Mivel a témával kapcsolatban számtalan, az átlagember számára nehezen értelmezhető információ lát napvilágot, az alábbi riportunkban megpróbáljuk lehetőségeink szerint segíteni az eligazodást ebben a kérdéskörben. Kérdéseinkre a MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, Dudits Dénes, a téma egyik legismertebb hazai szaktekintélye válaszolt.

– Mióta módosítja mesterségesen az ember a termesztett növények genetikai állományát?

– Ha a genetikai módosítás fogalmának tudományos értelmezését veszszük, akkor azt kell mondanunk, hogy már tízezer éve… Lényegében minden termesztett növény, így a növényi eredetű élelmiszereink zöme is genetikailag módosított, ún. „GM termék". A növénynemesítés alapjában véve genetikai módosítások sorozata, amely során különböző módszereket használnak, pl. keresztezést, szelekciót, mutációs nemesítést, poliploid nemesítést, távoli hibridizációt – és az elmúlt több mint két évtizedben ez az eszköztár bővült a géntechnológiával. Így egy kis pontosítással úgy fogalmazhatunk, hogy amiről beszélünk, az a géntechnológiával nemesített növények használata. Olyan fajta-előállítási módról van szó, amiben az ún. rekombináns DNS módszereket használjuk. Egy példával illusztrálva:

A hagyományos növénynemesítés esetében pl. a búzanemesítő a kísérleti parcellák vizsgálata során a fenotípusból következtet arra, hogy mi van a gének birodalmában. A rekombináns DNS módszer ezt a folyamatot megfordítja, a gének izolálásával, kémcsőben történő módosításával, visszaültetésével alakítja ki a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező növényt. Ezáltal a nemesítés sokkal egzaktabbá vált, mint bármikor a történelem folyamán.

– Mikor kezdődtek a GMO-val kapcsolatos kutatások? Mik voltak az első eredmények?

– Az 1980-as években kezdték el használni a rekombináns DNS módszereket. Az első génbeépítés dohánynövénybe történt, 1984-ben közölték ennek az eredményeit. A magyar kutatás ezen a területen teljes egészében lépést tartott a világgal, hisz 1986-ban már lucernába építettünk be egy gént, ez volt a világon az első transzgénikus lucerna.

A 90-es évek elején kerültek köztermesztésbe az első fajták. Azóta gyakorlatilag folyamatos a GM-növények előretörése.

– Mit érdemes tudni a törvényi szabályozásról, az esetleges korlátozásokról?

– A törvényi szabályozás mindenképpen indokolt. Ugyanúgy, ahogy egy „sima" keresztezésnél, pl. a burgonya esetében is létezhetnek olyan kombinációk, amelyek toxikus hatású növényeket eredményeznek, a géntechnológia alkalmazásánál is előfordulhatnak nem kívánatos génhatások. Természetesen a nemesítő ezeket eltávolítja a fajta-előállítás során. A törvényi szabályozás úgy Magyarországon, mint az EU-ban és a világ számos részén megtörtént. A génmódosítással előállított termékek a megfelelő élelmiszer- vagy takarmányminősítés szabályai szerint kerülhetnek értékesítésre. A közvéleményt már e pontnál meglehetősen félrevezetik a „génmanipulált", „génpiszkált" kifejezések használatával, amelyek eleve negatív kicsengésűek, és úgy tűnik, mintha az egész beavatkozás kontroll nélkül zajlana.

A valóságban egy ilyen nemesítési munka 8-10 évig tart, és ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint a hagyományos nemesítésre. A nemesítő 4-5 évig értékeli a tenyészkertben azt a növényt, amelyik utána átkerül a fajtaminősítésbe, ezután, ha az élelmiszer-minősítés feltételeinek megfelel, akkor ismerik el fajtaként.

Mivel a géntechnológiai kutatás és fejlesztés komoly anyagi hátteret igényel (a szabályozás is nagyon drága!), az eredményei javarészt a multinacionális vállalatok kezében vannak. (Pl. a zürichi egyetem egy transzgénikus búzával végzett szabadföldi kísérletének költségei ötmillió dollárra rúgtak!) Ez alapján nehezen várható el, hogy pl. egy hazai kutatóintézet, vagy növénynemesítő komoly sikereket érjen el ezen a téren.

A technológia egyik nagy előnye, hogy nagyon sok helyi tenyészanyagba lehet a kedvező hatású géneket beépíteni. Erre saját példánk is van, ugyanis mi felfedeztünk egy olyan aszálytűrést biztosító gént, amit lucernából izoláltunk, majd dohányba, rizsbe, illetve búzába építettünk vissza, és ez megnövekedett stresszellenállósághoz vezetett. Erről már kísérleti eredményeink vannak! Ezért nem értek egyet azzal az ellenvetéssel, hogy a géntechnológia csökkenti a biodiverzitást – ellenkezőleg: a fajtaválasztékot és a biodiverzitást növeli! Pl. a transzgénikus szója esetében kb. 80 szójafajtát is forgalomba hoztak, amelyekbe beépítettek egy herbicidrezisztens gént. Ezért nem igaz, hogy pár szuperfajta fogja uralni a piacot. Ha kell például egy szárazságtűrő tulajdonság, akkor azt sok fajtába beépíthetjük, hatékonyan, gyorsan, ellenőrizhetően.

– Miből eredhet akkor a módszerrel szembeni, mindenhonnan érzékelhető ellenállás?

– Tudomásul kell venni, hogy egy technológiai és gazdasági verseny részesei vagyunk. Valószínűleg vannak olyan érdekcsoportok, akik számára kedvező, ha Európa és Magyarország gazdái nem részesülnek a modern technológiák adta versenyelőnyökből.

Az EU Bizottság egy nagy tekintélyű testületet hívott össze, hogy elemezze milyen gazdasági, társadalmi, szociális következményei lehetnek ennek a technológiai lemaradásnak. Paradox, hogy működik egy nagy anyagi ráfordítással létrehozott kutatás-fejlesztési bázis, de ennek a befektetésnek a haszna nem Európában csapódik le, hanem az USA-ban, Japánban, vagy akár Kínában. Ugyanannak a folyamatnak vagyunk a részesei, mint ami a félvezetőiparban és a computertechnológiában történt.

– Mi a véleménye a témával kapcsolatban napokban közzétett FVM-rendeletről?

– Furcsának találom, hogy betiltottak egy olyan kukoricát, ami Magyarországon nem is alkalmas a termesztésre, ugyanis túl hosszú a tenyészideje. Mi volt ennek az értelme? Véleményem szerint a szaktárca ezzel a döntésével eleget tett a Greenpeace erőszakos követelésének, és nagy kárt okozott a versenyképes, környezetbarát agrotechnológiák hazai elterjedésének késleltetésével. Az EU-tagországoknak egész más a stratégiája a kérdéssel kapcsolatban. Nekünk ebben a kérdéskörben nyilván nem Ausztria vagy Dánia gyakorlatát kell figyelembe vennünk, hanem az igazi versenytársak: Franciaország, Spanyolország állásfoglalását kell szem előtt tartanunk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy pl. a romániai termelőknek a géntechnológiával előállított fajták használata 5-8 millió dollár többletbevételt jelentett az elmúlt években. Az EU politikai és gazdasági értékelése szerint a háromféle technológiának (hagyományos, GM és a biotermesztés) azonos esélyt kell adni. Ezért érthetetlen a jelenlegi magyar álláspont.

– Ellenérvként sokszor elhangzik, hogy még nem tudni, milyen hatása lehet a genetikailag módosított termékeknek az emberi szervezetre. Mit tudunk az ilyen irányú kutatások eredményeiről?

– Több mint 15 év termesztési tapasztalata szerint a 300 millió hektáron végzett alkalmazás során a szigorú ellenőrzés és vizsgálatok sem emberi egészséget, sem környeztet károsító hatásokat nem tártak fel. A legnagyobb félrevezetés a viták során az, hogy itt egy növénynemesítési technológiát próbálnak tiltani, és közben nem azt mérlegeljük, hogy egy ilyen technológiával előállított termék milyen kedvező vagy kedvezőtlen tulajdonságokkal bír! Mintha egy autógyárban betiltanák a csavarhúzó használatát… Gondoljunk bele: ha kiderül, hogy egy géntechnológiai stratégia hibás, hogy egy GM termék káros az emberi szervezetre, a fejlesztő cég lesz az első, aki megsemmisíti a nem kívánt növényeket már a fejlesztés stádiumában!

– Mit gondol arról az érvről, hogy még nem telt el elég idő ahhoz, hogy az esetleges rossz tulajdonságok kiütközzenek?

– Ezen a ponton is egy jelentős csúsztatást vélek felfedezni. Ugyanis újra hangsúlyozom, hogy a géntechnológia egy módszer a nemesítésben, és egy fajta kialakítása ugyanannyi idő alatt megy végbe, mint a hagyományos módszernél, ugyanazokat az ellenőrzési fázisokat is tartalmazza. Fel szokták még hozni azt is, hogy a GM növény esetleg beszennyezi a természetes populációkat. Erre annyit lehet válaszolni; mutassanak már egy növényt, amelyik a szabadban él, és kereszteződik a búzával vagy a kukoricával…

– Zárszóként: hogyan látja Európa jövőjét a géntechnológia használata szempontjából?

– Az említett EU bizottság megállapítását ne felejtsük el: ha Európa nem használja ki a géntechnológiában rejlő lehetőségeket, akkor a versenyképessége fog csorbát szenvedni. Emellett, ha a biotechnológiával foglalkozó cégek kivonulnak Európából, akkor a szakemberek is ki fognak vonulni – s ezzel esetleg akár egy új „agyelszívási folyamat" veszi kezdetét.