Selyp, Nyíregyháza, Törökszentmiklós, Kalocsa, Békéscsaba, Karcag, Tiszafüred, Gyula malmai már a cég tulajdonában teljesítettek. A szegedi malom megvásárlása után az idei tervek között az is szerepel, hogy az őrölt mennyiséget 200.000 t-ra szeretnék növelni - tudjuk meg a cég vezérigazgatójától, Vámos Györgytől. Az Alföldi Malomipari Rt. természetesen hazai fajtákra alapozott termeltetést is folytat, módszeresen ápolják a partnerkapcsolatokat, megbecsülik a felkészült, stabil szakmai hátterű termelőket. Az árualap beszerzésében emellett részt vesz a Szabolcs Gabonakereskedelmi Rt., amely gabonával kereskedik, részben ellátja a malmokat, nagyobb részt azonban exportra dolgozik. A szakmai kérdésekben abszolút kompetens vezérigazgatót arról kérdeztük, hogy hogyan látja a magyar gabonatermesztés jelenlegi helyzetét, illetve milyen gabonapiaci tendenciák mentén lehet a jövőben gondolkodni.

- Hogyan ítéli meg a magyar gabonatermesztés uniós felzárkózásának és a gabonapiac kiegyenlítődésének esélyét a következő években?

- A magyar búza-vetésterület valószínűleg 1 millió ha-ra húzódik vissza a következő években, és átlagosan 4,5 millió t terméssel lehet majd kalkulálni, hiszen a 2004. évihez hasonló kiugróan magas terméssel vélhetően nem számolhatunk - mondta Vámos György. - Ahhoz viszont hozzá kell szokni, hogy a magyar piacon - a boltokban is - az uniós társak termékeivel találkozunk, attól függően, hogy hol, milyen áron és milyen technológiával dolgozzák fel a nyersanyagot. Aki jobb minőségben, olcsóbban termel, gazdaságosan dolgoz fel, és ezáltal versenyképesebb, az átmenetileg uralja a piacot. Hazai viszonyaink között a versenyképességet egyelőre nagyban befolyásolja, hogy az olcsó magyar munkaerő mellett elavult üzemeket találunk, holott a kevés emberrel korszerű üzemben végzett munka alacsony hitelkamatok mellett felzárkózási lehetőséget jelenthet. Utóbbiak tekintetében a cseh és szlovák élelmiszeripari cégek előnyben vannak az alacsonyabb (2-4%) kamatlábak miatt, ami értelemszerűen olcsóbb finanszírozást tesz lehetővé. Néhány éven belül azonban minden bizonnyal kiegyenlítődnek az uniós gabonapiac ma még nagyon is érzékelhető, eltérő anomáliái. Ez azt jelenti majd, hogy az osztrák, szlovák, cseh és magyar búza felvásárlási ára pontosan megegyezik majd; - egyebek mellett az energiaárakhoz hasonlóan.

- Véleménye szerint elsősorban mi okozza a gabonatermelők csatlakozás utáni csalódottságát?

- A belépés évében óriási gondot jelentett a magyar termelőnek az erős forint, aminek következtében mintegy 1.500 Ft/t-val kevesebbet kapott az eladott búzáért. Ugyanez okozza az intervenciós ár mérséklődését is, hiszen a remélt 26.000 Ft/t is az erős forint miatt lett eleve kevesebb. Ehhez társult még az, hogy az intervenció novemberi indulásáig közel négy hónap kamata és a beszállítás költsége is mintegy 1.500 Ft/t-val terhelte a termelő pénztárcáját. (Meg kell említeni még azt is, hogy az intervencióban sem azonnal fizetik az ellenértéket, ahol további 2-4 hónap kamatterhét kell/kellene kalkulálni.) Így számolható vissza a felvásárlás kezdetén oly nagyon mérsékeltnek tartott 23.000 Ft/t felvásárlási ár, amit a felvásárlók kínáltak a jó minőségű malmi búzáért. Valójában tehát ez a tapasztalati szám az intervenciós árat takarta, csak akkor még nagyobb volt a bizalom az intervenciós felvásárlás iránt, és nem látszottak körvonalazódni az EU termésbőségből eredő nehézségei. Kétségtelenül a gabonapiac számára is egy próbaév az idei, de összegzésképpen az a tapasztalat, hogy a magas kamat és az erős forint következtében olcsóbban lehetett azonos terméket behozni az országba, mint exportálni.

- Nem voltak-e túlzottak az EU intervenciós felvásárlási gyakorlatával szemben megfogalmazott remények a termelők részéről?

- Teljesen természetes elvárás, hogy a magyar termelők és feldolgozók a kapitalizmus előnyeit szeretnék élvezni. Sajnos azonban a mezőgazdaság sem kivétel az alól, hogy a cégek egy része kényszerűen csődbe megy, ahogy az külföldön is megtörténik. Amikor mindenki mindent túlélt - függetlenül attól hogyan dolgozott -, ez már elmúlt a szocializmussal. Más berendezkedés a mai, amit sokaknak még meg kell ismerniük, és tanulniuk. Az EU gabonapiaca intervenciós felvásárlásban eddig maximum az összes termés 5%-át bonyolította le évente. Volt úgy, hogy a búza és kukorica mellett a rozs is szerepelt a listában, míg Németországban rekordtermés nem született, és a mintegy 4,5 millió t felajánlott termés kezelhetetlen gondokat okozott. Az EU nem kereskedni akar az intervencióval, hanem a termelőket akarja megmenteni a csődhelyzettől azzal, hogy gabona alsó limitárát akarja befolyásolni. A felvásárlásnak ez a formája sem teljesen érzelmeken alapuló és szociális jellegű, hiszen nem csak árban, hanem értékben is van levonás a minőség után /pl.: 220-as esésszámminimum, csökkent érték utáni levonás, stb./, és fuvartérítés is terheli a termelőt, ill. beszállítót. Mindenki lehet beszállító, még az a feldolgozó is, aki áprilisban dönt úgy, hogy nem dolgozza fel vagy nem tudja továbbadni az áruját. A cél az lenne, hogy végszükség esetén kerüljön csak be az áru az intervenciós raktárakba. Ha az ideihez hasonlóan éveken keresztül nagy árutömeggel megismétlődik ez a helyzet, bizonyára az intervenció intézménye is veszélybe kerül! Különösen, ha spekulációs céllal történik mindez, ahogyan erre az idei szezonban bőven van példa.

Azt is tudni kell, hogy intervencióban felvásárolt terményt nem elsősorban az EU tagállamokban használják fel, azt kereskedőkkel megpályáztatják, és így értékesítik EU-n kívüli országok számára. Ehhez, az eredményesség érdekében, vélhetően exporttámogatásra lesz szükség, amit a sikeresen pályázó kereskedőcég kaphat meg.

- Milyen búza felvevőpiac lehet akkor, amikor Európa-szerte mindenütt nagy termésekkel lehet számolni?

- Ha a magyar búza fehérjetartalma 14% feletti, azt a nyugati piac mindig szívesen látja, vagyis jó minőséget kell termelni - és ezen van a hangsúly a következő években. Hiszen korábban is úgy szólt az egyezség az EU-val, hogy a kikötött kvóta felett a 14% fehérje feletti tételek korlátlanul bevihetők voltak. Ma Ukrajna vagy Románia ugyanígy szállíthat be minőségi búzát! A magyar búza szempontjából pedig a román felvevőpiac lesz nagyon lényeges, hiszen Erdélyben minőség és mennyiség sem terem mindig elegendő. Ugyanakkor Magyarország közelebb van, mintha Románia más régióiból kellene oda szállítani. Az uniós tagságunk előtt a búza és liszt vámtétele 15% volt, a belépés után felment 40%-ra! Az uniós szabályok miatt tehát mint külsős országgal megváltozott a kereskedelem, ami a mindenkori kvóta és szabályzók naprakész figyelését teszi szükségessé. Most Romániában is nagy termés volt, aminek következtében talán márciusban indulhat meg a kiszállítás.

Egyébként pedig az EU gyakorlatához történő mielőbbi alkalmazkodás segíthet abban, hogy felvegyük a piaci mechanizmusok ritmusát, ami egyre több kereskedelmi ügylet sikerét hozhatja meg. Annál könnyebb helyzetben leszünk, minél több magas beltartalmi mutatóval rendelkező, jó minőségű gabonával jelentkezünk a piacon. Ezt jó fajtaválasztással, szigorú technológiával és kíméletes - alacsony hőmérsékleten vagy hideg levegővel történő - terményszárítással lehet elérni.

- Mennyiben különbözik a másik nagy gabonanövény, a kukorica piaci pozíciója?

- Romániából kiindulva ismerni kell azt a nemzeti gasztronómiai sajátosságot, hogy a kukorica étkezési célú felhasználása közel olyan fontos, mint a búzáé. A kukoricamalmok terméke a kukoricagríz, számos kedvelt étel és a söripar alapanyaga is. Egyébként Nyugat-Európában is állítanak elő grízt, amit még magas (50-70 ?/t) tétellel dotálnak is időszakonként, hogy a tengerentúli ajánlatokkal versenyképes legyen. Az olasz poletta, mint ismert köret is többek között ebből készül, amire szintén nagy mennyiségű kukoricát használnak fel. Természetesen Európában a kukorica takarmány célú felhasználása a legnagyobb mértékű. A magyar minőséget jegyzik és keresik is, ezért nagyon kell összpontosítani, termelésre és a kereskedelemre egyaránt. Továbbá, azért is érdekes a magyar kukorica pozíciója, mert Nyugat-Európa szerényebb mértékben termeli a kedvezőtlenebb adottságok miatt, csakúgy, mint az északabbra lévő, új belépő tagállamok. Bár azt is látni, hogy a kukorica termelési övezete szép lassan tolódik felfelé, és pl. Lengyelország és Németország termőterülete is egyre növekszik. Hosszú távon a kukoricatermelés a magyar termelők számára mindenképpen előny, ha jól használják fel a sokéves termelési tapasztalatokat és a termőhely kínálta lehetőségeket. Ezzel lehetnek versenyképesek! Az intervenciós kukorica felvásárlás pedig azért izgalmas, mert a nagy termés mellett a spekuláció is előtérbe került. A 18.000 Ft/t áron vett áru már bizonyára meghozza a nyereséget, ha intervenciós raktárba kerül, és ezzel sokan éltek is. A kukoricapiac pedig közben magától megindult, hiszen a korábbi vevő Lengyelország, de a nyugat-európai országok is megkezdték a szállítást

- A gabonakereskedelem mindig komoly felkészültséget igényelt, mert nagy kockázatokkal járt. Változik-e az uniós közegben valami e tekintetben?

- Az uniós gabonakereskedelemben is vannak olyan jelek, amelyek a változtatás igényét jelzik. A francia parasztok például az utóbbi években ragaszkodnak ahhoz, hogy saját maguk üzleteljenek a mindig biztos vevőnek számító észak-olasz malmokkal. Maguk utaznak el tárgyalni, alkudni, és a szállítást is maguk szervezik meg, s ezzel igyekeznek kikapcsolni a közvetítő kereskedelmet. Így ugyanis nagyobb árbevételhez jutnak, és ez a szoros versenyhelyzetben mind fontosabb számukra. A magyar viszonyok között is egyelőre nagyon sok a közvetítő kereskedő, és egyre több zavaros korrupt ügy is származik ebből. A feldolgozók viszont csak korlátozott mennyiségben vásárolnak, és egyre inkább szakaszosan az év folyamán. A spekuláció viszont továbbra is velejárója a gabonakereskedelemnek, tehát ettől nem lehet eltekinteni. Vevő és eladó közül mindkettő soha nem járhat jól, az egyik nyer, a másik, következésképpen, veszít az üzleten, rossz esetben mindkettő is "bukhat". Előre kiszámítani a piaci mechanizmusokat biztosan nem lehet. A magyar tapasztalati számokból lehet minden évben kiindulni, miszerint 1.25 millió t megy őrlésre (lisztexport nélkül), 0.3 millió t a vetőmagszükséglet, az alacsony állatlétszám miatt pedig ma 0.8 millió tonna a takarmányszükséglet. Arra kell tehát felkészülni, hogy a felette lévő átlagosan 2-2.5 millió t búzát exportálni kell, piacot kell keresni. Ha jó az évjárat és van minőség, akkor ez lényegesen könnyebb feladat, de jó üzletpolitika mellett Románia erdélyi területei állandó felvevő piacot jelenthetnek. Emellett pedig a kukorica területe minden bizonnyal növekedni fog, elsősorban a búza rovására. A nagy termések esetében pedig az intervenció feladata, hogy a belföldi piacot nyomó felesleget "kiszívja" az országból, és többnyire harmadik országba eladja.

- A tárolás gondjai, az ó termés és a következő termés sorsa sokakat már most aggaszt. Van-e ennek a félelemnek alapja vagy szépen helyreáll a piaci rend?

- Az idei évről gondolkodva elmondható, hogy semmiképp sem várható rekordtermés. Még a tél közepén a szokatlan melegben "megzavarodhatnak" a vetések, lehet nagyobb kifagyás is. Az állattenyésztés is jobb kondícióba kerülhet - ha a forint árfolyam kedvez az ágazatnak - az idei évben, és több takarmányra lesz szükség. Mint minden évben, most is nagy a bizonytalanság az új termés mennyisége és persze a várható minősége körül. A tárolótérről pedig csak annyit, hogy a múlt év rekordtermése is fedél alá került, mint ahogyan a `98 évi is.

Van tehát tárolótér - ha szükségmegoldásokkal is -, hiszen az elmúlt tíz évben horribilis összegeket fordítottak tároló építésekre, legalábbis a nyertes pályázatok száma és a pénzek mozgásai ezt igazolják. Akkor egy átlagos évben feltétlenül elegendő hely lesz a termények számára! Nehéz bármit is megjósolni, csak azt lehet mondani - némi iróniával -, hogy soha nem annyi terem, amennyire éppen szükség lenne. Vagy több lesz vagy kevesebb, amiről akkor lehet majd gondolkodni, ha biztonságosan betakarították. Ha 260 Ft körül lesz 1 ? árfolyama, és mindenki időben hozzáfér a földalapú támogatásokhoz, akkor az a 24.000 Ft/t búzaár nem is lesz annyira rossz!

Tisztességes nyereségtartam várható tehát átlagos évjáratban is, s ennél többet a tél közepén nem lehet remélni. Csakis a piaci anomáliák rendeződése és a kiszámíthatóbb gazdálkodási feltételek nyugtatják meg a termelőket és a vertikum többi szereplőjének kedélyeit, amire az idei évben jó esély mutatkozik.