A tájba illő régi magyar és sváb építészeti értékek azonnal szembetűnnek, ezek mellett nem lehet csodálat nélkül elmenni. Mezőgazdasági szempontból gyenge-közepes adottságú vidék ez, 13-15 AK-s mezőségi talajokkal, erodált domboldalakkal, „békatojás"-nak nevezett mészképződményekkel a talajok egy részében. A műtrágyák a humusz hiánya miatt nem jól hasznosulnak, szerves trágyára van tehát nagyobb részben szükség. Az egyévesnek nevezett magas N-, és P-tartalmú baromfitrágya nagy adagú kijuttatása ugyanakkor veszélyes lehet, mert a búzában megdőlést okoz. Szerencsére ehhez az utóbbi években közepes csapadékviszonyok társultak, ami a termelésbe vetett hitet valamelyest erősítette a gazdálkodók körében. Martini Mihály is közéjük tartozik, ő 70 ha-on gazdálkodik, emellett turnusonként 20.000 db brojlercsirke előállításával is foglalkozik. Váltakozva jönnek a munkasikerek, de a gazdálkodás szépségének ez is velejárója – jegyzi meg a gazda, korát meghazudtoló bölcsességgel.

Növénytermesztés ipari növényekkel

A 70 ha termését egyelőre teljes egészében piacra kell vinni, mivel a takarmány tárolását a gazda jelenleg még nem tudja megoldani. Egyébként, máskülönben az állattartásnak lenne alárendelve a termelés, hiszen az évente 5,5 rotációban nevelt brojlercsirke-állomány takarmányszükségletét részben lefedné a saját termés. Ezzel szemben most megy a termény, jön a táp és az elszámolások.

Az idei vetésterületet 10 ha magas olajsavtartalmú napraforgó, 30 ha kukorica és közel ennyi búza alkotja. A terményárak közül nagyon kedvező, 64.000 Ft/t a napraforgóé, amely emellett a múlt évben elérte a 3 t/ha-os termésszintet, az Olsavil fajta jóvoltából. Remélhetőleg, az idei év jobb lesz, hiszen a napraforgónak eddig nagyon kedvez az időjárás. A költségek persze elérik a 110.000 Ft-ot hektáronként, mert a napraforgó azért megkéri a tápanyagot és igényli a törődést. A búzatermelés már nem igazán jövedelmező, mert a termésátlag ugyan általában eléri az 5-6 t/ha-t, de magas költségek mellett. A búzapiac gondjai pedig mindenki előtt ismertek, hiszen az árak eddig meglehetősen kiszámíthatatlanok voltak, de az idei évtől, az intervenciós árakkal talán megváltozik a helyzet. A növényápolási munka a völgyekben elengedhetetlenül szükséges a fokozott veszéllyel fellépő gombabetegségek miatt. A kukorica réme, a kukoricabogár jelenléte is sajnos realitás, ennek ellenére változatlanul nagy a termelési kedv a környéken. A 10 t/ha termésszintet nem lehetetlen elérni, de egyre nagyobb kockázattal és egyre nagyobb költségekkel. Az árakon sok múlik, és az elmúlt években a 20-22.000 Ft/tonnás ár, valamint az aszály nem kedvezett a jövedelmezőségnek. Martini Mihály az elmúlt évtől a Bóly Rt. integrációjában indult étkezési kukorica termelésébe kezdett, aminek az ára az intervenciós ár +20%. A siker érdekében az intenzív technológiát választotta, aminek része az előző évi búzatarló totális szerrel történő gyomirtása. Ezzel az évelő gyomoktól megszabadította a területet, majd Monosem vetőgéppel következett a vetés. Emellett – talán a vizet kivéve – mindent megkap a kukorica, amire szüksége van, annak érdekében, hogy 8 tonna felett legyen a termés, és tisztes jövedelemmel lehessen számolni.

Baromfi csak intenzíven…

A brojlercsirke technológia Bábolnáról származik, mert a leglényegesebb elem, a biztonság ebben a termelési folyamatban található meg. A változó igényű piac most az ún. farmon-jellegű „falusi" csirkét igényli, amelyet egy fővárosi vágóhíd dolgoz fel. A gyógyszermentes takarmány és az emelt kukoricadara-szint jelent eltérést a hagyományos brojler technológiától. A csirke sárgás bőrszínű, csekély, jellegzetesen sárga zsiradékot tartalmazó, kötöttebb, élvezhetőbb húsa kedvelt a fogyasztók körében. A baromfi már 15 éve biztosít rendszeres jövedelmet Martini Mihály és családja számára. A sikeres tevékenységgel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy nem olyan nagy dolog, csak jól kell csinálni. Persze azonnal kiegészíti mindezt azzal, hogy a siker titka a „fullos" technikai háttér, ami azt jelenti, hogy emberi kéz semmit nem érint. Ez a felkészültség már az unióban is megállja a helyét, és ma csak annyival rosszabb a felkészült magyar termelő helyzete, amennyivel kevesebb támogatásban részesül. Egyébként szinte teljesen mindegy lenne, hogy környezetvédelmi vagy egyéb címen jut az ember támogatáshoz a jövőben, csak azt korrekt módon kapja meg, ha mezőgazdasággal foglalkozik – az esélyegyenlőség jegyében. A 190 Ft/kg-os felvásárlási ár jelenleg – a magas szintű technológiai háttér mellett – azért hoz nyereséget, hiszen 2,1–2,2 kg-os vágósúlyú állatonként 60-80 Ft-ot lehet elkönyvelni.

Tanult szakmája adja az önbizalmat

Martini Mihály növénytermesztő-gépész szakmát tanult. 1988-ban Mohácson a mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett. Akkor még nem állt olyan közel hozzá a mezőgazdasági munka, ezért szívesen szimpatizált volna az autószerelő szakmával, de a sors közbeszólt. A helyi tsz-ből megkeresték, mert indult az aratás, és azonnal gépre lehetett ülni. A család már baromfival foglalkozott odahaza, amihez a tsz háztáji ágazata akkor bíztatást és segítséget is adott. Katonaévek következtek a fiatal szakember számára, majd utána az alacsony fizetés miatt a szövetkezetet és egyben a mezőgazdaságot is elhagyta átmenetileg egy kereskedelmi tevékenység kedvéért. Tanult szakmája bűvölete azonban hamarosan visszacsábította, és Bátaszék mellett bérelt egy telepet, ahol ismét csak baromfinevelésbe fogott. Az 50 km-es távolság meg a baromfitartásban jelentkező hullámvölgy azonban 1999-ben megint megtorpanáshoz vezetett. A szomszédos község, Szűr téesze kacsakeltető épületének megvásárlása révén véglegesen eldőlt, hogy intenzív brojler hízlalással folytatódik a család régi, kedvelt és tudott mestersége. A 2,3 ha-os összközműves telep 500 m2 alapterületű kétszintes épületét alakította át és szerelte fel korszerű technológiai berendezésekkel. A fiatal agrárgazdálkodók pályázatán nyert pénzen sikerült a felújításokat elvégezni, így a szűri majorban egy valóban korszerű baromfitelep működése valósulhatott meg.

A géppark folyamatosan bővült…

A kezdetekben egyetlen MTZ jelentette a gépesítést, amellyel Martini Mihály az erdészeti bérmunkát és a talajmunkákat végezte. Később egy Zetor 105 következett, amivel már nagyobb teljesítményeket lehetett elérni. Az 5 éves Zetor eladása után egy technikailag jóval korszerűbb traktor, a McCormick következett. Egy MC 100 és egy MC 135-ös McCormick traktor gördült be az udvarba, egy Welger Profi 220-as szalmaszecskás bálázó kíséretében. Ezzel a megalakított baromfi termelői csoport részére is – ahol rotációnként 150.000 „madár" hízik – kiváló minőségű alomszalma-szecskát lehet biztosítani a mélyalmos tartáshoz. Ez a forgácshoz hasonlóan nagyon jól forog az állatok alatt, jól felszívja a nedvességet, és lényegesen könnyebb trágya kialmozást tesz lehetővé.

A traktorokhoz egy váltvaforgató REGENT eke, egy Busa magágy-előkészítő és egy homlokrakodó gép érkezett még, szóval a „felgépesítés" szakaszába ért a családi gazdaság. A McCormick MC 135-ast fronthidraulikával rendelte, mert előre a 400 literes vegyszerező kerül, hátulra pedig a magágy-előkészítő, ami bedolgozza a kijuttatott vegyszert. Ez a módszer kiválóan alkalmas az elterjedőben lévő baktériumtrágyák talajba dolgozására is, aminek révén meggyorsul a szárrészek lebomlása, és fokozódik a talajélet. Új szállítójárműre most semmiképpen nem futotta, így kéz alatt sikerült egy Deutz-Magirus pótkocsis szerelvényt venni a maghordáshoz és egyéb szállítási feladatokhoz, elviselhető áron. Az egyébként ma is szépen dolgozó Norsten 3,5 méteres függesztett, kissé túlkoros gabonavetőgép és a műtrágyaszóró is cserére szorulna, és egy szervestrágyaszóró is nagyon kellene. Ezek beszerzése a következő évjáratok függvénye lesz.

Most a kombájn a fejlődő géppark büszkesége

Egy Gambetti 2000 literes permetező végzi a növényvédelmi munkákat, 18 méteres szórókerettel, vegyszerkeverővel. Jól dolgozik, stabil megbízható gép. Ugyanez már nem mondható el a talajmunkagépekről, hiszen a jól kitalált és szép munkát végző magyar munkagépek bizony anyagminőségi szempontból erősen kifogásolhatók, egyszerűen elhajlanak, szerelést, javítást igényelnek.

A betakarítást az új Laverda 2350 LX-szel végzi a 2002. évtől, de természetesen nem csak a saját 70 ha-on, hiszen az nagy luxus lenne. Martini Mihály szerint a véletlen is közrejátszott abban, hogy egyáltalán kombájnt vásárolt. Az AGROMASH-EXPO-ra azzal a szándékkal ment el, hogy kecskefejő technológiát nézzen, a baromfi mellett az állattartási profil bővítésének szándékával. Nos, a gépek között megakadt a szeme a kiállított Laverda kombájnon. Ekkortájt indult a Konzumbank akciója, amely tízéves futamidőre, nagyon kedvező kamatozással kínált hitelt, és a gép bevezető ára is igen csábító volt. Az üzlet létrejött – igaz nem az említett hitelből, és a kombájn is az aratás végén, sőt, augusztus közepén érkezett, de azonnal munkába állt, és azóta csak a tulajdonos keze alatt dolgozik. A számítások szerint 400-500 ha bérmunka kell ahhoz, hogy „kitermelje magát" a gép, és ezt a teljesítményt sikerült is összehozni. Előbb persze kellett egy napraforgó betakarító készlet, hogy az őszi munkáknál lehessen használni. A másfél szezon alatt végül is 1300 ha búza-, napraforgó- és kukoricaterület betakarítását sikerült elvégezni. A munkát a gép nagyon lazán, kényelmesen „dolgozta le", változó időjárási körülmények között. Napi 18 ha kukoricát – sok állás mellett is – könnyedén be lehetett takarítani, jó tisztasági paraméterek mellett. Ilyen tisztaságú terményt – ha lenne tárolótér – érdemes lenne saját takarmányozási célra is megtartani, mert 16% víztartalom mellett savas /luprosol, lupromix/ tárolással a kukorica kiválóan tárolható lenne az állatok számára. A távlati tervekben természetesen – akár AVOP-pályázat keretében – szerepel egy tároló keverő egység kialakítása, amely a saját terményfelhasználást segítené elő – vázolja a terveket Martini Mihály. Most Monorról hozzák a tápot – olcsóbban, mintha a szomszédos keverőüzemből szereznék be –, miközben a terményt gyakran kiszolgáltatott áron kell értékesíteni, a szükség és a piaci zavarok miatt.

A jó minőségű gép a „szórakoztató elem" a gazdálkodásban

Nem lehet panasz a Laverda kombájn munkájára – mondja Martini Mihály, visszakanyarítva ismét a gépre a beszélgetés irányát. Ha valami probléma mégis előfordul, az vagy beállítási hiba vagy emberi mulasztás következménye. Az tény, hogy az első bedobó-ujjas henger kukoricában gyenge volt – a gyár is belátta –, és ki kellett cserélni, illetve most már gyárilag erősebbet építenek be.

Az igazi elismerés a márkának, amikor hozzáértő gépészember vagy profi kombájnos ül be a Laverda fülkébe, és kritikus szemmel szemléli a gép viselkedését. Véleményük az volt, hogy hihetetlenül nyeli az „anyagot", nincs elszóródás utána, tisztán dolgozik és nem utolsósorban igen kedvező a fogyasztása. A 2002. évben a gép 516 ha területen 8.000 liter gázolajat fogyasztott el, amibe a vonulások is beleértendők. És még egy nagyon jó tulajdonságról is szólni kell, ami fontos ezen a dombos vidéken, ahol mégsem állt fent a lecsúszás veszélye, a gép ugyanis 20%-ig lejtőkiegyenlítős. Számtalanszor „lesípolt", amikor ezt az értéket meghaladó lejtőn haladtak, és akkor sem volt vészhelyzet vagy teljesítményromlás. Ugyanakkor a vezetőnek ilyen körülmények között is megmarad a biztonságérzete, mert a gép nem csúszkál, nem farol. A 235 LE-s Caterpillar motor egyetlenegyszer sem mutatott erőtlenséget.

Szerkezeti megoldásai, egyszerűsége, tökéletessége annyira szembetűnő, hogy nem lehet nem szeretni, a munka pedig élmény vele. Nagyon elégedett a döntésével, és ezt a tényt feltétlenül meg akarta osztani másokkal is!

Jobb versenyhelyzet alakulhat ki

A jelenlegi uniós országok baromfitermelői is azért juthatnak támogatásokhoz, mert unión kívüli országba szállíthatnak. Ha a magyar termelő is uniós tagként termel, akkor az uniós társak már nem élvezhetik a támogatást a magyar szállítások után, tehát a helyzet valamelyest kiegyenlítődik – mondja bizakodóan Martini Mihály. Ő egyébként nem fél a csatlakozás utáni versenytől, mert a termelés nyugaton sem olyan kiegyensúlyozott, hogy ne kellene oda a baromfi. Az unióban is lehetnek piaci zavarok vagy állategészségügyi problémák, ami a termelés szerkezetét még egy éven belül is alapjaiban megváltoztathatja.

A másik bíztató túlélési lehetőség a szolgáltatásban rejlik, hiszen 70 ha nyilvánvalóan nem elegendő a túléléshez. A bérmunkához viszont nagyon megbízható és korszerű géppark kell, aminek itt éppen most folyik a kiépítése. A volt tsz gépek ugyanis elfáradtak, és aki most előbb ébred, azé a szolgáltatási piacon a jobb pozíció, ahhoz mennek bizalommal a kuncsaftok.