MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Magyar Rózsák Kertje

Beszélgetés a világhírű magyar rózsanemesítővel, Márk Gergellyel

2004-05
[ tartalomjegyzék ]

 

– 1923-ban születtem Magyarrégenben, Marosvásárhelytől 120 kilométerre. 14 éves koromban kerültem Marosvásárhelyre kertészinasnak, s ott elvégeztem a gimnázium alsó négy osztályát is. 1940-ben, amikor Erdély felszabadult, átjöttem Bajára, ahol egy középfokú kertészeti tanintézet volt akkor. Itt érettségiztem, majd katona lettem. – A hadifogságból 1946-ban nem haza, hanem Budapestre mentem, és beiratkoztam az Agrártudományi Egyetemre. Nagyon nehéz körülmények között végeztem el az egyetemet. Éjszakánként vagonokat raktam ki, nappal előadásokra, gyakorlatokra jártam. Szerencsére a feleségem, aki egyben az évfolyamtársam is volt, jegyzetelt az előadásokon, így az ő jegyzeteiből tudtam tanulni – meséli el életének ezt a szakaszát a világhírű magyar rózsanemesítő, Márk Gergely, majd így folytatja: – Ösztöndíjat 1949-ben kaptunk először, 32 forintot egy hónapra! 1950. január 15-én neveztek ki a Kertészeti Kutatóintézetbe, ahol egészen a nyugdíjba vonulásomig, 1981-ig dolgoztam. Két fő kutatási területem volt: az egyik a rózsanemesítés, a másik a gyógynövények termesztése, nemesítése. Az intézetben hozzávetőlegesen százhúsz rózsafajtát állítottam elő, ezek külföldön is sokfelé nyertek díjakat.

– Mióta nemesítik ezt a virágot?

– A rózsa mindig is elismert dísznövény volt, a története közel ötezer éves. A nemesítése közel három évszázada elkezdődött, de már a rómaiakról tudjuk, hogy a rózsa hajtatását melegvizes öntözéssel végezték, hogy gyorsabban bontakozzon ki. Azok a rózsák, amiket a XVIII. században kezdtek termeszteni, ázsiai eredetűek. A mostani fajták, amelyeknek a száma eléri a 70-80 ezret, az ázsiai és az európai fajták keresztezéséből alakultak ki. Magyarországon komoly hagyománya van a rózsatermesztésnek, különösen a szabadföldi vágott virág termesztésének. A II. világháború előtt Szentendre-Pomáz, Szeged-Szőreg, Hódmezővásárhely, Szentes volt nevezetes rózsatermesztő körzet. A világ vágottvirág-termelésének több mint 50%-át jelenleg is a rózsa teszi ki. Ez idő szerint mintegy 21 rózsanemesítő cég tevékenykedik a világon, elsősorban Németországban, Franciaországban, Hollandiában.

– Az Ön nevéhez fűződik a Budatétényi rozárium létrehozása.

– A Kertészeti Kutatóintézetben az első dolgom az volt, hogy az országban található összes rózsafajtát összegyűjtöttem, körülbelül ezerkétszáz „jött össze". Amikor ez együtt volt, akkor támadt az ötletem, hogy kellene rendezni egy rózsakiállítást. A bemutató 1959-ben valósult meg, és bár szinte semmi propagandát nem csináltunk, hatezer ember jött ki megnézni. A rozárium mintegy 6 hektáros területen 1962-ben készült el, volt olyan esztendő, amikor a látogatók száma húszezret tett ki egy hét alatt! Európa legnagyobb rozáriuma volt, ahol 2700 fajtát gyűjtöttem össze. Sajnos ma már csak a kert egyharmada van meg, mert miután nyugdíjba mentem, pár évig még csinálták a kollégáim, de valahogy elveszett a lendület, a terület egy részét eladták, s a rózsakiállítások lassanként abbamaradtak. A `90-es évek elején szóba került, hogy a `96-os expóra felújítják, de azután az is elmaradt.

– Nyugdíjazása után alakította ki a Magyar Rózsák Kertjét.

– Elhatároztam, hogy szerzek egy területet, és ott elölről kezdem. Ezen a kis, korábban náddal borított, két hektárnyi földterületen, Budaörs és Törökbálint határában újra elkezdtem dolgozni. Sok év kemény munkája után ott tartok, hogy van körülbelül hatszáz fajtám, amelyeket én nemesítettem, és igyekszem összegyűjteni a régi magyar fajtákat is. A virágok nevei között megtalálhatók a magyar szentek, a magyar történelem, irodalom, művészet nagyjai, nevezetes emlékhelyek, dátumok. Az általam nemesített rózsákból 144 állami elismerést kapott. Ma már külföldre is küldök ki belőlük különböző kiállításokra. 2000-ben Rómában nagydíjat nyert az egyik, az Árpád-házi Szent Erzsébet emléke. Ott huszonnégy ország 40 nemesítőjének az anyagát mutatták be. Ezek öt kategóriában versenyeztek, ebből az egyiket én nyertem. Úgy érzem, ezzel a hazámnak is elismerést szereztem.

– Hogyan kell elképzelni egy ilyen versenyt? Milyen kategóriák szerepelnek?

– Öt fajtacsoportba osztják a rózsákat: az első az úgynevezett nagyvirágú teahibrid, amilyeneket a virágüzletekben látunk; a második csoportosan hozza a virágait, de nagyvirágú; a harmadik szintén csoportosan hozza, de kisvirágú; a negyedik a törperózsa és végül a park- és futórózsák következnek. Én a parkrózsa-kategóriát nyertem meg. Az Árpád-házi Szent Erzsébet nagyon szép parkrózsa, és erőteljesen illatos. Amikor híre ment ennek az elismerésnek, a püspöki hivatal megkeresett azzal, hogy van egy Szent Erzsébetről elnevezett alapítványuk, amely minden évben kitüntet valakit, aki Szent Erzsébet szellemében tevékenykedik, részt vesz a szegények gondozásában, és a díjhoz szeretnének csatolni két rózsatövet is. Azóta én adom a rózsákat a kitüntetetteknek. A versenyeken a bírálati szempontok divatok szerint változnak. Volt, amikor csak a tiszta, volt, amikor a kevert színeket díjazták, volt időszak, amikor csak a rózsa formája számított, az illata nem. Jelenleg az illat és a forma is számít, fontos, hogy a rózsa tűrje a szárazságot, a különböző betegségekkel szemben ellenálló legyen, elviselje a téli fagyokat, és lehetőleg minél hamarabb újra virágozzon.

– A Magyar Rózsák Kertje fogad látogatókat?

– Minden évben tartok bemutatót, az ideire 2004. május 28–június 8. között kerül sor. Belépődíj nincs, a lényeg, hogy együtt örüljünk és együtt gyönyörködjünk a virágzó rózsákban. Sok szeretettel várom a MezőHír olvasóit!

Zsolnay