Nem biztos, hogy sok mindent meg kell változtatni, de a rutinból végzett tevékenységünk minden elemét meg kell vizsgálni, hogy az és úgy valóban megfelelő-e az új körülmények között?

A változásokkal kapcsolatban a legtöbbet a támogatás növekedéséről beszélünk – ez fontos és sokat segít –, de megélni nem a támogatásból kell, hanem a gazdálkodás nyereségéből.

A fő kérdés az, hogy az új piac az általunk megtermelt árut abszolút értékben és a mások termékéhez képest is hogyan értékeli? Mik a versenyelőnyeink, ha vannak ilyenek? Miben tudunk jobbat, egyedit, jól eladhatót nyújtani? Elegendő-e a nyersáru termelése a kiegészítő szolgáltatások (tárolás, szortírozás, eredet igazolás, minőségtanúsítás) alacsony színvonala mellett? Képesek vagyunk-e magunk értékesíteni, vagy közvetítőt veszünk igénybe, akitől utána sajnáljuk a munkája és kockázata után megszerzett hasznot? Számos kérdést kell feltennünk magunknak, és az azokra adott válaszok fogják meghatározni, hogy javul-e a pozíciónk, vagy sem.

Az EU-csatlakozás egyik legnagyobb előnye az ágazat számára az lesz, hogy a korábbiakhoz képest magasabb árszinten, kisebb áringadozás mellett lehet majd értékesíteni a megtermelt árut.

A magasabb árszintet az intervenciós ár biztosítja még akkor is, ha az nem terjed ki az összes kalászos gabona termésére. Az intervencióra olyan – minimális – minőségi előírások betartásával lehet jelentkezni, amiket pl. búza esetében hazánkban a termelők túlnyomó többsége a legtöbb helyen és évben könnyedén felülmúl. Ezzel gyakorlatilag megszűnik az olcsó takarmány búza fogalma. A termés teljes mennyisége étkezési búzaként eladható, így több lehetőség nyílik más, takarmányozásra kedvezőbb kalászos gabona felhasználására a tápokban.

Változó vetésterületek

Az intervenciós követelményeket meghaladó minőségű termék biztosan az intervenciós árnál drágábban lesz értékesíthető. Most már lehet számolni: mi gazdaságosabb, a termést növelni a minőség kárára vagy kiváló minőségű terményt előállítani? Biztos többen megpróbálják a rekordtermések elérését, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az aszályra hajlamos magyar klímán a gyenge minőségű búzák sem teremnek sokkal többet, mint a jó minőségűek, ezért ez a tendencia nem lesz domináns. A kedvező évben elérhető 5-10% terméstöbblet nem elég csábítás a jó minőséggel elérhető ártöbblet kockáztatására.

A kalászosgabona-fajok vetésterületének átrendeződése és piacának stabilizálása több évet vehet igénybe. Öszszességében területük várhatóan nem csökken, de a fajok között és a fajon belül – tájegységenként – várhatóak módosulások. Nem lenne meglepő, ha a szintén uniós taggá váló Csehország és Szlovákia számára hazánk biztosítaná a jó minőségű kenyérbúzát úgy, ahogy korábban a Monarchiában is történt.

Várhatóan nem csökken a tritikálé, az őszi árpa, és a kisebb jelentőségű kalászosok (rozs, zab, tönköly) vetésterülete. Érdekesen változik hónapról hónapra a durum megítélése. A magas támogatási összegek hatására megélénkült az érdeklődés iránta, mígnem kiderült, hogy a földalapú támogatás más rendszerét vezetjük be. Ennek ellenére a jelenlegi feltételek között is igen gazdaságos lehet a kiváló minőségű durum termelése, ráadásul a területi korlátok sem érvényesek már.

Garantált minőséget hosszú távon

A változatlan vagy talán kissé növekvő búza vetésterületen belül izgalmas kérdés, hogyan alakul a jó minőségű malmi búza és az extra minőségű termény aránya. Az elmúlt időszakban született néhány új fajta, amelyek – megfelelő agrotechnika mellett – képesek a kanadai tavaszi búzához hasonló minőségű termést adni.

Érdemes lesz ilyen minőségre törekedni, és felépíteni az ezt igénylő piaci hátteret, ahová hosszú távú szerződésekkel minden évben garantált minőségű búzát lehetne eladni. Ha nem tömegcikket termelünk, fajtaazonos, nyomon követhető és tökéletesen dokumentált termesztés technológia szükséges, aminek a kiindulópontja a fémzárolt vetőmag.

Kipróbált fajtaösszetétel

A szabad verseny következtében minden fajta – amely egy kicsit is jobb a kontrolloknál – minősítésre kerül. Így az elismert fajták száma folyamatosan nő. Ez azonban mégsem jelenti a vetésterület túlzott felaprózódását, mivel a terület kétharmadát mindig csak 10-12 fajta foglalja el. Továbbra is alapvető követelmény és a nemesítők elsőrendű érdeke, hogy csak kipróbált, jó és biztonságosan termeszthető fajtát ajánljanak, ezért a martonvásári búzafajtákat több helyen teszteljük az országban, mint ahány helyen a hivatalos kísérleteket beállítják.

Kalkulálni szükséges

A sok várható változás eredője reményeink szerint egy stabilabb, kiszámíthatóbb és a fenntartható termelés irányába mutat. A felsorolt gondolatok is igazolják talán a bevezetőben leírt véleményt, hogy mindnyájunknak – dolgozzunk a mezőgazdaság bármely területén – sokat kell változtatnunk a megszokott gyakorlatunkon. A csatlakozás nélkül is igaz lenne, hogy csak az átlagosnál ügyesebb és tehetségesebb tud érvényesülni. Még inkább törvényszerű ez a jövőben, ha még jobbá is válnak a külső feltételek.