Áll a bál

Mire olvasóink kézbe veszik a lapot már túl lesznek az április 30-ra és május 1-re időzített, Budapesten és az ország több pontján megrendezett központi vigasságokon. Szegediként én az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban vagy a város által, hazai pályán prezentált rendezvénysorozat valamelyikét választhattam kézzelfogható lehetőségként. Apropó, itt még a belvárosi hidat is „becsomagolták„ a jeles alkalomra. A Délmagyarország április 23-i számában olvasott hír szerint ünnepi öltözéket kap a Belvárosi híd: 1700 négyzetméternyi speciális építési hálóra rányomtatják a dóm és a városháza fotóját, valamint az uniós csillagokat, és mindezt vitorlaként feszítik ki. 4 kilométernyi kötelet és 3500 darab csavart használnak fel a hálók rögzítéséhez. A híd két oldalán a „Szeged – Európa kapuja" és „2004 – az újjászületés éve" felirat olvasható majd.

Az MNO honlapján április 26-án feltűnt információ szerint Alsómocsolád lakóinak sem kellett a szomszédba menniük eredeti ötletért: „A mintegy 330 lakosú észak-baranyai falu népe ezen a héten mindennap az elmúlt fél évszázad egy-egy évtizedére emlékezik, az alapvető élelmiszerek akkori árait felelevenítve. Ennek értelmében hétfőn és kedden a kenyérés a tej – az ötvenes és hatvanas évek árainak megfelelően – 3,60-ba, egy gombóc fagylalt pedig egy forintba kerül. Szerdán tíz-, illetve ötforintos árakkal a hetvenes évekre emlékeznek, csütörtökön pedig a nyolcvanas évek árai – ötven, illetve huszonöt forint – kerülnek ki az árlistákra. A nem mindennapi nosztalgiaakció pénteken a kilencvenes évek árainak felidézésével zárul, ekkor a tejet és a kenyeret száz, a fagylaltot pedig ötven forintért adják a településen. Az akcióban csak az alig pár száz lelkes kistelepülés lakói vehetnek részt, s mindenki csak annyit vásárolhat a kedvezményes árú élelmiszerekből, amennyit más alkalmakkor is szokott. Az eseménysorozatot a helyi önkormányzat támogatja, számításaik szerint az akció költsége várhatóan nem haladja meg a negyedmillió forintot."

Mindezekkel együtt vagy helyet családi vagy baráti körben is elkölthető az alkalmi eszem-iszom, netán fergeteges buli. No meg az egyén szabadsága azt is megengedi, hogy a maga részéről úgy értelmezze, igazán nincs mit ünnepelni a részünkre feltálalt „fekete levesen".

Üzenet

De lássuk, mit is üzent nekünk ebből az alkalomból az amúgy máskor az acsarkodásban sűrűn jeleskedő, de most önfegyelmet magára parancsoló politikai elitünk az Ország Házából.

„Hazánk, a Magyar Köztársaság történelmének új korszakához érkezett. Az ezer esztendeje Szent István királyunk által alapított európai magyar állam most újra megerősíti szövetségét az Európai Közösséggel.… Köztársaságunk 1990-ben visszatérhetett az európai polgári demokráciák erősödő és gyarapodó családjába. 2004 májusában egyesül a kettészakított Európa. Ezzel a történelmi pillanattal véglegesen a múltba vész a jaltai örökség.

…Magyarország erős és büszke állam, amilyennek Szent István akarta. Polgáriasult ország, amilyennek a ´48-as ifjak megálmodták. Független, demokratikus köztársaság, amelyért a magyar nép 1956-ban harcolt. Szabad és sikeres ország, amilyenné a rendszerváltás éveiben építeni kezdtük. Méltó ahhoz, hogy hagyományaihoz és mai erejéhez híven gazdagítsa az Európai Közösséget. … Az európai uniós tagság kivételes esélyt nyújt az egész magyarság számára a világ legsikeresebb nemzeteihez való felzárkózásra, a szabadság, a demokrácia, a jólét kiteljesedésére. … „

Hungarikumok az uniónak

Még csak sejtjük, hogy mit hoz számunkra az uniós lét, de hogy mit viszünk oda, pontosan tudhatjuk. S nem csak a kecskeméti fütyülős barackpálinka, a Pick szalámi, no meg a sokszor szégyenlősen emlegetett csikós, gulyás ám az igazi hungarikum. A Magyar Hírlap április 20-i cikkében páratlan értékű természeti kincseinket veszi sorra.

„A Kárpát-medence páratlan természeti értékeivel gazdagodik május 1-je után az Európai Unió. Ritka növények, a Lajtán túl sosem élt vagy már kipusztult állatfajok, különleges tájak: Magyarország talán legfontosabb hozománya.

Bugaci nőszőfű, pilisi len, rákosréti vipera, kerecsensólyom, parlagi sas – néhány növény- és állatfaj azok közül, amelyekkel tíz nap múlva bővül az Európai Unió flórája és faunája. Több tucat állat- és növényfaj csak itt él a világon. Az ilyen `természeti hungarikumok` közé tartozik még például a magyar palka, többféle sziklagyep, elsősorban az Alföldön honos fűfélék, az állatfajok közül pedig főleg lepkék (éjszakai bagolylepkék, sziklaaraszolók) és a rákosi vipera. De nemcsak ritka, fokozottan védett fajok, hanem nálunk hétköznapinak számító állatok, növények is sokszor csodálatot váltanak ki a nyugatiak körében. Német vagy holland turisták gyakran megdöbbennek az ott már ritkaságnak számító fehérgólyák vagy búbospacsirták láttán. Természetvédelmi szempontból különösen a hortobágyi puszta számít igazi különlegességnek. Ezen a tájon évszázadok múltán is fennmaradt a tradicionális földhasználat, elevenen élnek a pásztorhagyományok, a különféle népi mesterségek. Az uniós csatlakozással jelentősen bővül a védett területek nagysága. Hamarosan Magyarországon is kijelölik a Natura 2000 európai természetvédelmi hálózatát. Az ország csaknem ötödét magába foglaló területeken enyhébb természetvédelmi előírások lesznek érvényben. Csak bizonyos madárfajok és élőhelyek megóvásáról kell a tulajdonosoknak gondoskodniuk. A legfőbb cél, hogy a legfontosabb élőhelytípusok, vándorlási útvonalak hosszú távon is fennmaradjanak egy összefüggő ökológiai hálózat részeként."

Birtokos eset

A védett terület másfajta értelmezésére is akad példa. Mint a Magyar Nemzet április 10-i számából kiderül, csatlakozási szerződésünknek megfelelően tovább nyílik a földpiac a külföldiek előtt. Mint ismeretes, nálunk a földtörvény tiltja a külföldi magánszemélyek, valamint a jogi személyek – gazdasági társaságok – számára a földvásárlást. A csatlakozási megállapodásban az EU hozzájárult ahhoz, hogy ezt a korlátozást a belépést követően hét évig fenntarthassuk, és ha 2011-ben az uniós és a hazai földárak még mindig számottevően eltérnek egymástól, további három évig meghoszszabbítható a tilalom

A tőke szabad áramlása elnevezésű fejezet részeként azonban az új tagországok számára előírták: belépésük után a földpiaci szabályozás tekintetében az uniós és a magyar polgárok között nem tehetnek kivételt. Azoknak az uniós polgároknak, akik már három esztendeje letelepedtek nálunk, és főhivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkoznak, már a belépésünk pillanatától meg kell engednünk a földvásárlást.

E kettősség kiújította a földvitát a Parlamentben és a hazai agrárpolitikában: „Magyarországon a kormányzati elképzelések alapján földet csak magyar állampolgár vagy a nemzeti földalap fog vásárolni az átmeneti időszak alatt. A földtulajdon-szerzésnél a spekuláció kiszűrését jelenti a megfelelő hatósági bizonyítványok megkövetelése, illetve a vállalt kötelezettség teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalása.

Újabb lehetőséget kínál a spekulációs földvásárlásra a törvénymódosítás – állapította meg Glattfelder Béla, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. A tervezet olyan eljárásokat léptet életbe, amelyek a korrupció melegágyai lehetnek. Ha a külföldi a bírság kivetése után eladja a törvénytelenül megszerzett magyar földet, a birtokok várható gyors drágulása folytán még jelentős haszonra tehet szert, ezért érdemes kockáztatnia. …Az igazi védelmet a helyben lakó gazdák elővásárlási és elő-haszonbérleti jogának visszaállítása jelentené, amit a Medgyessy-kabinet eltörölt."

A tétovaság vége

A Népszabadság április 24-i számában egy igen tanulságos összegzésre leltem, ebből való tartalmi idézetünk.

„Alig egy héttel a sokat emlegetett csatlakozás előtt a parasztok boldogulásáért hivatalosan felelőssé tett minisztérium, az FVM arról számol be, hogy az uniós támogatások kifizetéséhez szükséges regisztrációs rendszer egyrészt a szigorú brüsszeli bürokraták részéről szinte teljesen elfogadottnak tekinthető, másrészt a hazai költségvetésből már előleget is kaphat csaknem háromszázezer gazdálkodó. Nagy gond tehát nincs, ráadásul jól telelt a búza is, viszik a magyar csirkét is, hál` istennek.

Ám Tamás Gábornak módjában állt tájékozódni, hogyan is áll a helyzet néhány megyei hivatalban, miket mondanak az ügyintézők az érdeklődő ügyfeleknek. A kép nem túl rózsás. Először is kevés a már kiadható blokktérkép – vagyis az a légifénykép-részlet, amin a gazda pontosan bejelölheti, hol és mit termel –, másrészt a már meghirdetett uniós pályázatokról is mintha túlságosan keveset tudnának az ügyintézők…

Legalább az adminisztrációs feltételek immár nem – vagy csak kis részben – hiányoznak a magyar paraszt uniós belépőjéhez. De az egész helyzet felett örvendezni senkinek sincs oka, így nekik sem. A magyar agrárcsatlakozás nem ünneplős, derűs aktus lesz, hanem izzadságszagú, „melós", kínlódással teli, s igazából részeredményeket hozó folyamat időleges lezárása. Mert ne feledjük: az uniós agrárszabályozás éppen mostanában alakul (már megint) át. Lehet, hogy az új viszonyok éppen nekünk kedveznek majd. Lehet, hogy nem. De hogy az általános tétovaságnak vége van, az biztos."