Mintegy 65.000 ha terület terményének feldolgozását és részbeni tárolását kívánják megvalósítani. Integrátori szerepkörre vállalkoznak, input anyagokat kínálnak piacvezető árakon, és magas színvonalon szolgáltatnak. Szükség van ebben a térségben a termelés ilyen szintű összefogására, hiszen a versenyképességet csak a minőség javításával lehet fokozni. A kukorica - mint célnövény - magas termésekkel hálálja meg a törődést az átlagosnál jobb minőségű földeken. Ez azonban nem elég, hiszen a minőség elérése érdekében kiváló fajtákra, szakszerű, gyors vízelvonásra és biztonságos, korszerű tárolásra van szükség. Ennek a magas színvonalon szervezett folyamatnak lehetünk szemtanúi Mónus József és üzlettársai - Gajdán Marianna és Barabás János - munkája nyomán. Fiatalos lendülettel, de nagyon megfontoltan igyekeznek eleget tenni a nem kis szakmai kihívásnak, és minden bizonnyal sokan szurkolnak is nekik. Ráfér erre a térségre is egy kis vérpezsdítés

A gépész, aki még álmában is megoldásokon gondolkodik

Mónus József a gimnáziumi érettségi után a mezőgazdasági gépészet iránt érdeklődött. Nyíregyházán kezdte meg főiskolai tanulmányait, és három év elteltével, 1987-ben szerzett diplomát. Kötelességének érezte, hogy a mezőgazdaságban helyezkedjen el, annál is inkább, mert érdekelte a szakma. Hajdúnánáson kezdett a szövetkezetben - mint energetikus -, ahol a munkája révén azonnal a terményszárítás köré csoportosultak a feladatai. Ekkor még ő sem sejtette, hogy egy olyan szakterület "fertőzi meg", ami később meghatározó lesz az egész életére és munkájára. Szenvedélyesen és nagy akarással kereste energetikus barátjával együtt a jobbnál jobb műszaki megoldásokat a szövetkezeti szférában, egészen 1996-ig. Természetesen ez idő alatt sikerült olyan gyakorlatot szereznie, ami nem tette kétségessé az önállósodást. A zöldborsótermesztés gépesítése volt a következő célfeladat, amelyet már egy növénytermesztő társaságban végzett. Itt a régi kombájnok felújítása és betakarításra alkalmassá tétele volt a munka lényege. 1997-től a hajdúnánási szövetkezetet felerészben kivásárolták, közösen a volt elnökkel, és Búzafood `97 Kft. néven kezdtek el dolgozni. A lényeg itt a 8.000 t-ás tároló és a Bábolna szárító volt, hiszen az alaptevékenységet erre lehetett alapozni. Ebben a társaságban 7 évig - amíg Mónus József két tulajdonostársával ott dolgozott - a kukoricatermesztés, a szárítás és a tárolás jelentette a fő profilt. A gépésznek ebből elsősorban a Bábolna típusú szárítók vásárlása, felújítása és újra üzembe helyezése jelentette az igazi szakmai kihívást. A társaság méretei közben növekedtek, a tárolótér elérte a 28.000 tonnát, Hajdúnánás és Hajdúböszörmény térségében a kukorica bérszárítás nagyságrendje pedig megközelítette a 40.000 tonnát. Később a Görbeházán található szárító/tárolótelepet is megvásárolták, és a leamortizálódott egységet használhatóvá varázsolták, Mónus József műszaki irányítása mellett. Ez a tárolóterek rendbetételét, bővítését jelentette, és természetesen a szárító felújítása sem váratott magára. Itt a műszaki megoldások sem voltak mellékesek, hiszen a felújítás végeredményeként a Bábolna 15 típusú szárítók 20 tonna teljesítményűek lettek. Ezen persze sokat kellett gondolkodni, és végül már a munka, illetve a szárítófelújítás megszállottja lett a fiatal szakember - saját bevallása szerint is. Az eladásra kínált Bábolna szárítókat a mai napig szinte az egész országban megvásárolja, lebontja, az új helyén - a szintén hajdúnánási Prónay Sándor lakatosmester barátja segítségével - az utolsó alkatrészig bezárólag felújítja, és végül felállítja.

A saját tulajdonú érdekeltség nagyobb vonzerővel bírt

2004-ben aztán a Búzafood 97 Kft.-ből az üzletrésze eladása után Mónus József "kiszállt", és fent említett üzlettársaival megalakították az Agrár-Euro Kft.-t. Talán nagyobb alkotói szabadságra vágyott vagy valami új szemléletű vállalkozást szeretett volna, kevesebb alkalmazkodással. A harmincas évei végén járó szakember szereti azt tenni, amiben hisz, amit érvekkel alá lehet támasztani, ugyanakkor rosszul viseli, ha korlátozzák a cselekvési és vállalkozási szabadságát. Jelentős induló tőkeerővel és hitelek felvételével - amihez a társak is teljes magánvagyonukat ajánlották fel fedezetül - tüstént megvásárolták Polgárban, Balmazújvárosban a szárítótelepeket, valamint Hajdúböszörményben mintegy 500 ha földterületet. Ezeken kívül pedig Hajdúnánáson is telephelyvásárlást fontolgatnak. Jó kukoricatermelő térség ez, ahol évtizedek múlva is meghatározó lesz a kukoricatermesztés. Ezért, számítva a hektikus piaci mozgásokra, az időnként jelentkező nagyobb termésekre, mindenképpen helye van a tároló- és szárítókapacitás létrehozásának, bővítésének.

A termelők érdekeit szolgáló beruházások minden bizonnyal funkcionálnak majd, hiszen ezek intervenciós raktárak is lehetnek egyben, ami csak felajánlás kérdése. Az intervenciós raktárakra pedig azért van szükség, mert kevés van a közelben, és fontos, hogy a termelőknek ne kelljen magas fuvardíjakért távoli helyekre szállítani. A közeli beruházások révén Hajdúböszörményben 50.000 t, Polgáron 20.000 t, Balmazújvárosban 30.000 t tárolókapacitás készül, ill. ennyire bővül. Mindösszesen tehát 100.000 t kukoricatárolásra alkalmas hely áll rendelkezésre, legkésőbb két éven belül, teljes infrastruktúrával ellátva.

Integráció készül a termelők bevonásával

Mónus József saját elmélete szerint a gépész válasszon ki olyan szakterületet, ami fontos és kevesen foglalkoznak vele. Akkor lesz a munkában öröme és sikerélménye. Ilyen pl. egy 100 millió bekerülési értékű zöldborsó kombájn felújítása, vagy a szárítók felújítása, amit szintén kevesen tudnak szakszerűen elvégezni. Ugyanez a helyzet a terményelhelyezéssel és -forgalmazással is, ezért nagyban érdemes foglalkozni vele. A hajdúság e részén, ahol 40 AK-s zsíros földek vannak, és a kukoricatermesztés jelenti a fő profilt, nem engedhető meg, hogy ne legyen szárító- és tárolókapacitás. Korábban Böszörmény térségében 36.000 ha kukoricához mindössze 7 szárítótorony állt rendelkezésre, míg Hajdúnánás térségében 8.000 ha-hoz - Mónus József és társai - már 9 toronnyal rendelkeztek. Most a termelők érdekeit kiszolgálva, és a termelők segítségével kívánják a tárolótér-kapacitásokat növelni, majd az MVH-nak felajánlani, és kiadni intervenciós raktáraknak.

Hosszú távon a kukorica vezető növénnyé lép elő

A térség növénytermesztése, ill. a vetésszerkezet nagyon leegyszerűsödik, hiszen a korábbi zöldborsó- és csemegekukorica-termesztés, valamint a cukorrépa is nagyon visszaszorult, míg az aprómagtermesztés egyáltalán nem jellemző a gazdag földeken. Búza, kukorica és napraforgó marad, de utóbbinál az ötéves vetésforgót be kell tartani.

A két fő növény a búza és kukorica közül, hasonló áruk mellett ugyan nagyobb a kukorica termelési költsége, de jóval többet is terem. Ezért a jövedelemviszonyai miatt nagyobb csábítást jelent a termelők számára. Az egyetlen gond az, hogy a kukoricabogár a monokultúrás termesztést mind jobban ellehetetleníti. Mónus József ebből az okfejtésből következően kukoricapárti, még akkor is, ha a piac összeomlása miatt rendkívül alacsony árakat lehetett elérni, és így ez a növény kevés nyereséget hozott. Sokan várnak még az intervenciós beszállításra, ill. a felvásárlások kifizetésére, de ez egyelőre nagyon vontatottan halad. A környék gazdálkodói egyre jobban jegyzik a társaság törekvéseit. Tud róluk az FVM, az MVH és a gazdakörök is szimpatizálnak a tevékenységükkel, ami minden bizonnyal segíti a munkát, és növeli az ismertséget. A társaság gépeivel - 3 erőgép és 9 korszerű új kombájn - túl az 500 ha művelésén, szolgáltatnak is, ami nagy segítséget jelent a környék gazdáinak. Ha megvalósul minden elképzelés, akkor 30 alkalmazottra lesz szükség a vállalkozásban. Jelenleg még kevesebben vannak, de minden telepen ellátják az aktuális munkákat.

A térség gazdálkodóit kiszolgálni

A cél, hogy minden érdekelt rátaláljon az Agrár-Euro Kft. kínálta lehetőségekre, és minden ilyen partner élvezze annak előnyeit, hogy valaki foglalkozik az ügyével, hajlandó neki szolgáltatni, befogadja, leszárítja a terményét, szükség szerint manipulálja és tárolja az értékesítésig. Ez az egyéni termelők nagy része számára megoldhatatlan feladatot jelent, hiszen erre nincsenek felkészülve. Az üzlettársak felosztották a területet egymás között, és azon belül mindenki próbálja a legmagasabb szinten szervezni a munkát. Termelői csoportot is létrehoztak, amely külön az Agrár-Unió Kft. formájában működik, és 5.000 ha tulajdonosait tömöríti. Célja, hogy megszervezzék és kiszolgálják a termelést, megszüntessék a bizonytalanságot, és új lendületet vehessen a térség növénytermesztése. Jó kapcsolatokat ápolnak a Saaten Union Hungaria Kft. területi szakemberével, aki olyan kukoricafajtákat hozott, amelyek a térség adottságainak kiválóan megfelelnek.

Mónus József a saját szakmájából és gyakorlatából kiindulva rendületlenül hisz a munka sikerében. Hitelekre és támogatási pénzekre persze nagy szükség van, hiszen a beruházások hatalmas bekerülési értékűek. Olyan hiteleket pályáznak meg, amelyek 6,2% kamatra vehetők fel, és két év türelmi idő után kell csak törleszteni. A pénzt mindenáron elő kell teremteni, de mindenre megvan a megoldás. Kétségtelen, hogy a gépész leleményesség is rengeteg megtakarítást tesz lehetővé azzal, hogy praktikus, értelmes és főleg gazdaságos megoldások születnek. Emellett figyelik és figyeltetik a tárolóépítésre kiírt pályázatokat, és pályáznak, hiszen a lehetőség mellett kár lenne elmenni.

A fizikai terhelés csak később csökkenthető

Mónus József gyakran csak 3-4 órát pihen naponta. Ez természetesen nem tartható állapot, ezért az irodai hálózat is kiépül lassan, ahol minden területnek lesz felelőse. A munkaszervezés egyelőre - a temérdek munka miatt - még nagyon nagy erőket von el. Minden vezetőre egész napos terhelés jut. Az újonnan belépő gazdálkodók tájékoztatása és "beszervezése" az integrációba éppen most folyik, ami megint csak nagyon alapos munkát igényel. A téli rövid napok is nagyon hosszúak, de az alapokat kell jól lerakni - mondja Mónus József, amire a társak rábólintanak. Közös a tulajdon, közös a felelősség, és nem kicsi a vállalás. A fiatal szakemberek közt meglehetősen ritka akarással elindított vállalkozás jó úton és nagy lépésekkel halad előre. Talán sok ilyen szakmailag megalapozott, lelkes és felkészült társaság lendíthetne jókorát a magyar mezőgazdaság kátyúban döcögő szekerén.

A társaság év végi kiadványában két nagyon szimpatikus emlékeztető kérdés hangzik el a termelők felé. Az egyik, hogy valóban olyan kedvezményesen sikerültek-e az inputanyag-vásárlásaik, mint ahogyan azt az eladóik közel egy éve ígérték? A másik, hogy kaptak-e érdekektől mentes érdemi tanácsot arra vonatkozóan, hogy jobban talpon tudjanak maradni, és mit tegyenek a megtermelt kukoricájukkal? Nos, Mónus József cégei ezekre a neuralgikus kérdésekre adnak konkrét válaszokat és garanciákat, mert érdekeltek e problémák megoldásában, és vannak egyre bővülő, korszerű, jól felszerelt telephelyeik a szerződő partnerek terményeinek befogadására.