MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Tavaszi munkák a szőlőben – a szőlő telepítése

A szőlőültetvényt hosszú távú fenntartásra tervezzük. Az ültetvény élettartamát, terméshozamát és jövedelmezőségét döntően meghatározza a telepítés gondos előkészítése és végrehajtása.

2004-05
[ tartalomjegyzék ]

 

Törvényi háttér, támogatási lehetőség

Az 1500 m˛-nél nagyobb terület betelepítése engedélyhez kötött, amit az illetékes hegybíró ad ki. Irányadó a telepítés előkészítéséhez:

– az 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról (módosítva 2000-ben, a XCIX. törvénnyel)

– az 1994. évi CII. Hegyközségi Törvény

– az OMMI éves fajtajegyzéke az államilag minősített és szaporításra engedélyezett szőlő- és gyümölcsfajtákról

– a megyénként ajánlott, engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett szőlőfajtákról kiadott közlemény

Az FVM 2004-ben is meghirdette a szőlő- és gyümölcstelepítési támogatást, maximum 50%-os vissza nem térítendő állami finanszírozással. Megyénként erre a célra átlagosan 100 millió forint áll rendelkezésre, amely hozzávetőlegesen 130 ha ültetvény telepítésére elegendő. Azon a vidéken, ahol a vállalkozói kedv enyhébb, könnyebben hozzáférhetnek a támogatáshoz a termelők. Másutt viszont „kemény harcok" folynak a kedvező döntés megszületése érdekében.

A továbbiakban a telepítés kivitelezésével foglalkozunk részletesebben. A pályázat elkészítéséhez felesleges volna tanácsot adni, az idei elbírálások ugyanis megtörténtek, és az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal a támogatási struktúra teljesen átalakul.

A telepítés előkészítése

Először is ki kell választanunk, hogy földünk melyik részén kívánunk szőlőt telepíteni. Mindig a termőhelyhez választjuk azt az alkalmas fajtát, amely a helyi agro-ökológiai potenciál mellett biztonsággal terem, és amelynek piaca biztosított, illetve feltehetően a jövőben is az marad. Fontos, hogy a meglévő gépállománynak megfelelő művelésmódot válasszunk. Ennek figyelembevételével most már kiválaszthatjuk a megfelelő szőlőfajtát, valamint azt, hogy milyen szaporítóanyaggal telepítünk.

Területkiválasztás

Hazánk éghajlata általában mindenütt megfelel a szőlő termesztésére, a fagyzugos területeken viszont nem ajánlatos szőlőt telepíteni. Talajtípus szempontjából a növény kevésbé igényes, megél a kavicsos talajoktól a futóhomokig mindenütt, de természetesen a szőlő is meghálálja, ha tápanyagban gazdagabb részre kerül. Így, ha választhatunk a telepítendő területek között, törekedjünk arra, hogy a növény napsütéses részre és magas humusztartalmú talajba kerüljön. Ha nincs ilyen területünk, úgy a tápanyagban szegény talajok trágyázásával, a száraz részek öntözésével, vagyis a szőlő ápolásával magas terméseredményeket érhetünk el.

A szaporítóanyag szempontjából is fontos, hogy milyen talajon telepítünk szőlőt. A homokos, magas kvarctartalmú (min. 80%) talajokon nem pusztít a filoxéra. Ennek oka, hogy a kvarckristályok sértik a szőlőgyökértetű testét, illetve, járatai a laza szerkezet miatt összeomlanak. Az ilyen talajt filoxéra szempontjából immúnisnak nevezzük. Az európai fajtákat saját gyökéren csak immúnis talajon telepítsük! A nem immúnis talajon a filoxéra miatt csak oltványokat szabad telepíteni. Az európai fajták közömbösek a talaj öszszetételével szemben, de az oltvány alanyául szolgáló amerikai fajták érzékenyek a talaj mésztartalmára, így oltványszőlő telepítése előtt a talaj mésztartalmát meg kell vizsgálni (max. 40-50 magyar mészfok).

Mind a kvarctartalom, mind a mészfok szempontjából, de a tápanyagfeltöltéshez is nélkülözhetetlen tehát telepítés előtt talajanalízist végezni. Ha támogatással kívánunk szőlőt telepíteni, abban az esetben ez kötelező!

Művelési és ültetési formák meghatározása

A művelési forma megválasztásánál figyelembe kell venni:

– a talajt,

– a terület fekvését,

– a telepítés és támberendezés költségét,

– az intenzív trágyázási lehetőséget,

– a kézimunka-szükségletet,

– a gépek alkalmazásának lehetőségét,

– egyéb speciális szempontokat.

Mindezek figyelembe vételével a számunkra leggazdaságosabb megoldást válasszuk! (1. sz. ábra)

A szőlőfajta kiválasztása

Célszerű a termelési cél, a választott művelésmód, a telepítési hely klíma-, fekvés- és talajviszonyait figyelembe vennünk, mielőtt a fajtát illetően döntenénk.

Azoknál a művelési formáknál, ahol nem takarhatók be a tőkék télire, mindenképp a fagyoknak ellenálló fajtát válasszunk, gyalogművelés esetén pedig olyat, amelynek hajtásai támaszték nélkül is megállnak.

A piaci helyzetet is vegyük figyelembe, mire van és várhatóan milyen fajtákra lesz igény. Ha csemegeszőlőt telepítünk, abból célszerű több fajtát ültetni, borszőlő esetén ez esetben ügyelni kell az érésidők összehangoltságára.

A szaporítóanyag megválasztása

A szaporítóanyagról előre gondoskodni kell! A szőlőtelepítési pályázathoz már csatolni kell az oltványtermelővel kötött megrendelést.

Kötött talajokon:

Törzsszőlő ültetvény létesítésekor kizárólag BVT, azaz bázis vírustesztelt oltványokat ültethetünk! Áruszőlő, illetve csemegeszőlő oltvány esetén is mindenképp kérjünk igazolást a szaporítóanyag tisztaságára, vírusmentességére vonatkozóan.

Az oltványok típusai:

– egy- vagy kétéves, gyökeres oltvány (a legbiztosabb eredés)

– frissen előhajtatott oltvány

– gyökeres vagy sima alanyvessző.

Immúnis talajon:

a szaporítóanyag lehet:

– egy- vagy kétéves gyökeres vessző

– sima vessző

– előgyökereztetett sima vessző (legbiztosabb eredés).

A talajok előkészítése telepítésre

A talaj gyomtalanítása

A legtöbb gyomnövény a talaj forgatásakor mélyre kerülve elpusztul, vannak azonban olyanok, amelyek gyöktörzseikből is megújulnak (csillagpázsit, tarackbúza); ezeket kiskertekben ásáskor vagy kapáláskor kézzel összegyűjtjük, nagyobb ültetvények esetében gyomirtó szereket használunk (Glialka, Finale).

A talajfáradtság megszüntetése

Ha kivágott, öreg szőlő helyére mindjárt szőlőt telepítünk, talajfáradtság léphet fel, és az új telepítés nem sikerül tökéletesen. Ezért 2-3 évig célszerű pihentetni a talajt, és más növényt termeszteni a területen, majd a tápanyagfeltöltő trágyázás után újra telepíteni.

A talaj alap- vagy készlettrágyázása

A szőlőt a talaj szempontjából igénytelennek tartják (gondolva az alföldi futóhomokra), mégis, könynyebben ered és fordul termőre, ha tápanyaggal jól ellátjuk. A tápanyagfeltöltést talajvizsgálat alapján végezzük el. A telepítés előtti alaptrágyázásra csak most van módunk, hiszen hosszú távra tervezzük az ültetvényt. Zöldtrágyát, istállótrágyát és műtrágyát, illetve ezek kombinációit egyaránt használhatunk. A kiadandó mennyiséget nagy mértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma.

A sovány homoktalajokon 60-80 t/ha szerves trágya bedolgozása javasolt, a humuszban gazdagabb talajon ez kevesebb is lehet.

A foszfor és kálium esetében optimális, ha a kötött talaj 100 g-onként 30-40 mg felvehető K2O-t és 25-30 mg P2O5-öt tartalmaz. Ennek elérése a talaj K- és P- tartalmától függ, de általában 6-8 t/ha vegyes műtrágya fedezi ezt a szükségletet.

A bedolgozás módja: kiszórás utáni középmély alászántás, majd a forgatással mélyebb rétegekbe való juttatás.

A talaj forgatása

A gyökérzet kedvező mélységben való elhelyezkedéséhez forgatással teremtjük meg a kedvező feltételeket. Meglazítjuk általa a talajt, így megkönnyítjük a gyökérzet terjeszkedését, és egyben összekeverjük a különböző talajrétegeket, és a talpgyökerekhez juttatjuk a termékeny feltalajt.

A forgatás minimális mélysége: 60 cm, optimális ideje pedig a kora őszi mélyforgatás. Az ősszel forgatott talaj a tél folyamán kellően átnedvesedik és megülepedik – és tavaszra a terület készen áll a telepítésre. Telepíthetünk ősszel is szőlőt, ez esetben júliusig el kell végezni a mélyforgatást.

A telepítésre azonban kedvezőbb a tavaszi időszak.

A talajforgatással egy időben végezzünk talajfertőtlenítést is, amellyel a talajban lévő pajorokat, nematódákat irtjuk ki, amelyek később, akár a már termő ültetvényben hatalmas károkat okozhatnak. Kiirtásukra valamilyen granulátum formában lévő, és a talajban gázosodó fertőtlenítőszert használjunk (pl.: Basudin). Forgatás után legalább 1-2 hónapig pihentessük a talajt.

A telepítés

A sorok és a tőkehelyek kijelölése

Forgatás után a talajfelszínt elmunkáljuk (tárcsázás+simítózás), és kitűzzük a választott művelési formának megfelelően a sorokat és a sorokban a tőkék helyét.

A terület adottságait, a lejtésviszonyokat messzemenően figyelembe kell venni a sorok tervezésekor. Hazánk szőlőtermesztés szempontjából az É-i határon fekszik, a napsugárzást teljes mértékben ki kell használnunk ahhoz, hogy a termés megfelelően beérjen. A szélirány figyelembe vétele is fontos a sorok tervezésekor, segíthet ugyanis a növényvédelemben, ha a szél átjárja a sorokat, vigyázni kell viszont, hogy ne tegyen kárt a növényben. Egyes szakirodalmakban azt olvassuk, hogy hegyoldalakon a lejtőre merőlegesek legyenek a sorok, az erózió mérséklése érdekében. Saját tapasztalatunk alapján is elmondhatjuk, ha megfelelően meliorált a terület, a vízelvezetés biztosított, a sorok takarónövénynyel fedettek, vagyis „megfogjuk" a talajt, akkor a lejtő irányával párhuzamosan is vezethetjük a sorokat. A lejtő irányára merőlegesen tervezett soroknál hatalmas földmunkákra, teraszok kialakítására van szükség, ráadásul néhány év után a művelés következtében ez esetben is megjelenhetnek kis mikroteraszok, ahol bekövetkezik a talaj lemosódása.

Az utak kialakításánál is vegyük figyelembe a domborzati viszonyokat, ezek ugyanis kiválóan alkalmasak vízelvezetésre is. A táblák mérete 2-8 ha között változhat. Az utakat úgy tervezzük, hogy a művelőgépek és vontatmányaik kellő biztonsággal mozoghassanak.

Miután kijelöltük a sorokat, meghatározzuk a tőkehelyeket – attól függően, hogy milyen művelésmódot választottunk.

Célszerű a sorok és tőkehelyek kijelölésére földmérőt felkérni, aki céleszközeivel (lehet kézi vagy ma már GPS műholdas vezérlésű) centiméterre pontosan meghatározza a tőkék helyét.

A szaporítóanyag előkészítése telepítésre

Telepítés utáni jó eredést csak kifogástalan, egészséges szaporítóanyagtól nyerhetünk.

Gyökeres oltvány előkészítése:

Az oldalgyökereket és a sérült talpgyökereket levágjuk. A többi gyökeret, ha fúróval ültetünk, 1-2 cm hoszszúságúra vágjuk vissza, gödörbe való ültetéskor 5-10 cm hosszú gyökeret hagyunk. Az előző évben legerősebben fejlődött vesszőt 1-2 világos rügyre metszszük, a többit eltávolítjuk. Az oltás-forradási pontot is ellenőrizzük. Előfordul, hogy nem sikerült tökéletesen az alany és a nemes rész összeforrása.

Sima vessző előkészítése:

Sima vessző előkészítésekor a legalsó rügy alatti csonkot 3 mm-re metsszük, a legfelső rügy felett pedig 2 cm-es csonkot hagyunk.

A szaporítóanyag gyökerét a telepítés előtt legalább egy napig áztassuk vízben, illetve, ha lehetőség van rá, egészen az ültetésig maradjon benne, hogy „megszívja" magát. A szaporítóanyag földből kiálló részét meg kell védeni a kiszáradástól, ennek két módja lehetséges: az egyik esetben az ültetés után földdel betakarjuk, a másik esetben paraffinba mártjuk, és ezzel védjük.

Az ültetés mélysége és ültetési módok

A tőkefej magassága attól függ majd, hogy ültetéskor a vessző legfelső rügyét a talajtól milyen magasságra állítjuk be. Ez általában 3-5 cm. Oltvány esetében a nemes rész semmiképp ne kerüljön a föld alá, mert különben gyökeret ver, és elrúgja az alanyt.

Az ültetést különféle módon végezhetjük, de általában nagyobb területen, homoktalajon a sima és gyökeres vesszőt célszerű fúróval ültetni. A kevésbé kötött talajon is a fúró használata ajánlott, de ez után végezzünk beiszapolást. Gödörbe való ültetést csak kisebb területen, illetve erősen kötött talajon végezzünk.

Üzemi ültetvények telepítéséhez hidrofúrót használnak, vagy napjainkban egyre elterjedtebb a lézeres telepítés.

Bármilyen módon történik az ültetés, nagy gondot kell fordítanunk a mélységre, a megfelelő tömörítésre, valamint az ültetés idejére (2. sz. ábra).

A szőlő támberendezése

A szőlő különböző művelési formái meghatározott támasztékot igényelnek. A fej- és a bakművelés támasztéka a karó, a Guyot-, a szálveszszős és a kordonművelésé a huzalos támasz. Speciális támberendezést igényel a Moser-féle magaskordon művelés, és a legváltozatosabbak a lugasművelés támberendezései.

A támaszrendszer kialakítását gyalogművelés, vagyis karós támasz esetében már a telepítés évében, huzalos támaszrendszer esetén legkésőbb a 2. évben ki kell alakítani. (A karózást itt is el kell végezni az első évben.)

Karótámasz

A legelterjedtebb szőlőtámasz a karó, mellette a hajtások körben helyezkednek el, így a tőke minden oldalát érheti a napfény. Magassága 120-180 cm. A karót mindig a sor irányában – lejtőn a tőke fölött –, a tőkétől 10 cm-re helyezzük el, 30 cm mélyen a földben.

Anyaga lehet akác- és tölgyfa, ezek a legtartósabbak; illetve készülhetnek más fából, amelyek rövidebb élettartamúak, bár ez tartósítási (impregnálási) eljárásokkal meghosszabbítható. Használhatunk fém vagy műanyag karókat is.

Huzalos támasz

A huzalos támaszt tartóoszlopokból és a rájuk kifeszített huzalokból áll. Magassága ne legyen nagyobb a sortávolságnál, mert beárnyékolhatja a másik sort. A huzal tartására fából, betonból, műanyagból vagy fémből készült oszlopot használhatunk. Az oszlopok lerakási sűrűsége függ a művelésmódtól és a tervezett terheléstől (max. 8-10 m). A végoszlopok mindig erősebbek legyenek, és ezeket különböző végoszlop rögzítési módszerekkel fixálni kell.

A huzalos támasz kialakítására rengeteg variáció ismert, amit a 3. sz. ábra szemléltet.

Új telepítésű szőlők gondozása

Őszi telepítés után az elültetett gyökeres vesszőket vagy oltványokat földdel felkupacoljuk, „felcsirkézzük", ezzel védjük a kiszáradástól és a téli fagyoktól. A felhúzott földet a következő év tenyészidőszakában fokozatosan eltávolítjuk.

Az új telepítésű ültetvényt fokozott gonddal kell ápolni!

Legfontosabb munkálatok az első 2 évben:

– rovar- és gombakártevőktől óvni kell az ültetvényt, különben az asszimilációs felület csökkenése az első évi növekedést csökkenti, és a hajtások beérését hátráltatja

– a gondos növényvédelem mellett fontos a gyomok rendszeres irtása, ennek elhanyagolásával a szőlőnövény számára a gyom konkurenciát jelent, mind a tápanyag, mind a vízfelhasználás szempontjából

– száraz időben hatékony lehet az öntözés, ezzel fokozható az eredés és a tőkék kezdeti fejlődése

– fontos munka fiatal ültetvényekben a pótlások elvégzése, bármennyire gondosak is voltunk az ültetésnél, kisebb-nagyobb tőkehiánnyal mindig számolni kell

– a harmatgyökerezést is el kell végezni tavasszal, a metszéssel egy időben, különben a felszín közeli harmatgyökerek megerősödésével a mélyebben lévő talpgyökerek fejlődése háttérbe szorul

– a telepítés után a termőre fordulásig történik a tőke kialakítása (részletesebben későbbi számban írunk róla)

– célszerű a fajtaidegen tőkék eltávolítása

Az első termésre a 3-4. évben számíthatunk, de a teljes termőre fordulás csak később realizálható.

Mikóczy Nárcisz PhD-hallgató