A felhasznált műtrágyamennyiség az 1960-as évek elején 15 kg/ha NPK volt, amely mintegy két évtized alatt, az 1980-as évek végére közel 300 kg/ha NPK mennyiségre nőtt (közel 20-szoros növekedés). A tápanyagellátás mellett jelentős változások következtek be a biológiai alapokban, a peszticidhasználatban, a műszaki-technikai feltételrendszerben. Ennek eredményeként a szántóföldi növények termésátlagai jelentősen növekedtek. Különösen kiemelkedő volt a gabonanövények, elsősorban az őszi búza és a kukorica termésátlagának a növekedése. A dinamikus termésátlag növekedés eredményeként a hazai országos búza termésátlagok az 1970-es évek végén és az 1980-as években meghaladták az EU országainak átlagtermését.

Jelentős változások következtek be a termésátlagok alakulásában az 1990-es évek elejétől. Az EU országainak termésátlaga 5,0 t/ha-ról 6,0 t/ha-ra nőtt, míg Magyarországon az 5,0-5,5 t/ha-os átlagtermések 3,5-4,0 t/ha-ra csökkentek (1. ábra). Nemcsak a termésátlagok zuhantak jelentősen, hanem a termésbiztonság is számottevő mértékben romlott. Elemzéseink szerint a búza termésingadozása az 1980-as években kedvezően alacsony szintű volt (15%), amely az input felhasználás csökkenése, a szakmai tudás differenciálódása, a pénzügyi-értékesítési okok miatt több, mint háromszorosára (52%) nőtt napjainkban. A terméscsökkenés, a termésstabilitás romlása mellett harmadik problémaként megjelent és felerősödött a minőség problémája is. Korábbi tanulmányainkban rámutattunk arra, hogy a minőségi dimenziók átgondolása és bővítése különösen az EU-konform növénytermesztési technológiák kidolgozása és gyakorlati megvalósítása miatt fontos. Az EU-konform búzatermesztés 3 minőségi dimenziót foglal magába: a termékminőséget, a környezeti minőséget és a technológiai minőséget.

A hazai búzatermesztés EU konform fejlesztése, versenyképességének biztosítása a termésmennyiség növelése, a termésstabilitás megteremtése, valamint a hazai és külföldi (benne az EU) piaci igényeknek megfelelő minőség biztosítása nélkül nem valósítható meg. (1. ábra)

A tartam és normál kísérleteinket eltérő ökológiai feltételek mellett (évjárat, talaj), eltérő búza genotípusok felhasználásával végezzük. Az agrotechnikai elemek közül a kritikus tényezők (trágyázás, növényvédelem, vetésváltás, vetés) vizsgálatára helyeztük a legnagyobb hangsúlyt. Kísérleti projektjeink döntően polifaktoriális jellegűek, melyek lehetőséget nyújtanak az ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők közötti interakciók meghatározására.

A kutatásaink komplex jellegűek, melyek magukba foglalják a fenológiai, fenometriai, agronómiai, növénykórtani, gyombiológiai, állománydinamikai, termésképző elemek, termésmennyiség és termésminőség vizsgálatát, valamint a talaj tápanyag- és vízháztartási folyamatainak, statikai és dinamikai változásainak meghatározását.

Az őszi búza termésmennyisége, termésbiztonsága és termésminősége szempontjából alapvető fontosságú a termőtájba (termőhelyspecifikus) és termesztéstechnológiába (fajtaspecifikus) illeszkedő genotípus helyes megválasztása. Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy a kiváló tápanyag- és vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező csernozjom talajon is az évjárat jelentős mértékben befolyásolja az őszi búzafajták termésmennyiségét. Ugyanakkor a fajtamegválasztás fontosságát bizonyítja az a tény, hogy azonos évjáratban, azonos agrotechnikai feltételek mellett a legjobb és a leggyengébb fajta terméseredménye között 2,0-3,0 t/ha különbségeket lehetett megállapítani (2. ábra). A genotípusok közötti jelentős különbségek az őszi búza fejlődése és termésképződése szempontjából kedvező és kedvezőtlen évjáratban egyaránt megmutatkoztak. (2. ábra)

A helyes fajtamegválasztással adott agroökológiai feltételek mellett azt a potenciális genetikai alapot teremtjük meg, amelynek realizálását a környezeti tényezők (időjárás, talaj), valamint az alkalmazott agrotechnika optimális esetben lehetővé teszi, ill. az esetek túlnyomó részében kisebb-nagyobb mértékben csökkenti a genetikailag determinált mennyiségi és minőségi potenciál realizálódását. Az agrotechnikai tényezők közül az őszi búzatermesztésben két, alapvetően fontos, kritikus technológiai tényezőt szükséges kiemelni, amely hordozója a nagy termésnek és kiváló minőségnek: a tápanyagvisszapótlás-trágyázás és a növényvédelem.

Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy az őszi búza tápanyagigényes és a kijuttatott trágyákat jól hasznosító növényi kultúra. A trágyázás hatására – évjáratok és fajták átlagában – a kiváló természetes tápanyag-gazdálkodású csernozjom talajon is jelentős, 2,15 t/ha terméstöbbletet kaptunk (3. ábra). A vízellátás jelentős mértékben befolyásolta a kijuttatott műtrágyák érvényesülését. Száraz évjáratban 0,8 t/ha, optimális csapadékellátottság esetén 4,1 t/ha termésnövekedést eredményezett a szakszerű műtrágyázás csernozjom talajon a fajták átlagában. A műtrágyázás fajlagos terméstöbblete az abszolút terméstöbblethez hasonlóan alakult (3. ábra).

Kutatási eredményeink szerint az évjáratok és fajták átlagában csernozjom talajon az alábbi NPK hatóanyagok tekinthetők optimálisnak.

Optimális műtrágyaadag

N 60-140 kg/ha

P2O5 60-80 kg/ha

K2O 70-90 kg/ha

Nagyon fontos az őszi búza tápanyagellátásánál a harmonikus tápanyagvisszapótlás. A három makroelem közül determinatív jelentőségű a nitrogén, a legkedvezőbb terméstöbbletet azonban a harmonikus NPK együttes kijuttatása esetén kaptuk csernozjom és réti talajon egyaránt (1. táblázat).

Tartamkísérleti eredményeink szerint a talaj természetes tápanyagainak és a kijuttatott műtrágyák hasznosításában a búzafajták között jelentős különbségek tapasztalhatók, melynek alapján a búza genotípusokat 4 tápanyagreakció típusba lehetett besorolni (4. ábra).

Megfelelő, szakszerű trágyázással nemcsak a termésmennyiség és a termésstabilitás növelhető, hanem a termésminőség, ill. minőségstabilitás is javítható. Növekvő műtrágya adagok hatására az őszi búza fehérje és nedves sikértartalma jelentősen, a valorigráfos értékszám, a Hagberg-féle esésszám mérsékeltebb mértékben növekedett (5. ábra). Vizsgálataink azt bizonyították, hogy a műtrágyázás hatására bekövetkező minőségváltozás az egyes fajtáknál eltérő mértékben érvényesült, azaz fajtaspecifikus hatást lehetett megállapítani. Vizsgálati eredményeink szerint a búza termésmennyiség szempontjából optimális NPK műtrágya adagja nem esett egybe a minőség szempontjából optimális dózissal. A legkedvezőbb minőségi mutatókat (nedves sikér, valorigráfos értékszám) a mennyiségi optimumnál nagyobb műtrágya adagoknál kaptuk. A hatékonysági és környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele miatt ezeknek a nagyobb nitrogén adagoknak a tavaszi többszöri megosztása indokolt lehet a minőségi búzatermesztésben.