Függőben

Akkor is fenntartom ezen óhajom, ha nem tobzódnak az erre utaló jelek. Amúgy az elmúlt hónap, szokás szerint a „már nem tavaly, de még alig az idén" benyomását keltette. A Népszabadság január 24-i számában olvasottak is ezt támasztják alá. „A MOSZ becslése szerint tavaly mintegy százmilliárd forint uniós és a nemzeti támogatás kifizetése maradt el. Pedig a 76 milliárd forint SAPS-támogatás kifizetését 2004. október 15-től engedélyezte az unió, és a termelők ígéretet is kaptak arra, hogy megkapják e részét a támogatásnak. Az évente mintegy 700-800 milliárd forintot kitevő agrárköltségek fedezetéből ez az amúgy jogosan várt pénz hiányzik. Különösen most, mert kora ősszel és a tél vége felé van szükség pénzre, a munkák indítására. Magyar György, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének titkára szerint egyedül az olajos növényeket és a cukorrépát nagyobb arányban termelők lehetnek elégedettek, mert a bőséges termésért járó átvételi árat időben megkapták. Hiába volt jó a gabonatermés, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal nehézkes intervenciós ügyintézése miatt még átvételi szerződést is csak kevesekkel kötöttek, nem is beszélve a vételár folyósításáról. Az állattenyésztők sincsenek könnyű helyzetben. Bár a felvásárlási árak növekedtek – kivéve a tejé, amely tavaly 10 százalékot veszített az árából –, mégis a legtöbb telep tulajdonosának nagyon hiányzik a szakminiszter által tavaly október közepén leállított, sertésenként 2000 forintos, illetve baromfi-kilogrammonként 9,50 forintos támogatás, valamint a foglalkoztatás megőrzéséhez nyújtott szerény mértékű dotáció.

Horváth Gábornak, az MOSZ főtitkárának véleménye szerint a 328 milliárd forintnyi agrár- és vidékfejlesztési támogatás csak papíron van meg, 2005-re ugyanis ebből az összegből kell teljes egészében kifizetni a 2004-re járó mintegy 90 milliárd forintot kitevő nemzeti földalapú támogatást. Ennek az az egyik hátrányos következménye, hogy a kizárólag nemzeti forrásból finanszírozott agrártámogatások folyósítását 2005. január 1-jétől felfüggesztették."

Tükröm, tükröm…

A Népszabadság január 26-i összefoglalójában Németh Imrétől, az agrártárca vezetőjétől idéz: „Bár pontos adatok még nincsenek, már biztos, hogy a mezőgazdasági termelés több mint 10 százalékkal bővült tavaly Magyarországon. Az árak alakulása ugyanakkor nem kedvezett az ágazatnak. A növénytermékek ára 10 százalékkal csökkent, míg az állati termékeknél alig 4 százalékos volt a drágulás – ez az infláció mértékét sem éri el. Ezzel szemben a termelők által felhasznált anyagok és szolgáltatások árai 10 százalékkal nőttek. Jelentős mértékben kinyílt az agrárolló, s ez csökkenti a gazdák eredményességét. Az uniós csatlakozás az élelmiszeriparban a várt stagnálás helyett két-három százalékos termeléscsökkenéssel járt. Növekedés csak a baromfifeldolgozó- és az édesiparban történt. A visszaesés főleg a forint árfolyamának erősödésére vezethető vissza, mivel ez sok termék exportját tette gazdaságtalanná. A dollár elszámolású forgalomban két év alatt 30 százalékkal csökkent az élelmiszer-ipari ágazat árbevétele, míg az euró elszámolásban egy év alatt 7 százalékos volt a romlás. A dolláros relációban szinte esélytelenek vagyunk, de nemcsak az élelmiszeriparban, hanem a mezőgazdasági tömegtermék-kereskedelemben is.

Az élelmiszeriparban 14 százalékos volt az exportnövekedés, ugyanakkor 30 százalékkal bővült az import, ami `azt a látszatot kelti`, hogy Magyarország az uniós csatlakozás vesztese. A piaci harcban főleg a Magyarországgal együtt csatlakozó országokkal szemben maradt alul Magyarország. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy jobban kell ügyelni az uniós vetélytársainkra."

Első fecskék

Az esztendő elsők között említhető konkrétuma, hogy a kormány január közepén elfogadta az agrárfejlesztési hitelprogram meghirdetéséhez szükséges jogi szabályozást. A szóvivő szerint a 40 milliárd forintos hitelkeretet a kereskedelmi bankokon keresztül pár héten belül igénybe vehetik a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó, illetőleg az e termékekhez kapcsolódó szolgáltatásokat végző kis- és középvállalkozások. Mód van arra is, hogy a hitelek a mezőgazdasági termékek tárolásához szükséges raktárkapacitás fejlesztésére és bővítésére is felhasználhatók legyenek. A maximum 15 éves lejáratra felvehető hitel összege pályázónként legalább 5 millió forint, legfeljebb 400 millió forint, termelői szervezetek esetén 750 millió forint lehet.

A január 21-i Szabad Föld egyik cikke a közeljövő több fontos momentumát szedte csokorba. „Az egységes terület alapú támogatás a 2004. évi hektáronkénti 17 ezerről az idén 20 ezer forintra emelkedik. … Az idén a törvényhozás számos, az agrárgazdaságot érintő jogszabályt módosít. A földtörvényben a kormány olyan változtatásokat tervez, amelyek elősegítik a földbirtok-koncentrációt, és erősítik a haszonbérelt területeken gazdálkodók biztonságát. A nemzeti vidékfejlesztési terv részeként 2005-ben előkészítik a korai nyugdíjazás feltételrendszerét. Úgy módosítják a szabályozást, hogy az idősebb gazdák a fiataloknak adhassák át gazdaságukat. A programot 2006-tól indítják. Az EU korábbi tagállamaiban általában 55 év a korai nyugdíjazás korhatára."

Lobbizás

A Népszabadság január 15-i írásában érdekesen tálalja a lapunk előző számában már említett támogatásátcsoportosítást. „Év elején, az agrárbüdzsé felosztásának időszakában erőteljes az ágazati lobbizás. Az uniós támogatási gyakorlatban a legnagyobb bajban az állattartók vannak, hiszen a dotáció zömét a növénytermesztők kapják. A hústermelők most az uniós támogatások átcsoportosítását várják (a kormány az agrár-környezetvédelmi támogatásokból csippentene le 8 milliárd forintot), hogy azt a sertés- és baromfitartóknak adja. A pénz egy része egy új, nagy teljesítményű vágóhíd megépítésére kellene.

Zádori László, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára szerint a hazai sertéstartás versenyképes, ám a húsipar megrekedt a nyolcvanas évek színvonalánál. Előrelépést hozhat, ha az állattartók képesek szövetkezni. E szövetkezés záloga lehetne az új – évi 2-2,5 millió sertés fogadására alkalmas – vágóhíd építése. A VHT szerint az ágazatban – részben a multinacionális élelmiszerláncok miatt is – jelenleg a 134 feldolgozó tárgyal féltucatnyi kereskedőlánccal. A termelői tulajdonban lévő új vágóhídra szükség van. Ennek építési költsége 25 milliárd forint, s a VHT szerint az EU 45-50 százalékkal is támogathatja a beruházást.

A közös vágóhidat – akárhol legyen is – a kormányzat támogatni látszik, a politika valamilyen segítséget mindenesetre szükségesnek tart. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban a gazdálkodók bevonásával már hozzákezdtek a sertéságazat fejlesztési stratégiájának kidolgozásához. A stratégia sarokpontja a szükséges beruházások meghatározása, az uniós környezetvédelmi előírásokhoz való alkalmazkodás segítése, továbbá annak felmérése, milyen szervezeti, szövetkezeti formákra van szükség az új beruházások hatékony működtetéséhez. Éppen ezért nem kizárt, hogy a programba bekerül az új vágóhíd létesítése."

Utak

Ugyancsak a Népszabadságban (még január 8-án) jelent meg egy elmélkedés ebben a témában. Érdekes összevetni az előző sorokkal. „Az agrárszektor irányítói most például azt találták ki, hogy a vidékfejlesztésre szánt támogatások egy részét elveszik, és odaadják a sertés- és baromfitenyésztőknek. A vidékfejlesztési pénzeket – mindenütt az EU-ban – a valóban kedvezőtlen adottságú térségek lakói kapják, hogy megmaradjanak a környezeti szempontból amúgy értékes vidékeken, meg tudjanak élni a természetkímélő gazdálkodásból, miközben megőrzik a tájat, és persze saját kulturális értékeiket is. A sertés- és baromfitartás az unióban nem számít támogatandó tevékenységnek. … 1990-ben az uniós agrárdotációk 70 százaléka még piaci támogatás volt – két év múlva ez az arány már csak 8 százalék lesz. Ugyanezen idő alatt az agrár-környezetvédelmi és vidékfejlesztési pénzek aránya 20-ról 75 százalékra nő. Magyarország egymaga aligha mehet szembe ezzel az iránnyal. … Az viszont látszólag senkit sem aggaszt, hogy van itt több mint 30 ezer – egyelőre türelmes – pályázó, akik éppen a szóban forgó átcsoportosítás ötletgazdája, az agrártárca pályázatán szerettek volna pénzhez jutni kedvezőtlen adottságú földjeik környezetkímélő műveléséhez. Ők komolyan vették, hogy ha egy minisztérium (hatályos EU-megállapodással a háta mögött) pályázatot ír ki számukra, akkor az ígért pénzt oda is fogja adni. Pedig tanulhatnának a malactartóktól: tavaly azoknak is kétszer kellett az utakra vonulniuk, amíg megkapták az ígért támogatást."