Likviditási nehézségek a tavaszi indulásnál

A területalapú támogatások kora tavaszi kifizetése már sajnos nem javíthat a múlt év mérlegén, ami ennek következtében sok helyen veszteséget mutat. Ez pedig nem segíti a gazdálkodás megkezdéséhez feltétlenül szükséges hitelfelvételi kérelmek elbírálásának ügyét, hiszen veszteséges gazdálkodást köztudottan nem hiteleznek a bankok. A 2004. évre járó SAPS, nem mellékesen, érintette a december 20-ig esedékes adófeltöltési kötelezettséget is, továbbá a mérlegkészítés időpontjának kitolása is megfontolandó a törvényben foglalt lehetőségek szerint. Erre vonatkozóan a MOSZ konkrét kérdéseket vetett fel a szaktárca felé, ahonnan a közigazgatási államtitkár válaszolt ugyan, de a lényegi kérdésekre nem kínált megnyugtató megoldásokat. További párbeszédre van szükség, ami elvezet a megoldáshoz, a pénzhez jutáshoz, ami a gazdálkodás elemi feltétele.

Amelyik gazdálkodónál ráadásul szinte már minden lehetséges ingóság, ill. ingatlan jelzáloggal terhelt, ott teljes pénztelenség állhat elő a tavaszi dologidőben. További kedvezőtlen anomália az is, hogy az input anyagok nagy része import eredetű, amit az árfolyampolitika által gyengített forint tovább drágít. A kiutat ebből a helyzetből sokak számára csak a termelési rendszerek termelésfinanszírozási hitele enyhítheti. Ez pedig ismét azt jelenti, hogy a termelő jegyet vált a mókuskerékre, amiből nem akkor száll ki, amikor ő akar. A terményét nem annyiért adja, amennyit kaphatna érte a szabad piacon, a gépet nem annyiért veheti, mint máshol, a kemikáliák ára is szabott, és a kamatok mértékét sem ő állapítja meg. A 2005. év tehát megint nem úgy indul, mint az uniós 15-ök gazdálkodóinak. Akkor milyen egyenlőtlen verseny várható megint? Arról nem is beszélve, hogy már a csatlakozási tárgyalások következtében jelentős hátránnyal indultak az új belépők.

Az intervenciós segítség erősen akadozik

Kétségtelen, hogy Európa beleszaladt egy soha nem tapasztalt termésbőségbe, ami a kereskedelmi mechanizmusokat rövid idő alatt megbénította. Az intervenciós gyakorlat - amire most igazán nagy szükség lett volna - egyszerűen nem működik, hisz az korábban - a tizenötök esetében - az összes terményforgalom mindössze 5%-át vezette le. A raktárakba beszállított terményt sem fizették egyelőre ki, ott is állandó határidő-módosítással kell szembesülni. Egyszerűen nem mozognak a pénzek, nem ürülnek a raktárak, hogy oda mások is beszállíthassanak. A termények igen nagy hányada még az országban van, a kiszállítás nem indul, és egyelőre nem is ütemezhető. Ha megindul - feltehetően keletre -, akkor is szűk keresztmetszetet jelent, amiből az következik, hogy a következő szezon is magtárhiánnyal fog indulni. Persze, ilyen nagy termésre valószínűleg nem kell számítani, de átlagos gabonatermés elhelyezése is gondokat okozhat a készletek miatt.

Szervezeti átalakítás is nehezíti az uniós integrálódást

Nem segíti a felzárkózást az sem, hogy a falugazdász hálózat ismét teljes bizonytalanságban dolgozik, jóllehet már csökkentett - megharmadolt - létszámmal. A hálózat január elején ismét átszervezés alatt áll, a kérdés csak az, hogy ki fogja a termelőket naprakész és hiteles információval ellátni. A csökkentett létszám a munka minőségének rovására megy. Az eddig is erősen terhelt szakemberek munkafeltételei tovább romlanak. Nincs elég km-használati lehetőség, technikai berendezés, és a fizetés is szerény a munka fejében. A vállalkozóként dolgozó szakembereket szinte biztosan elbocsátják, a maradék köztisztviselőként folytatja, ill. MVH-állományba kerül át. Összességében tehát a 2003. év szeptemberi (223 fő), majd a decemberben (330 fő) elbocsátottak mellé idén márciusban sajnálatos módon további 260 fő csatlakozhat, a tervek szerint. Ez erősen ellentmond annak a korábbi FVM-állásfoglalásnak, miszerint meg kell erősíteni a falugazdász hálózatot. A kérdés csak az, hogy ezek után milyen mezőgazdasági koncepcióhoz igazodnak ezek az intézkedések, hiszen ma már hetente sem érnek el a településekre a falugazdászok. Emiatt az MVH-ba kell beutazni annak, aki használható, gyors információhoz szeretne jutni. A falugazdász állomány meggyérítése tehát egyértelműen a szakmai munka színvonalának jelentős csökkenését eredményezi, ami természetesen kihat az uniós támogatások eredményes lehívására. Ebben pedig még bőven lett volna javítanivaló. A szaktárca tehát onnan veszi el a szakembert, ahol a legnagyobb szükség mutatkozik rá, hiszen nem is titkoltan elengedi azoknak a termelőknek a kezét, akik már a megélhetésért küzdenek. Emellett, ez az intézkedés vélhetően kedvezőtlenül fog hatni az uniós támogatások további elnyerésére az idei évben, ergo további, még életképes termelők mennek tönkre, önhibájukon kívül. Vagy a dolog logikája mentén haladva, lehet, hogy éppen ez volna a cél?