A sorozat mostani részében a hársfavirággal, a bodzalevéllel és a kakukkfűvel ismerkedünk meg. Említésre kerül még néhány olyan mérgező gyomnövény is, amelyet sajnos a mai napig alkalmaznak magukat „természetgyógyásznak" nevező kuruzslók, szélhámosok. Ezek a növények nem kellő elővigyázattal adagolva súlyos mérgezést okozhatnak, vagy a beteget elvonják az orvosi kezelés elől, és így a még gyógyítható állapotban lévő betegsége is súlyosbodhat, akár visszafordíthatatlanná is válhat. Ne feledjük: a növényeket gyógyító célzattal csak a kezelőorvosunk tudtával és beleegyezésével, általában mint a betegség múlását segítő szereket szedhetjük, az enyhe hatású gyógynövények pedig az egészség megőrzésében segíthetnek.

Hársfa

A hársfa (Tilia codata) mindannyiunk által ismert, a mérsékelt égövön elszórtan tenyésző, viszonylag gyakori növény. Virága és kis mennyiségben levele is tartalmaz nyálkaanyagokat, szaponint és glikozidokat. Gyógyhatása a szaponin torokbevonó, köptető hatásában, és a glikozidok által kiváltott izzadásban nyilvánul meg. Naponta ötször egy grammot kell a szárított drogból teának megönteni, természetesen a szokásos lázcsillapítókkal kombinálva.

Ha a hársfavirágtól szívdobogásérzés, netán fokozott izgatottság jelentkezne – bár ezek a mellékhatások ritkák –, akkor abba kell hagyni az alkalmazást.

A hársfa virágzásakor begyűjtött virágok mellé később néhány zsenge levelet is szárítsunk meg, és azt vászonzacskóban tároljuk télre. Gyógynövényt soha ne a tűző napon, hanem árnyékos, száraz helyen szárítsunk, míg érezhetően vízmentessé nem válik. A teához szükséges mennyiség 1-2 kávéskanál tört növény. Kellemes íze miatt élvezeti szer is, a hársméz a mézfajták közül az egyik legbecsesebb.

Bodza

A bodza (Sambucus nigra) nagy, nyílt, jó vízellátottságú mezőkön elvadulva is nagy tömegben termő, cserjealakulású, fás szárú, értékes élvezeti és gyógynövény.

Csersavat, nyálkaanyagot és édes illatú illóolajokat tartalmazó hatalmas fészekvirágzatai egész májusban dúsan borítják a növényt.

A leveléből ártalmatlan, izzasztó hatású tea főzhető, de igazi hasznot a virágzat hajt. Ezt a leszedés után tájanként más-más módon hasznosítják. Van, ahol vastagon bepanírozzák, és olajban hirtelen kisütik (bizony a nyomor népünket találékonnyá, ügyessé tette); mások nagy vászonzsákokba, kötényekbe gyűjtik a virágokat, hogy abból szirupot, lekvárt, szörpöt, bort, pálinkát készítsenek.

A virágokat szétterítve megszárítjuk, és mikor légszáraz állapotban vannak, jól záródó fém, vagy műanyag dobozokba tesszük. A bodzavirágot nem kell megtörni, ezt elég akkor megtenni, ha megöntjük teának. Ebből a főzetből bármennyit lehet fogyasztani, mert nagyon enyhe hatású, kellemesen édeskés ízű és illatú.

A bodzaszörp készítése: tegyünk egy kilogrammnyi friss virágot három liter vízbe, és hagyjuk állni benne 12 órát. Ezután gyújtsunk alá, és gyorsan forraljuk föl, gondosan lefedve. A lábasba ezután öntsünk fél kg cukrot, esetleg fruktózt (gyümölcscukor, igen édes és egészségesebb, mint a répacukor, patikában kapni), ezen felül tegyünk még hozzá 200 g citromsavat, keverjük meg, és a kóstolás után eldönthetjük, hogy kell-e bele még több cukor vagy savanyítóanyag. Minél édesebb, annál inkább eltartható lesz. Ha a bodzaízt keveselljük, lehet még tenni bele fél kiló virágot, majd meg kell várni, míg így kihűl. Tartósítószerként egy literhez fél gramm szalicilt, vagy 1 g benzoátot lehet hozzátenni. Aki allergiás a szalicilre, itt sem használhatja! Üvegbe töltjük, amit tartósítószeres aljú dugóval lezárunk. Az így nyert aranysárga folyadék szódával hígítva szörpként fogyasztható, rosszízű gyógyteákba tölthető, illetve 1/5-öd résznyi szörp az ihatatlanul savanyú csiger bort is fogyaszthatóvá teszi, és a hölgyek örömére kellemes muskotályos ízt ad neki.

A bodzából lekvárt és dzsemet is főzhet a szorgos háziasszony, ezt a kisgyermek is szívesen fogyasztja. Az elkészítés módja megegyezik a gyümölcslekvárok főzésével.

A bodzabor szőlőből készül, csak erjedés közben bőven adnak hozzá szárított bodzavirágot.

Figyelem! A bodzakivonatot „borszépítésre" felhasználni csak saját fogyasztás esetén megengedett, az ilyen bor kereskedelmi forgalomba nem hozható; ez a fogyasztó megtévesztése.

A bodza a méhészek számára is igen hasznos növény, de kertünkben is kialakíthatunk kisebb ültetvényt, a növény ugyanis tőosztással szaporítható. A bodza a napfényt, a természetesen gazdag földet és az öntözést meghálálja. Nem kell permetezni. A bokor tövéhez fűrészport, fahamut és fakérget rétegezhetünk, a minél jobb tápanyagellátása érdekében. A hamu főleg a káliumhiányos és savanyú talajokon segíti a növény fejlődését.

Kakukkfű

A kakukkfű (Thymus vulgaris) szerény kinézetű, alacsony növésű, lila virágokkal ékes, lágyszárú növény. Az egyik legfontosabb termesztett gyógynövényünk, a gyógyszeripar számos formában (teadrog, tinktúra, elixír) készít belőle köhögést csillapító, hurutot oldó, köptető hatású specialitásokat.

Magunk is termelhetjük, a vadkakukkfű nevű biotípusa is hasonló hatású. Öntözni kell, másképpen nem készít gyógyító illóolajat. Köhögés, bronchitis esetén naponta háromszor egy evőkanál teából készített főzet javasolható, természetesen ez sem helyettesíti az orvosi ellenőrzést. Külsőleg borogatásra használható a főzet, amelynek fő hatóanyaga a kellemes illatú timol, továbbá a szaponin és nyálka.

Fűszernövényként való felhasználása a mediterrán országokban természetes, nálunk még kevés háziasszony ismeri és használja, pedig kitűnő ízesítője mindenféle húsnak, pácnak, levesnek.

---

Vannak mérgező növények is, amelyeket némely felelőtlen kuruzsló ajánlgat, ezeket legalább névről ismerjük meg: a Fekete nadálytő májkárosodást és vérképzőszervi károsodást okozott több, bizonyított esetben, gyógyhatása nincs. A konkoly súlyos görcsöket, szívritmuszavart okozhat, a ciklámen gumója, a repkény, a tiszafa nem gyógynövények, hanem mérgezőek. Bárki is javasolja ezeket, kerüljük használatukat!