MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Gondolatok metszés előtt

A csúcsminőségű borok készítése ma már elképzelhetetlen terméskorlátozás nélkül.

2005-01
[ tartalomjegyzék ]

 

A szőlő termésmennyiségének viszszafogása a felhalmozódott borkészletek - amelyek óriási problémát jelentenek a világ és főként az Európai Unió piacain - hosszú távú csökkenéséhez is vezethet.

Kontinensünk több államában törvény szabályozza a hektáronkénti maximum termésmennyiséget, hol kg szőlő/ha-ban, hol pedig hl bor/ha-ban kifejezve. Egy-egy országon belül, borvidékenként is változnak ezek az értékek. Az alábbi cikk egy Németországban megjelent írás összefoglalása, amely instrukciókat ad a szőlőtermesztőknek, mit is kell átgondolniuk metszés előtt, annak érdekében, hogy a minőségi bortermelés előírásait optimális módon teljesítsék.

Hazánkban jelenleg ugyan nem olyan szigorúak az erre vonatkozó szabályok, de a jövőben várhatóan nálunk is életbe lépnek az egyre szigorúbb rendelkezések. A legnevesebb borászatok, amelyek csakis csúcsminőséget állítanak elő, már tudják; a minőségi borkészítés lehetetlen a mennyiség korlátozása nélkül. A kérdés tehát csak az, mit kívánunk elérni. Egy alacsonyabb minőséget, nagyobb mennyiségben előállítani, vagy pedig többletráfordítással, termésredukcióval kiváló minőségű, de kisebb mennyiségű bort készíteni.

A cikk ez utóbbihoz ad néhány javaslatot.

"A 2004-es év lezárult, a munka eredménye a pincében, hordókban nyugszik. Ilyenkor általában még viszszapillantunk, és eltöprengünk, mi is az, amit másként fogunk csinálni a 2005-ös évben, mik az új kihívások, célok, és milyen módon tudjuk azokat teljesíteni.

A tavalyi évben a hozamok csökkentése fontos szerepet kapott. A kiegyenlített tápanyag-ellátottságú, termésmennyiség-szabályozott tőkékről szüretelt szőlőből olyan borokat készítettek, amelyek már most háttérbe szorítják "kollégáikat", ahol a magas tőketerhelés egy más minőségű bort eredményezett. Mindennek alapja, hogy az egyes szőlőültetvények adottságaihoz mérten döntsünk a metszés mértékéről. A bogyók megfelelő cukortartalmát, a must és a bor aromagazdagságát csak akkor érhetjük el, ha a fürt és levélfelület arányát optimálisan alakítjuk ki. A lombfelület formálásánál ügyelnünk kell arra, hogy ne lépjen fel önárnyékolás, a lombfal laza szerkezetű, jól elosztott legyen.

Felmerül a kérdés: hogy tudjuk a hozamot és hozzá a kellő levélfelületet és jó megvilágítottságot biztosítani?

A tenyészterületet nem alakíthatjuk át, de a metszéssel, a zöldmunkákkal, a termés- és levélritkítással lehetőségünk van az ideális arány és elhelyezkedés megformálására.

Mégis, milyen módon és mértékben végezzük a metszést, hogy a kívánt termésszintet elérjük, figyelembe véve az ültetvény jelenlegi állapotát, és célul kitűzve az optimális levél:fürt viszonyt?

Lényeges, hogy a megvilágítottsági, lombfalsűrűségi viszonyokat figyelembe vegyük, ebből a szempontból a szőlősor folyóméterére eső rügyszám befolyásoló hatású. Hosszú évek kísérletei bizonyítják, hogy a 10-13 rügy(szem)/szőlősor folyóméter a legideálisabb, de a 14 rügy/fm-t semmiképp nem szabad túllépni. Ha azonban a sortávolság nő, az 1 fm-re eső rügyszámot is növelni kell, ebből a szempontból a kisebb sortávolság előnyös, a tőkék terhelése így kisebb. Itt azonban máris egy újabb probléma előtt állunk; a sorok önárnyékolása okozhat gondot. Ahhoz, hogy a levél- és fürtzóna megvilágítottsága tökéletes legyen, és a kellően magas lombfal is kialakíthatóvá váljon, a lombfalak közötti sortávolságnak szélesebbnek kell lennie, mint magának a lombfalnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sortávolságnak 1,8-2,0 m között kell lennie, ilyen sortávolságnál az 5-8 rügy/tenyészterület m˛ kell kialakítanunk a metszéssel.

A termelési szint szabályozásánál másik fontos szempont a fajta kérdése.

A magas terméspotenciállal rendelkező szőlőfajtáknál inkább az 5 rügy/m˛ szint elérésére törekedjünk, az alacsonyabb termékenységű fajták esetében ez a magasabb (8 rügy/m˛) érték felé kell, hogy tendáljon.

A metszés mértékénél a fajta növekedési erélyét is figyelembe kell venni, amire az előző évek meteorológiai viszonyai, a trágyázás, tápanyag-visszapótlás és az alanyfajta ismerete alapján következtethetünk. Hosszú éves kísérletek bizonyítják, hogy Rajnai rizling fajtánál az egy rügyre (szemre) eső fürtszám 1,6-2,1. Szinte nincs olyan év, hogy ne ebbe az intervallumba esne ez az érték.

Ahhoz tehát, hogy megfelelő cukor-sav arányú, aroma- és illatanyagban gazdag bort készítsünk, a 100 hl/ha mennyiség fölé semmiképp nem szabad kerülni, amihez viszont a metszésnél 5-8 rügy/m2 szemet hagyhatunk a rizling fajta esetében, amelynek fürtjei átlagosan 120 g-osak. Természetesen az említett faktorok (alany, tápanyag, klíma) ezt az alapértéket módosíthatják.

A huzaltávolságok szabályozásával-változtatásával különböző minőségi igényeket elégíthetünk ki. A kívánt szem- (rügy-) szám ezzel a módszerrel praktikusan és gyorsan beállítható, úgy, hogy egy vagy két ívet alakítunk ki az adott fajta vesszőinek bazális (alapi) része termékenységének függvényében. (Németországban ez a művelésmód az egyik leggyakoribb, természetesen a többi művelésmódnál ez másként alakul. Tavalyi cikkünkben, amely a metszési technikákról szólt, már írtunk mindennek az alapjáról. Vagyis, a szőlő liántermészetéről, amelynek következtében mindig a vessző végén lévő rügyek fakadnak ki legelőször. A növény csúcsdominanciára való törekvése a leíveléssel módosítható, a fototropizmusra való hajlam miatt. A rügyek így többé-kevésbé egyszerre, egyenletesen fakadnak. Ha azonban gépi betakarításra törekszünk, inkább vízszintesen alakítsuk a szálvesszőket, így a fürtzóna egy síkban lesz. (A szerk.)

Munkagazdaságossági okokból az alacsonyabban ívelt, szálvesszős művelésmód két rövidebb ívvel előnyben részesíthető. Általa a nyári zöldmunkák végzése leegyszerűsíthető, mivel a felfelé törekvő vesszők a huzalpárok közé kerülnek.

Növényorvosi szempontból fontos, hogy a lombfal a földtől viszonylag magasan helyezkedjen el, mivel a talajlakó/talajfelületen lévő gombák, különösen a peronoszpóra oospórái által okozott fertőzési veszély így kisebb.

A művelési forma megválasztása, a huzalpárok kialakítása azonban rendkívül sokféle lehet. A termésmennyiség korlátozásánál a fajta, az alany, a termőhely, a tenyészterület, az agro-ökológiai viszonyok mellett az üzemi/gazdálkodási feltételeket is figyelembe kell venni."

A fenti gondolatok, reméljük, hasznosak voltak a szőlősgazdák számára, akik a metszéshez remélhetőleg már a termelési céljuk függvényében kezdenek majd hozzá.

A cikk az alábbi írás alapján készült:

PORTEN, M.-Schneider C. (2004): Überlegungen zum Rebschnitt. Das deutsche Weinmagazin 2004/26. 18-21. p. Fachverlag Fraund, Mainz-Németország

Mikóczy Nárcisz