A burgonya öntözése hazánkban csak szárazabb klímában indokolt, ahol 20-30%-kal növekedhet a termés mennyisége öntözés hatására. Elmondható, hogy kevés növény hálálja meg az öntözést oly mértékben, mint a burgonya. A hagyományos, félig gépesített termelés kevésbé üzemszerű volta miatt egyre szűkebb területre zsugorodott. Az elkerülhetetlen gazdasági igények kielégítésére jött létre az iparszerű, magasan gépesített termelés rendszere. Ez a termelési rendszer minden termelési tényező optimális kielégítését célozza. Ezért nagy a ráfordítása is, melyet a megnövekedett terméshozamnak kell fedeznie, sőt még jövedelmet is kell biztosítania. Ilyen magas szintű termelés már joggal igényli az öntözést, mely a termésnövelés igen hatásos eszköze és emellett a termésbiztonságra is kedvezően hat.

A burgonya a csapadékos és mérsékelten meleg termőhelyeket kedveli. Vízigénye nem túl magas, a közepes tenyészidejű fajtáknál (pl. Desiree) 400-500 mm között van. Az összes vízfogyasztását azonban sok körülmény befolyásolja (éghajlati viszonyok, tenyészidő hossza, talajállapot, trágyázás, öntözési rend, stb.), de egyértelmű az, hogy a gumóképződés idején a legnagyobb a vízigény, a talaj optimális nedvessége ekkor a szántóföldi vízkapacitás 75-80%-a. A talaj nedvességkészletét is jól hasznosítja. Ennek ellenére a jó minőségű talajokon nagyobb területen csak öntözve érdemes termeszteni.

Nemcsak a csapadék mennyiségének van azonban nagy jelentősége, hanem – a tenyészidő folyamán – az eloszlásának is. A legkritikusabb időpontokban általában csak öntözéssel oldható meg a növények vízellátása. A burgonya vízigénye nem egyenletes, a vízfogyasztás folyamata a virágzásig enyhe, a virágzás kezdetétől az érés kezdetéig meredeken, az érés szakaszában pedig ismét enyhén emelkedő, majd ellaposodó görbével jellemezhető. Hazánkban júniusban és júliusban a virágzás, majd a gumókötés idején a csapadékigény egyre fokozódik, ekkor a növény állandó vízellátást igényel

A burgonya öntözéses termelése széles körű kiterjesztésének jelentős akadálya, hogy a lazább talajt igénylő jellegzetes burgonyatermelő körzetekben viszonylag kevés öntözési lehetőségünk van (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy megye). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lazább talajadottságokkal rendelkező öntözőtelepeinken ne lehetne jelentékenyen növelni a burgonya öntözéses termelését. Különösen a vetőgumó-előállításnál lenne erre szükség, már csak e technológiai elem jelentős termésbiztonsága miatt is. A vetőgumó-szaporítás esetén még nagyobb az öntözés jelentősége, hiszen bevételnövelő hatásán túl még a minőség megtartását is segíti. Ezek miatt a vetőburgonyát még a közepes minőségű talajokon is érdemes öntözve termeszteni. Kívánatos, hogy a termelés folyamatban lévő koncentrálódása és szakosodása az öntözés lehetőségével párosuljon.

Amint már megállapítottuk, az öntözés jelentősen fokozza a burgonya termését. Ez a többlet nagyüzemi szinten és az évek többségében 50-70%. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a számok általában nem megfelelő technikai és agronómiai szinten végrehajtott öntözések eredményei. A kísérletek azt igazolják, hogy – öntözés mellett – homoktalajon az 50%, mezőségi vályogtalajon 60%, réti öntéstalajon 90%-os (!) termésgyarapodás reális célkitűzés.

A termés elemzésének eredménye azt bizonyítja, hogy a termésgyarapodás elsősorban a gumók átlagsúlyának növekedéséből adódik. Csökken az apró gumók mennyisége. Míg öntözetlen viszonyok között, különösen száraz évjáratokban az apró gumók részaránya az össztermés 40-50%-át is kiteheti, míg ezzel szemben öntözött, megfelelő vízellátású körülményeknél nem haladja meg a 25%-ot, bár egyes fajták termesztésekor ez az érték 10% alá is csökkenhet.

A gumószám növekedésében jelentős és szignifikáns különbség nem állapítható meg az öntözés hatására. Különösen jellemző ez a tövenként kevesebb gumót kötő fajtákra. Növekszik az étkezési gumó átlagtömege is, de oly mértékű gumónagyobbodás, amely a konyhai felhasználás szempontjából hátrányos volna, általában nem tapasztalható. A hosszú öntözési fordulók, a vízellátottság folyamatosságának hiánya a gumók deformációját, felhasadását és kinövését idézheti elő. Egyes burgonyafajtáknál öntözéssel csökkenhet a hajlam a nyers gumók húsának megsötétedésére. Ezen kívül a varasodás okozta gumófertőzöttség is jórészt kiküszöbölhető a folyamatos, a növény igényének megfelelő vízellátással.

Némi változás mutatkozik az öntözés hatására a gumók keményítőtartalmában. Olyan évjáratokban, amikor a szárazság következtében öntözetlenül nagyon kevés a termés, öntözéssel pedig igen nagy eredményt lehet elérni, az öntözetlenül hagyott terméshez viszonyítva az öntözéssel termelt gumók keményítőtartalma 0,5%-kal kevesebb. Ha azonban a tenyészidő második felében, gumókötődés után nincs nagy szárazság, nincs különbség az öntözött és öntözetlen burgonyatermés keményítőtartalma között. Helytelen öntözésnél azonban nemcsak csökkenhet a burgonya keményítőtartalma, de egyenetlen lehet a keményítő eloszlása is a gumó szöveteiben.

A burgonya öntözésénél figyelembe kell vennünk termelésének bakhátas jellegét. Felületi, barázdás öntözésre gyakorlatilag nem kerül sor, mert alföldi kötött talajaink nem burgonyatermő területek. Az esőztető öntözésnél az öntözés gépeinek mozgását kell a burgonyasorokban biztosítani, szem előtt tartva az egyes géptípusok jellegzetes igényeit. Öntözés esetén sohasem hagyjuk el a töltögetést, mert ez csökkenti az esetleges túlöntözés veszélyét. Megállapítható még az is, hogy a burgonya ültetési sűrűsége öntözés esetén általában 15-20%-kal nagyobb.

Az öntözésnél a tápanyagok részben kimosódnak a talajból, másrészt azokat a növény gyökérzete aktívabban veszi fel, így több műtrágya adagolása indokolt. Az öntözés javítja a trágyázás hatásfokát, nagyobb műtrágyaadagok és öntözés együttes alkalmazása erősen felülmúlja azt a hatást, amely az egyes eljárásokkal külön-külön elérhető. A hektáronkénti javasolt dózisok öntözéses termesztésnél: N 100-160 kg, P2O5 100-120 kg, K2O 200-280 kg.

A burgonya ültetésekor, kezdeti fejlődése időszakában a téli-tavaszi csapadékok mindenkor elegendők. Kritikus öntözési időszaka a virágzás, gumóképződés táján van. A burgonya kelesztéséhez szakszerű talaj-előkészítés és vetés esetén nem szükséges öntözni, bár igen száraz tavasz esetén már szükséges lehet kisebb vízadaggal az öntözést elkezdeni. A tavaszi szárazság ugyanis a burgonya tenyészidejét megnyújtja. Az ilyenkor alkalmazott öntözés tehát a tenyészidő megrövidülését eredményezi, ami különösen korai burgonya termesztése esetén nagy jelentőségű. A növény vízfogyasztása száraz, meleg májusban már 60-80 mm is lehet, ami az öntözést ismét szükségessé teheti. Ekkor dől el ugyanis, hogy mennyi lesz a talajban a gumók száma. Ekkor a leghatékonyabb az öntözés. Az országnak nincs olyan termőhelye, ahol ezen időszakban minden évben elegendő csapadék hullana. Egyes modellszámítások is azt mutatják, hogy még Nyugat-Dunántúlon is 1-3 öntözésre lenne szükség.

A burgonya vízfogyasztása a gumókötéstől kezdve jelentősen megnő, és június-július hónapokban eléri a napi 5-6 mm-t is. Érés időszakában a bőséges vízellátás viszont a tenyészidő megnyúlását idézi elő. Az olyan növényállomány esetében, amely a tenyészidő első felében vízhiányban szenvedett, de a második felében bőséges vízellátásban részesül, a víz új hajtások megindulását, a vegetáció felújulását eredményezi, ezt pedig mindenképp el kell kerülnünk. A burgonya utolsó öntözését szedés előtt mintegy 3-4 héttel hagyhatjuk abba, ez az időpont fajtától függően változó, általában augusztus második dekádjára tehető. Az érés előtt csak ritkán kell öntözni. Túlöntözéssel ugyan jelentősen növelhető a termés, a későbbiekben azonban a gumók tárolása zavart szenved. A növények egyenletes (folyamatos) vízellátása döntő jelentőségű feltétele annak, hogy nagy terméseket érhessünk el. Helyesen végrehajtott öntözés a tenyészidő lényeges meghosszabbodását nem vonja maga után. Az Alföldön, ahol a burgonya tenyészideje rövidebb, a későbbi érésű fajták is betakaríthatók szeptember elején.

Természetesen ez után is fontos a szakszerű vízpótlás, hiszen ez határozza meg, hogy milyen nagyok lesznek a gumók, és mennyi lesz végül a termés. A túl sok nedvesség sem jó, mert észrevehetően rontja a talaj levegőgazdálkodását és terméscsökkenést idéz elő. A burgonya a túlzott nedvességet leginkább a tenyészidő végén viseli el. A növekedés kezdeti időszakában a sok nedvesség depressziót okoz.

A burgonyatermesztésben az esőztető és a csepegtető öntözés terjedt el. Homoktalajon általában csak esőztető öntözést alkalmazhatunk, melynek előnyei:

– a burgonya a többszöri, kisebb vízmennyiséget hálálja meg a legjobban,

– egyenletesebb a vízelosztás, a vízmennyiség jól szabályozható,

– a talajszerkezetet kevésbé rombolja, a talaj nedvességi állapota a kívánt szinten tartható,

– tápanyagok juttathatók ki segítségével,

– egyenetlen talajfelszínen is használható.

Az esőztetés hatására csökken a hőmérséklet a talajközeli légrétegben, ami forró és száraz időjárási viszonyok mellett nagyon fontos tényező.

Esőztető öntözés esetén három-négy alkalommal öntözzünk! A mértékadó öntözési adatok: egyszeri adag 30 mm. Az öntözési forduló pedig a jó minőségű talajokon 10-14, másutt 18 nap. Így mintegy 180 mm idénynormával kell számolni. Mivel a burgonya a talaj levegőtlenségére nagyon érzékeny, esőztető öntözésnél 60 mm-nél nagyobb vízmennyiséggel ne öntözzünk. A burgonya kedvező fejlődéséhez a felső talajrétegben a víztartalmat a szántóföldi vízkapacitás 62-65%-ánál magasabban kell tartani. Így vízigénye 410-420 mm. Ebből a 75%-os biztonságú csapadék és a talajban lévő víztartalék kb. 210 mm fedezésére elegendő. Öntözéssel tehát 200-210 mm-t kell pótolnunk. Ebből 100 mm-t júniusban, 110 mm-t júliusban kell a növények rendelkezésére bocsátani.

Jelenleg alkalmazzák a csepegtető öntözést is, amely rendkívül gazdaságos, és jelentősen csökkenti a területegységenkénti vízfelhasználást, nem rombolja a talajszerkezetet és nincs párolgásból eredő veszteség sem. Ilyen öntözési módnál ikersoros művelésmódban célszerű a burgonyát termeszteni.

Száraz, csapadékmentes téli és tavaszi évjáratoknál nagyon jól bevált a 60-80 mm-es nagyságrendű tározó öntözés is, mivel az öntözőgépek kapacitáskihasználása is javítható. Az öntözővízzel folyamatosan és pontosan adagolható a kritikus időszakokban a szükséges műtrágya, különösen a N, amelynek egy részét levéltrágya formájában is adagolhatjuk.

Az öntözés – a vízpótláson kívül – hűtő hatással is rendelkezik, amely a gumóképződésen kívül a transzspiráció intenzitására, a növény ozmózisos nyomására és – a vegetatív fejlődés szakaszában – a föld feletti szervek növekedésére is kedvezően hat.

A korai hajtatott burgonya termelése, öntözése elveiben az eddigiekhez hasonló, de természetesen korábbi kezdéssel, az utolsó öntözését pedig csak a szedés előtt 10-14 nappal hagyhatjuk abba.