A betakarítás során használt gépeket és a „végterméket" a technológia határozza meg: a zöldetetés mellett elsősorban a szálas- és bálázott szénakészítési, az erjesztett tartósítási (szilázs- és szenázs-) technológiákat alkalmazzák.

A korábbi években a pillangós növényeknél elterjedt forrólevegős szárítmánykészítési technológia az energiaárak növekedése miatt háttérbe szorult. Megjelentek viszont az új szénakészítési eljárások, amelyek a rendentartási időt, ezzel az időjárási kockázatot, illetve a veszteségeket nagy mértékben csökkentik, egyúttal a betakarítás, a tartósítás-tárolás teljes gépesítését lehetővé teszik. A szénatornyokban, a szárító-tároló pajtákban és a szekrényes vagy a kamrás szárítókban az 50-60 százalékos nedvességtartalomra fonnyasztott és szeletelőkéses felszedő-rakodókocsival felaprított pillangósok szellőztetéses utószárítása megoldható.

A jó minőségű szálastakarmányok betakarításakor arra törekszünk, hogy a terményt a lehető legnagyobb tápanyagtartalommal és a lehető legkisebb veszteséggel takarítsuk be. E törekvés megvalósítása érdekében a betakarítást az optimális agrotechnikai időszakban, a termény jellegét figyelembe véve kell elvégeznünk. Bár ez utóbbi állítást az időjárás alapvetően befolyásolja, több éves tapasztalat hozzásegíthet bennünket a betakarítások idejének jó meghatározásához. Elsősorban a minőségi szénakészítést teszi bizonytalanná az időjárás.

A szálastakarmányok betakarításának részfolyamatai általában a következők lehetnek:

1. Szénabetakarítás

a.) Szálasan: rendrevágás, rendkezelés, rendfelszedés, gereblyézés, kazlazás.

b.) Bálázva: rendrevágás, rendkezelés, bálázás, bálagyűjtés-szállítás, kazalba rakás (esetleg hideglevegős szárítás).

2. Silózás, szenázskészítés

Közvetlen szecskázás (egymenetes betakarítás), rendrevágás, szecskázás rendről, szállítás, silózás falközi vagy toronysilóba.

3. Szárítmányok (liszt, pogácsa) készítése

Rendrevágás, szecskázás rendről, szecskagyűjtés-szállítás, szárítás, lisztkészítés vagy pogácsázás.

4. Zölden etetés

Kaszálás, kocsiba rakás, szállítás, kiosztás.

Kaszálógépek

A kaszálógépeken kétféle vágószerkezet terjedt el: alternáló és forgó (vagy rotációs).

Az alternáló vágószerkezetek fő részei: kaszaujjak a ráerősített álló pengesorral, mozgó pengesor, tartógerenda, leszorító- és alátétlemezek, csú- szótalpak. Az álló pengesorra illeszkedő mozgó pengesor haladás közben meghatározott löket mentén jobbra-balra mozog (alternáló mozgás). A szálakat a záródó élek vágják el. (1. ábra)

A pengék közötti hézag elöl 0,3 mm, hátul 0,6 mm lehet. A hézagot alátétekkel lehet beállítani. Az előírtnál nagyobb hézag esetén romlik a vágás minősége, és a kasza könnyen eltömődhet.

Zöldtakarmányokhoz általában sima élű, gabonához recés élű mozgópengéket használnak.

A vágószerkezet csak akkor működik megfelelően, ha a kaszasebesség és a traktor haladási sebessége összhangban van. Túl nagy haladási sebességnél a vágószerkezet szecskázhatja a szárakat, és ezzel veszteséget okoz. Az ajánlott haladási sebesség 7-10 km/h.

A tarlómagasság a vágógerenda két végén elhelyezett csúszótalpakkal állítható, általában 4-8 cm között. A vágószerkezet síkja a termény dőléséhez igazodva változtatható. Arra kell törekedni, hogy a vágás a szálakra lehetőleg merőlegesen történjék. A levágott szálastakarmányt – esetleg szársértés után – széles szőnyegrendre helyezik, így akár 1 nap alatt is elérhető az 50-60%-ra történő fonnyasztás.

A rotációs vágószerkezet lényege a lengőkésekkel felszerelt forgórész. A kés a forgó dobon vagy tárcsán lévő csapszeg körül szabadon elfordulhat. A forgáskor kialakuló centrifugális erő hatására a kések sugárirányban állnak. Előrehaladás közben – ellenpenge nélkül – vágják el a szálakat. A megtámasztás nélküli vágást a nagy késsebesség (50-80 m/s) teszi lehetővé. A képzeletbeli megtámasztást a szárak tehetetlenségi ereje szolgáltatja, ami a szálat az élnek szorítja. Emiatt van igen nagy jelentősége a kések élezésének; életlen, kicsorbult kések a szárak tépését, „kirojtosodását" – ezáltal a növény tövének gyors kiszáradását idézik elő.

A rotációs vágószerkezetekből öszszeállított kaszáknak két fő típusa van: a felülhajtott és az alulhajtott kasza.

A felülhajtottnál a forgórész henger vagy csonkakúp alakú. Minden forgórész csúszótárcsára támaszkodik. A csúszótárcsa nem forog. (2., 3. ábra)

Az alulhajtott fűkaszáknál a késtartó forgórész egy tárcsa (rotor). A szomszédos rotorok általában egymással szemben forognak. Így a 4 rotoros gép után két rend marad el. A rendek terelőlemezekkel egymáshoz közelíthetők. Ezáltal nő a csatlakozóhúzások szélső rendjei közötti távolság, ami megkönnyíti a későbbi munkákat végző traktorok közlekedését. A rotorokat mindkét típusnál közös tartógerenda fogja össze, ebben helyezkedik el az erőátviteli szerkezet.

A rotációs vágószerkezeteken a következő beállításokat kell elvégezni: tarlómagasság, a talajon csúszó tányérok talpnyomása.

A tarlómagasság a felülhajtott gépeken a forgórészek tengelyének megdöntésével, a csúszótányérok cseréjével, a csúszótányérok tengelyirányú elállításával változtatható. Az alulhajtottnál a beállítást az alternáló kaszáéhoz hasonlóan a tartógerenda döntésével lehet elvégezni. (4. ábra)

A rotációs kaszák a kis és a nagy hozamú termések betakarítására egyaránt alkalmasak. Négy forgórészig általában függesztett, ezen felül féligfüggesztett kivitelben készülnek. A gépet üzemeltető traktor kiválasztásánál rotoronként általában 10 kW motorteljesítmény-igénnyel kell számolni.

Újabb gépeken található az úgynevezett rendkettőző berendezés. Ez lehet akár terelőlemez vagy szállítószalag, amely a lekaszált zöldanyagot oldalra kihordja, és az előző fogás során kialakított rend mellé helyezi. (5. ábra)

Az energiaigény csökkentése érdekében ma már készítenek olyan forgó rendszerű vágószerkezetű gépeket is, amelyeknél a forgórész nem lengőkésekkel készül, hanem a körfűrészhez hasonlóan fogakkal van ellátva. Az álló ujjak alkalmazásával a vágás a szálak megtámasztásával jön létre.

Kaszálás előtt a következő ellenőrzéseket kell elvégezni:

• megvan-e minden kés, a hiányzókat pótolni kell,

• a kések élezett része mindig felül legyen,

• a kétkéses dobokon a pengék egymásra merőleges átmérőn legyenek,

• ellenőrizni kell a hajtóláncok, ékszíjak feszességét.

A tapasztalat szerint ha a pillangós növény vagy a fű szárát több helyen megnyomják, megtörik, akkor a szár hamarabb szárad. Különösen fontos ez pillangósoknál, ahol a levélzet hamar leszárad, de a szárban még sok a nedvesség. (6. a, b. ábra)

A szársértőknél fontos követelmény, hogy a hengerek a szártömegnek legalább 40-50%-át megtördeljék, miközben a levélveszteség 2-3%-nál nem lehet több. Azok a szártörő-szárzúzó-szársértő rendszerek dolgoznak elfogadható eredménnyel, amelyeknek a munkaszélessége a kaszáéval azonos, esetleg hosszirányban több részre osztottak.

A szársértő alkalmazása pl. lucernánál kedvező időjárás esetén általában 30%-kal rövidíti a száradási időt.

A RENDKEZELÉS gépei

A rendkezelőkkel a szőnyegrendre vagy a szűkített rendre vágott termény kezelését végezhetjük el: rendsodrás, rendképzés, rendforgatás, rendlazítás, rendterítés lehet a feladat. A rendkezelők többsége megfelelő beállítással a felsorolt műveletek elvégzésére egyformán alkalmas.

A leggyakrabban alkalmazott rendkezelők a csillagkerekes, dobos vagy forgóvillás kialakításúak. (7. ábra)

A rotorok le-föl külön-külön is elmozdulhatnak, így a gép jól alkalmazkodik a talajfelszínhez. (8. ábra)

A fogak ebben az elrendezésben igen kíméletesen bánnak a terménynyel, ami a szársértés, stb. miatt különösen indokolt.

A RENDFELSZEDÉS gépei

A zöldetetésre szánt szálastakarmányt kaszálvarakodóval közvetlenül is pótkocsiba juttathatjuk.

A renden fekvő takarmány gépkocsira rakása rendfelszedő rakodóval vagy felszedőkocsival végezhető.

A pótkocsikat oldalmagasítóval, esetleg sodronysátorral is célszerű ellátni, hogy a felszedett anyag elszóródását megakadályozzuk és a rakteret minél jobban kihasználjuk. A rendfelszedő pótkocsi keresztben kihordó szalag felrakása után a zöldanyagnak közvetlenül a jászolba adagolására is alkalmas. (9. ábra)

A rendfelszedő kocsik 16-40 m3-es raktérrel, 2,5-7 tonna terhelhetőséggel, többnyire egytengelyes kivitelben készülnek. A kocsi mellső részén vezéreltujjas rendfelszedő és továbbító szerkezet, a kocsiszekrény alján kaparóléces szállító található.

A korszerűbb típusokat szeletelő szerkezettel látják el. A két szeletelő késsor külön-külön is billenthető, így egy késsor esetén 70-100 mm-es, két késsor esetén 35-50 mm-es szeletnagyságot kapunk. (10. ábra)

A szeletelőszerkezettel felszerelt rendfelszedő kocsik az újabb szénakészítési eljárásoknál is alkalmazhatók. A közel azonos szeletnagyság szárító-tároló berendezésekbe történő egyenletes tömörségű betárolást, illetve gépi úton történő kitárolást teszi lehetővé. Kisebb gazdaságokban eredményesen használhatók a silózásnál is a járvaszecskázók helyett. A 35-38 mm-es szeletnagyságú szálastakarmány a falközi silókban is jól tartósítható.