A felemás eredmények közül a gépforgalmazás visszaesése az egyik negatív szenzáció. Az év összefoglalása és a negatív tapasztalatok összegzése mellett azonban a MezőHír főként az idei esztendő tendenciáinak körvonalazására kérte Nagy Miklóst, a Magyar Gépforgalmazók Szövetségének elnökét.

- Milyen évet tudhatnak maguk mögött a gépforgalmazók?

- Erre a kérdésre sajnos elég egyszerű válaszolni, hisz az érintett cégek nagyon régóta nem szembesültek ilyen jelentős visszaeséssel. Az elmúlt évek folyamatos forgalomnövekedése után ugyan mindenki sejtette, hogy a lendület 2004-ben megtörik, de ekkora mértékű keresletcsökkenéssel nem számoltunk. Kombájnok, traktorok, teleszkópos rakodók tekintetében a statisztikák alapján kb. 60%-os visszaesést tapasztalhatunk, a kisebb értékű gépeknél ez az arány valamivel kedvezőbb. Konkrét számokban mérve - míg például 2003-ban 728 db új kombájn talált gazdára, 2004-ben ez a szám csupán 180 volt.

- Mit mutatnak az ezzel kapcsolatos nemzetközi trendek?

- A Gépforgalmazók Európai Szövetsége (CLIMAR) 2004 októberében tartott összejövetelt Dublinban, ott viszonylag pontos információt kaptunk erről a kérdésről. Európában a géppiac eléggé kiegyenlített, csupán 1-2%-os mozgás tapasztalható. A spanyol, portugál és görög piac fejlődik ennél dinamikusabban. A jelenlegi EU-s országok kereskedői jelezték, hogy a csatlakozás után náluk is hasonló viszszaesés volt tapasztalható, ami legalább két évig tartott. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a termelők megtanulják az EU-s mechanizmusokat, megismerjék a kifizetési rendet.

- Itthon mi volt az elmúlt időben az ágazat legnagyobb problémája?

- A legkomolyabb probléma az volt, hogy a kormány folyamatosan a támogatásokat propagálta, és az ezzel kapcsolatos információkat a termelők azonnal készpénznek vették. Mindenki pályázatkészítésbe fogott, rengeteg pénzt és időt fordítottak erre. Az érintettek úgy gondolták, hogy ha elnyerik azt a támogatást, amit az agrárvezetés a kommunikációjában kilátásba helyezett, akkor butaság lenne ezt az esélyt kihagyni, és teljes áron megvásárolni a szükséges eszközöket. A mintegy 8800 beadott pályázatból azonban csak 1400-1600 nyert valamilyen támogatást, így a termelők elhalasztották a gépberuházásaikat.

Sajnos a szaktárca ilyen értelmű kommunikációja ezt követően sem szünetelt, így azután az igényeket megpróbálták az AVOP irányába terelni, ahol azonban erre a célra csak nagyon kevés pénz áll rendelkezésre (géptámogatásra kb. 6 mrd Ft fordítható egy évben). Az AVOP természetesen összességében ennél sokkal nagyobb kerettel rendelkezik, de ennek jó része egyéb célok - falufejlesztés, közműfejlesztés, stb. - megvalósítására irányul.

- Hogyan halad a nyertes pályázatok kifizetése? Milyen ütemezési nehézségek vannak a pénzhez jutás körül?

- A SAPARD-pályázatok eleve kétéves megvalósulást tételeznek föl, és ez a támogatási forma utófinanszírozásként segíti a beruházókat. Az ilyen beruházást csak a támogatási szerződés megkötése után lehetett elkezdeni, a legtöbb esetben banki finanszírozással. Jelenleg a pályázatok ebben a stádiumban állnak, a pályázati összegek még nem érkeztek meg a termelőkhöz.Az AVOP tekintetében annyit tudunk, hogy néhány termelő már kapott befogadó nyilatkozatot, de a pályázatokat legtöbbször hiánypótlásra adják vissza.

- Melyek azok a területek a gépesítés terén, ahol a magyar termelők jelentős lemaradásban vannak az európai versenytársakhoz képest?

- Véleményem szerint a növénytermesztési ágazat ilyen szempontból nincs rossz pozícióban, komoly lemaradás az állattenyésztés technológiai hátterében jelentkezik. Ezt a területet kellene megerősítenünk még most, mert ha nem tesszük, pár év múlva a belga, dán, holland termelők fogják ezt nálunk megtenni! Ők saját hazájukból a nagy környezetterhelés miatt kiszorulnak, ott már nem növelhető tovább az állomány. Ezeknek a termelőknek a piaci háttér adott, azt a lehetőséget keresik, hogy hol tudnak még bővíteni. Ezért fontos, hogy a meglévő pályázati forrásokból még most próbáljunk minél komolyabb befektetéseket eszközölni az állattenyésztési szektorban! Komoly kihívás lesz a 2007-es év, amikortól az ágazatnak már szigorú környezetvédelmi előírásoknak kell megfelelnie. Aki akkorra nem tudja teljesíteni a követelményeket, annak abba kell hagynia a termelést. Erre időben készülni kell!

- Hogyan lehetne hatékonyabban elosztani a rendelkezésre álló forrásokat?

- Jó lenne, ha a kormányzat bizonyos prioritásokat jelölne ki, és nem az összes termelőnek kellene versenyeznie a limitált pályázati pénzekért. Egyes ágazatok egy-egy szektorát kellene megfelelő helyzetbe hozni, és így sokkal egyértelműbbek lennének a valós kilátások, sok termelő nem ölne fölöslegesen időt és pénzt a pályázatokba. Nem kell hitegetni az embereket, hogy mindenki nyerhet, amikor annyira kevés a pénz. A régebbi EU-tagállamoknál pl. nagyon szűk az a kör, amely valóban élhet pályázati lehetőségekkel. Az újonnan csatlakozó országok közül a balti államok és Lengyelország nagyon sok forrást le tudott hívni, jól kihasználták a lehetőségeket, nálunk ez túl későn indult el. Az itteni hivatalok nem készültek fel megfelelően ezekre a feladatokra.

- Mi várható a használtgéppiacon?

- A használtgéppiacon egyértelmű erősödést várunk. Az EU-s területalapú támogatásoknál nincs megkötés, hogy ki mire költheti el ezt a pénzét - így a személyautók piacához hasonlóan itt is lesz olyan vállalkozó, aki nem ragaszkodik az új gépekhez, hanem megelégszik az olcsóbb árfekvésű, használt géppel is.

- Mit várnak az agrárvezetéstől a MEGFOSZ által képviselt cégek, illetve a magyarországi termelők érdekében?

- Egyrészt jó lenne, ha partnernek tekintenének bennünket, másrészt pedig a precíz, korrekt tájékoztatás is elengedhetetlen. Azt is elvárnánk, hogy amit a kormány tőlünk megkövetel, vagyis hogy a szükséges közterheket időben, pontosan fizessük be, azt viszszafelé is hasonlóan komolyan vegye. Ha a bevételek - legyen szó pályázati pénzről, esetleges támogatásról, áfa-visszaigénylésről - nem tervezhetőek, akkor semmiképpen sem lehet hosszú távra tekintve dolgozni. Pedig a kiszámítható, perspektivikus fejlődés az ágazat minden résztvevőjének a legfontosabb közös érdeke.