A sertéstartásban a termelési költségek legnagyobb részét, mintegy 70-80%-át a takarmányozás költsége teszi ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy a takarmány felhasználásának hatékonysága a sertéstartásban keletkező jövedelmet alapvetően meghatározza.

Vannak olyan összehasonlító elemzések, amelyek szerint hazánkban egy hízó 30-35%-kal több takarmányt fogyaszt 1 kg élőtömeg-gyarapodásra, mint az uniós országokban termelő társai. Más számítások szerint az 1 kg hízósúly előállítására felhasznált takarmány mennyisége hazánkban 4,6 kg, szemben az EU-val, ahol ez az érték 3,0 kg. A tenyésztésre szánt sertéseket az állomány utánpótlására neveljük, illetve tartjuk. Kiváló képességű tenyészsertések nélkül nehéz jó minőségű hízóállományt elképzelni, más szóval a termék-előállítás gazdaságossága a tenyészsertések minőségén alapul. A tenyészállatok egyik legfontosabb tulajdonsága a szaporaság, a kanok és a kocák nagy életteljesítménye, vagyis hogy hosszú ideig és magas színvonalon termeljenek a telepünkön. Ahhoz azonban, hogy ezeket a célkitűzéseket el lehessen érni, a kijelölt tenyészállatokat is úgy kell felnevelni, hogy az ivar- és tenyészérettség mielőbb bekövetkezzen, ugyanakkor a hosszú hasznos élettartamot is megalapozzuk. A tenyészállatok előállításának feltételei közé tartozik a származás ismerete és ellenőrzése, az időközönként elvégzett küllemi bírálat, a hízókétól eltérő takarmányozás, a speciális tartási feltételek, sőt jó esetben a sajátteljesítmény-vizsgálat is.

A tenyésztésre szánt sertéseket takarmányozási szükségleteik alapján három csoportba sorolhatjuk, az első csoportba a kansüldők és a kocasüldők, a másodikba a vemhes kocák, a harmadik csoportba a szoptatós kocák és a tenyészkanok kerülnek.

A kocasüldők és a kansüldők takarmányozása

A kocasüldőket és a kansüldőket a 60-70 kg-os élőtömeg eléréséig általában hasonlóan takarmányozzuk, mint a vágásra szánt társaikat, azaz a célunk ebben az időszakban a maximális élőtömeg-gyarapodás elérése. A 60-70 kg-os élőtömeg, illetve fejlettségi szint az, amikor legkésőbb el kell döntenünk, hogy mely állataink lesznek a tenyészállatok, ezeket külön kell választanunk, és külön kell takarmányoznunk.

A kocasüldőket 60-70 kg-os élőtömegig korlátozás nélkül lehet etetni, ami az ivarszervek kifejlődését segíti. A 70 kg-os élőtömeg elérése után közepesen intenzív növekedésre törekszünk. Előnyös, ha a kocasüldőknek adott takarmány energiatartalma kisebb, mint a sertéshízlaló abrakkeverékeké, ezért a tápok energiatartalmát csökkentsük le, fehérje- és aminosav-tartalmukat viszont mintegy 10%-al emeljük meg, főleg a 100 kg-os élőtömeg elérése után. A kocasüldők takarmányának megkívánt rosttartalma nagyobb, mint a szokásos sertéshízlaló abrakkeverékeké, bár tudjuk, hogy a nyersrost rontja a többi táplálóanyag emészthetőségét, energiát nem tartalmaz, és elsősorban a bélperisztaltika normális működéséhez szükséges. A magas nyersrosttartalmú ballasztos anyagok etetésével segítjük elő a kocasüldő emésztőrendszerének normális fejlődését, előkészítve az emésztőrendszert és a kocasüldőt arra, hogy felnőtt korában nagytömegű takarmányt legyen képes felvenni, a szoptatás időszaka alatt ne zsarolódjon le, és a lehető legrövidebb időn belül újra vemhesüljön.

Emeljük meg a kocasüldők tápjának vitamintartalmát, mivel a süldőt elő kell készítenünk az első vemhesülésre, s különösen ügyeljünk a megnövekedett A- és E-vitamin igény kielégítésére. A makroelemek közül a kalciumot, a foszfort és a cinket külön is említenünk kell, tekintettel arra, hogy a csontképződéshez és az egészséges lábszerkezet kialakulásához elengedhetetlenül fontosak. A nagyobb mennyiségű kalcium és a cink keményíti, nagyobb mennyiségű foszfor puhítja a szaruanyagot, s minél nagyobb a szaruanyag Ca:P aránya, annál keményebb a szaru. A cink hiánya gátolja a keratinképződést a csülökszaruban. A keményebb csülökszaru ellenállóbb a betegségeket előidéző kórokozókkal szemben. A hibás végtagállású, „papucstalpú" süldőket zárjuk ki a tenyésztésből, tekintettel arra, hogy a kiváló lábszerkezet megléte elengedhetetlen feltétele a modern technológia elviselésének.

A kocasüldőknél törekedjünk arra, hogy a 110–120 kg-os élőtömeget kb. 8 hónapos korukra érjék el, és ekkorra már lehetőleg három ivarzásuk is lebonyolódjon. Fenti cél akkor érhető el, ha a süldők napi átlagos élőtömeg-gyarapodása 70-100 kg-os élőtömeg között napi 450-500 g közötti. Akkor tekinthetjük sikeresnek süldőnevelésünket, ha a süldő élőtömege egyéves korában, az első választás után, üresen 140 kg körüli.

Helyes takarmányozás és tartás esetén az első ivarzás 5-6 hónapos kor körül várható. Az első ivarzás az ivarérettséget, és nem a tenyészérettséget jeleni. Az első ivarzáskor még kevés pete válik le, így az alomszám is kicsi lesz, és a korai elletés megtörheti a süldő fejlődését. Tenyészérettnek azt a süldőt tekintjük, amelyik már ciklusosan ivarzik (8-9 hónapos koráig legalább háromszor ivarzott), testtömege hozzávetőlegesen 110-120 kg, jó tenyészkondícióban van, szervezete a vemhességet ártalom nélkül viseli, a fajtára jellemző számú utódot fial, szalonnavastagsága sem pozitív, sem negatív irányban nem tér el lényegesen a csoport átlagától, továbbá a szoptatás befejezése után néhány napon belül újra ivarzik és vemhesül. A túl későn érő, hét-nyolc hónapos koráig nem ivarzott kocasüldőt selejtezzük ki.

Az ivarzások időpontjainak ismeretében kiszámítható a harmadik ivarzás, amelynek időpontja előtt 10-14 napig ún. „flushing"-ot lehet alkalmazni. A „flushing" a kocasüldők relatíve bőséges (ad libitum) takarmányozása, élőtömegük növelése a pároztatás előtt és alatt. Célja a süldők pozitív energia egyensúlyba hozása, az ivarzók arányának növelése és a fogamzási eredmények javítása. A „flushing" akkor alkalmazható jó eredménnyel, ha a süldők kondíciója a közepesnél gyengébb. Ügyeljünk arra, hogy a flushingolás alatt az egyedek tápláltsági állapota a tenyészkondíciót ne haladja meg. A túlkondícióban lévő kocasüldők a kiegészített takarmányozásra általában nem reagálnak. Egyes szakvélemények szerint az ivarzás megszűnése után a takarmányozást csökkenteni kell, amíg mások javasolják a flushing időbeni kiterjesztését a termékenyítést követő három hétre.

A takarmányozással ne siettessük a kocasüldők beállítását, várjuk ki a kocasüldő tenyészérettségét, élőtömegének, csontozatának, belső szerveinek harmonikus kifejlődését és működését. Ahhoz, hogy az erőltetett ütemű kocasüldő beállítást elkerüljük, időben és kellő számban jelöljük ki a tenyésztésre szánt egyedeket.

A kansüldők növekedési erélye nagyobb, mint a kocasüldőké, a takarmányozás elvei ugyanakkor lényegesen nem különböznek. A nagyobb növekedési erélyt érdemes kihasználni, a kansüldők élőtömeg-gyarapodását nem szükséges korlátozni. A kansüldők esetében a felnevelési cél, hogy napi 700 g körüli élőtömeg-gyarapodással mintegy 7 hónapos korukra a 110-120 kg-ot, 9 hónapos korukra a 150 kg-ot érjék el. Az ajánlott napi takarmányadag a kansüldők 20-30 kg-os élőtömege között 1,5 kg, 30-50 kg között 2,0 kg, 50-70 kg között 2,5 kg, 70-90 kg között 2,8 kg, 90-150 kg között 3,0 kg. Az erőteljesebb növekedés miatt figyelmet kell fordítani a kansüldők aminosavigényének kielégítésére.