A gazdaportrénk helyszínéül szolgáló Batthyány-puszta pedig már 1250-ben szerepel a helytörténeti írásokban, akkor azonban még a fehérvári prépostság alá tartozott. Később, 1500-ban Egyházasbattyán néven a Tarczy családé, majd 1749-től Tussen János birtoka lett. A Kisbér környéki birtokokat végül – egyesítve – a Batthyány család felmenői – Tódor és Antal – vették meg, akiknek leszármazottjai között volt Batthyány Kázmér egykori külügyminiszter. Tőle 1850-ben – az összes birtokával együtt – Batthyány-pusztát is elkobozták. Ferenc József császár még abban az évben alapította meg itt a híres kisbéri ménest, amely Kisbéri Ménesbirtok néven működött egészen a második világégés végéig. A történelmi levegőt árasztó, a régmúlt idők gazdaságiudvar-modellje szerint épült major ma is betölti eredeti funkcióját. Az 1948-as tsz-alapítás óta sok viharos átalakulás történt itt, ma azonban a központ erodált szépségében és nyugalmában pompázik. A tetőket már felújították, most, amint lesz rá mód, az épületek állagmegóvása következik.

A tíz főt számláló – éppen az utolsó kötelező átalakulásra készülő – szövetkezet elnöke, Skrihár József 1981-től aktív részese az eseményeknek. A mindig mosolygós, kifejezetten jó kedélyű agrárszakember egyáltalán nem tart a közelgő változásoktól, sőt egyre inkább élvezi a szakmát, az alkotói szabadságot, örömgazdálkodást valósít meg a szó legszorosabb értelmében. A derű pedig kisugárzik az emberekre, biztatást, erőt ad a mindennapi munkához…

Évtizedek a fortyogó szövetkezeti mozgalomban

Skrihár József a szomszédos Hánta községben nőtt fel, pedagógus családban. A kisbéri gimnáziumban tanult, és senki nem beszélte rá arra, hogy a mezőgazdasági pályát válassza. Maga döntött úgy, hogy Keszthelyen, az agráregyetemen tanul tovább. Az élhetőbb diákévek érdekében kötött tanulmányi szerződést a Kisbéri „Virágzó" Tsz-el, ami persze kötöttséggel járt. A tsz-ben kezdett dolgozni, és szépen lassan minden létrafokot végigjárt. 1990-ben szétváltak a korábban egyesült tsz-ek, s akkor a Kisbéri „Virágzó" Tsz. elnöke lett. De még nem volt vége az osztódásnak, mert 1992-ben – akkor már személyi változások nélkül – a Batthyány Mgtsz is kivált a nagyobb egységből. A jelenleg családias légkörű (két) gazdaságban abszolút a szakmai finomságokon alapuló, okszerű gazdálkodás a jellemző. Nincsenek nyomasztó anyagi gondok, nincsenek megoldhatatlan feladatok. Valószínűleg Skrihár József elképzelései szerint alakultak így a dolgok, mert ő ezt teljesen természetesnek gondolja. Az udvarban szabadon járkálnak párban a pávák, kíséretükben az őket utánozó pulykák és törpetyúkok. Háborítatlanok a kis csapatokban totyogó – a régi tenyészet maradványaiként itt maradt – Landeszi (szürke) ludak is, senki nem zavarja őket. Az emberek célirányosan teszik a dolgukat, látszólag ügyet sem vetve a díszes szárnyas populációra, ugyanakkor maguk is élvezik az állatok természetes közelségét.

Három ipari növényre alapozva

Búzából, amely az első árbevételt adja minden évben, 250 ha a vetésterület. Jól beállt gyakorlata van a termesztésnek, sok újat az adottságok ismeretében nem lehet kitalálni. Csapadék kellene, jó eloszlásban, s akkor nem lehet veszteséges a kalászos termesztés.

Kukorica 50-70 ha területen terem minden évben, a múlt esztendőben viszont itt is megjelent a kukoricabogár imágója. Ez a tény alaposabb körültekintést követel meg a vetésváltásban, és fokozott védekezést is igényel. A kukoricatermés általában a száraz években is 7-8 t/ha, ami a takarékos költségfelhasználás mellett hozza a nyereséget. Persze, ha van egy jó eső, akkor 10 t/ha termés is előfordult, és akkor a gazda nagyon büszke magára, hogy milyen okos, milyen kiváló kukorica specialista – mondja nem kis iróniával Skrihár József. Ennek persze van köze a hibridekhez, hiszen itt most a Dekalb 440 a nyerő. Az eredeti amerikai vetőmag már évtizedekkel ezelőtt bizonyított, akkor a termőképesség és a csomagolás okozott nagy örömet. Az egy szállal nyitható varrott zsáknak osztatlan sikere volt, a mai napig emlegetik az emberek.

A napraforgó tradicionális növény, a régi nagy szövetkezetben 6-700 ha volt a termőterülete. Ma is az elnök kedvenc növénye, igaz a forgó függvényében csak 70-120 ha terület áll rendelkezésre évente. A költsége magas – ezért a gyenge földekbe nem vethető –, de nem éri el a 90.000 Ft/ha-t. A kísérlet azonban más, mert minden évben folynak, ún. „kíváncsisági kísérletek" annak érdekében, hogy új területeket lehessen bevonni. A rekordtermés 3,6 t/ha volt eddig, ami állandó szakmai spekulációra készteti a szakembert annak érdekében, hogy ezt túlszárnyalja. Persze a realitás átlagos években csak a 2 t/ha körül van, és a fajtabemutatókon aligha lehet nagy biztonsággal másik fajtát választani. A hibrideknek adott helyen, adott körülmények között kell bizonyítani. Ezt pedig Kisbéren a Hélia 04 – a KWS fajtája – megtette, s ezzel évekre bizalmat élvez, ameddig egy megbízhatóan jobb hibrid le nem váltja.

A takarékosság jegyében

Az őszieket mindig tárcsába vetik a takarékosság és a praktikusság jegyében – hangsúlyozza az elnök. A napraforgó után pedig azért megy mindig búza, hogy már az első évben minél több árvakelést lehessen kiszedni a földből. A napraforgó „szent növény", fontos, hogy amikorra – 4-5 év elteltével – önmaga után kerül, ne fertőződhessen. Sajnos nem sok a neki való terület, ezért nagyon jól és okszerűen kell hozzákészülni a vetéshez. A tápanyag-visszapótlás a leggazdaságosabbnak ítélt nitrosol folyékony műtrágyával történik, aminek tárolásához speciális – már ősszel feltöltött – tartályok állnak a majorban rendelkezésre. Természetesen a folyékony műtrágyával együtt megy ki a gyomirtó szer is – napraforgó esetében még mindig a kitűnő hatású Olitref –, ami szintén költségkímélő. A búza esetében szintén a nitrosol a gyomirtó szerek „vivőanyaga", ami a megfigyelések szerint a szer hatásmechanizmusát is serkenti.

A silányabb földekbe is megtalálták a növényeket

A mintegy 1000 ha területen gazdálkodó szövetkezetben ma is 25 kg búza/Ak a földbérlet ára. Az elnök azt mondja, hogy két évvel ezelőtt is ennyi volt, és a bérbeadókkal tízéves szerződéseket kötöttek. Azóta nem csökkent – sőt, növekedett a terület –, amire kevesen gondoltak volna. Persze nem olyan zsíros földek az itteniek, nagyobbik részük jóval 10 Ak alatti. Ezekért nem kapkod itt senki. Szerencsések, akik a nemrégen indult kábelgyár építéshez tudták jobb áron eladni földjeiket, de ilyen lehetőség kevés van.

A szövetkezet igyekszik a legjobban hasznosítani a bérleményeket, ezért hosszú évek óta kísérletezik a növényekkel. Az erősebb földekbe napraforgó, kukorica, búza kerül, míg a gyengébbeket madáreleség-növényekkel vetik be. Minden évben „buknak" valamelyiken – az utóbbi időben főleg a száraz évjárat miatt –, de mindent meg kell próbálni, ami hozhat a konyhára.

Aprómagtermesztés,kockázatokkal

Természetesen a kísérletezés velejárója a tapasztalatlanságból eredő bukás is – vallja be Skrihár József. Így volt ez a tavaszi repce, a fénymag vagy a sáfrányos szeklice esetében is, de a köles, a mohar, a cirok, a mustár, a facélia termesztése már egyre eredményesebben megy. A köles a „nagy növények" sorába küzdötte fel magát, hiszen vetésterülete idén meghaladja a 100 ha-t. Megtanulták az idők során, hogy 18% víztartalommal kell aratni, nem szabad megvárni, hogy szárazabb legyen. Ez látszólag ellentmond az ésszerűségnek, meg az ökonómiának is, de a kombájn a szárazon csépelt kölest meghántolja, s ezzel oda az üzlet. Inkább vállalják a szárítást, de a minőség legyen tökéletes, hisz így lehet csak eladni. A moharnál viszont – mivel nem pereg – addig érdemes lábon hagyni, ameddig szép aranysárgára érik. Ez viszont az irodalomban leírtakkal ellenkezik, de a piaci szempontok és a gyakorlat felülírja a könyvízű fejtegetéseket. Számos ilyen praktikával kell élni a többi aprómagnál is, különben nincs nyereség. Az ilyen, kockázatokkal termelhető aprómagokért általában nem lelkesednek a gazdálkodók, nem beszélve arról, hogy a piacot is elég nehéz megtalálni és megtartani. A hosszú gyakorló évek alatt azért odaszoktak a hobbimadarászok, a magkereskedők és a kisebb tételek iránt is érdeklődő exportőrök is. Lassan alakul ki az az üzleti kapcsolatrendszer, amelynek erősödéséhez minőségi áru és jó emberi kapcsolatok szükségesek. Az üzlethez tartozik a jóízű beszélgetés, a becsületes hozzáállás is. Emberibb közegben a sikertelenséget is könnyebb elviselni, ha éppen az adódik.

Az állattartást is meg lehet szeretni

A szövetkezet tevékenységéhez az állattartás is hozzátartozik, igaz Skrihár József született növénytermesztő. A tenyészlúd törzsállomány – ahogy mondja – mégis nagyon közel áll már a szívéhez, megszerette a bábolnai Emdeni ludakat az idők során. Ennek tanújelét is adja, hiszen maga is szinte gyermeki örömmel várja a ludak – 1600 tojó és 400 gúnár – minden nap pontosan 11 órakor történő beterelését az istállóba, ahol a tojatás elősegítése érdekében sötétítés következik. Valóban nem mindennapi látvány, ahogyan a gágogó, izgatott szárnyasok birtokba veszik a szalmával frissen almozott épületet, azon belül a tojófészkeket. Szertartás ez, amit az állat is különösen élvez, és a rituálé természetesen a hasznot is meghozza. A hófehér, nagy értéket képviselő tenyésztojást mosás és bélyegzés után szakszerűen dobozolják, mielőtt a szerződés szerint értékesítik.

A libák a magló időszakban – amikor nem tojnak – gazdasági abrakként zabot kapnak, a tojatás ideje alatt pedig szigorúan tojótápot. Nincs sok gond a lúdtartással, az állatok munkát adnak, és nyereséget termelnek, ami elegendő ok arra, hogy hosszú távon tervezzenek velük.

A jó gépek nagy segítséget nyújtanak

Hosszú ideig a Rába-Steiger volt a gazdaság alapgépe, majd a feladatok növekedése idején egy 180 Le-s Fiat egészítette ki ennek munkáját. Később még egy Rába vásárlására adódott alkalom, amit nem lehetett kihagyni, a Fiat helyett pedig ma már egy JD 80 Le-s garantálja a talajmunkáknál az abszolút biztonságot. Emellett egy szintén új, de kisebb 90 Le-s JD, ill. egy MTZ segíti a növényvédelmi munkákat. A munkagépekből annyi van, amennyi a viszonylag könnyen művelhető mezőségi homok és gyengén kilúgzott erdőségi talajokhoz szükséges. Kiemelhető a „környei simító", vagy az új Amazon műtrágyaszóró, amelynek munkája nélkülözhetetlen tavasszal. Természetesen emellett minden rendelkezésre áll a vetési, növényápolási munkákhoz.

A korábbi Claas kombájnok már megszolgálták az árukat, most egy JD VTS gondoskodik a biztonságos betakarításról.

A géppark fontos része a kisteljesítményű, de mégis nagyszerű munkát végző Petkus szárító, amely az aprómagtermesztésben nélkülözhetetlen. Kis tételek biztonságos vízelvonását, és ezáltal a minőségi áru előállítását teszi lehetővé. A mellette működő, beépített Petkus tisztítógép és a funkcionálisan összeépített toronysilók leleményességre, ügyességre vallanak, és minden bizonnyal jelentős költségmegtakarítást is eredményeztek. A gazdaságban dolgozók – akik viszonylag kevesen vannak, de értékes munkaerőt képviselnek – nagyon megbecsülik a gépeket. Szinte alkatrész-felhasználás, -költség nélkül folyik a gépüzemeltetés, igaz ezt a gépek viszonylag kis átlagéletkora is megkönnyíti.

A gazdászélet örömei

A családban garantáltan nem lesz követője a gazdász szakmának – állapítja meg tényként Skrihár József. Ő éppen olyan szabad választást ad a gyerekeknek, mint amilyet neki biztosítottak a szülei. A kislány Tatán érettségizik a gimnáziumban, és jogásznak készül. A fiú Győrben másodikos, az építőipari szakközépiskolában. Aztán a családfő felülvizsgálja és módosítja az iménti állítását, mert a mai világban minden megtörténhet! És a gyerekek sem nyilatkoztak még véglegesen, így mégis jobb a dolog optikája… Azért a munka mellett jut idő néha kikapcsolódásra is, bár az egész munka egy nagy természetjárás – értékel riportunk főszereplője, akit a vadászat nem hagy hidegen, de ez utóbbi kedvtelést semmiképpen sem a vad elejtésének céljából, hanem a természet szeretetéből fakadóan űzi.

Skrihár József elégedett a vezetése alatt működő gazdaság teljesítményével. Erre meg is lehet minden oka, hiszen a ludak megfelelően termelnek, a gépesítés színvonala jó, és mert van termés és van nyereség is. Élete az idők során összeforrt a munkával, a munka apróbb-nagyobb sikereivel, kudarcaival. Szereti a szakmáját, s ez az érzés kiül az arcára, látszik a jó közérzetén, nem szorong, nem vállalja túl magát, nem kell erőn felül teljesítenie ahhoz, hogy menjenek a dolgok. A gazdaság beállt – annyi munkától, amenynyi neki még nagyon is elviselhető. Nem sokaknak adatik meg manapság az ilyen ideális gazdászélet…

A Kisbéren élő emberek minden tiszteletet megérdemelnek, hiszen egyetlen hangos szó nélkül zajlottak le a történelminek nevezhető átalakulások. A kárpótlás, a szövetkezeti szétválások, mind példaértékűen történtek meg, maximálisan megkímélve a tagság és a vezetők idegeit. Ezért utólag is köszönet jár, hiszen a folyamatokban nem használódott el az ember, tovább szolgálhatta a nemes célt, a fejlődést. Egyetlen dolgozó sem ment el innen felmondással, haraggal, kizárólag csak nyugdíjazással. Hát akkor miért kellene félni az uniós csatlakozástól? – kérdez vissza Skrihár József.

A senki által nem ismert jövő persze itt is bizonytalanságokkal teli, csak nem erről beszélnek, hanem a következő értelmes feladatokról. A béke, a nyugalom, az egyetértés, az örömgazdálkodás ma is sokat segít az energiák jobb felhasználásában, a túlélésre való összpontosításban Batthyány-pusztán.