Most is hasonló a helyzet, nincsenek latifundiumok – leszámítva a tsz-jogutódokat – magyar viszonylatban jelentős réteg a 20-300 ha közötti földterülettel rendelkező parasztság. Régen itt a Tisza-kiöntésektől víz borította ún. sívó-vizes vidékből csak néhány területrész emelkedett ki, és csak a szabályozást követően vált biztonságosabbá a földművelés. Ez rányomta bélyegét a földek minőségére is, hiszen az átlagos AK-érték – 10-14 közötti, kivéve néhány 35-37 Ak-ás peremrészen elterülő táblát – alacsony, az Arany-féle kötöttség 70, a szikre hajlamos, kötött réti talajok jellemzőek, amelyeken ma sem könnyű a termelés. A karcagi határban immár hét éve magángazdálkodást folytató, és magát „súlyosan" lokálpatriótának nevező dr. Farkas Béla ezt a munkát tartja igazi szakmai kihívásnak, amit szívvel-lélekkel végez a vállalkozás sikeréért, a természet védelméért, a városért, az ott élő közösségért...

Kevésen múlott, hogy mezőgazdász lett

Az `50-es években osztályidegennek bélyegzett Farkas család – nagyapja ugyanis Baranyában földbirtokos volt – nem maradhatott az ősi birtok közelében sem. Orvos édesapja kényszerű áthelyezése révén kerültek a múlt rendszer politikai viharaiban Karcagra. A fiatal Farkas Béla az alföldi mezővárosban nőtt fel, itt végezte iskoláit. A 330 éves, nevezetes Gábor Áron gimnáziumban tanult, amely a jó nevű Debreceni Református Kollégium kihelyezett részeként működött. A pályaválasztásnál vívódott, hogy orvos vagy mezőgazdász legyen, de a nagyapjával töltött sétái során – amikor végigmentek a volt birtokon és beszélgettek a gazdálkodás szépségeiről – lassan megérett benne a döntés. A természet iránti szeretet, a szabadabb életforma utáni vágy győzött, és a Szarvasi Főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, ahol öntözéses és meliorációs mérnökként végzett, 1972-ben. Majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett általános agrármérnöki diplomát. Több mint harminc éve van a mezőgazdasági pályán, amiből tíz évet főmezőgazdászként töltött el termelőszövetkezetben, további tíz évet a KITE központban – amely időszak alatt írta és védte meg doktori disszertációját a búza fejtrágyázása témakörben –, majd egy évet egy német-magyar vegyes vállalatnál szakértőként dolgozott. Öt évig volt a Vetőmag Rt. vezérigazgató-helyettese, és hetedik éve már privát vállalkozást vezet. Az idők során, ahogy a szakmai igényessége megkövetelte, növényvédelmi szakmérnöki oklevelet is szerzett. Emellett kenyér- és takarmánygabona, vetőmag-termesztési, valamint műtrágyázási szakértő, az utóbbi időben pedig EU-pályázatírással is magas szinten foglalkozik. Szakmai élete során soha nem szakadt el a gyakorlattól, és a friss tudományos ismereteket is az elsők között szerette volna oda adaptálni.

Nehéz kezdés, erős akarattal

Miután utolsó munkahelyén, Budapesten érte a jó hír, hogy a kárpótlásban visszakapják földjeik egy részét, először arról kellett döntenie, hogy lehet-e az induló magángazdaságot távirányítással működtetni. Hamar megvilágosodott, hogy nem, ezért Farkas Béla, pedagógus feleségével egyetértésben családostul, véglegesen Karcagra költözött. Lányuk is mezőgazdásznak tanult, növényvédő szakmérnök, és a vő is kvalifikált mezőgazdász. Így a szakmai biztonság egyre növekedett a mind nagyobbá váló és szakmailag is letisztult privát gazdaság körül. Az induló méreteket az eltartó képesség miatt kellett megnövelni, no, meg persze evés közben jön meg az étvágy, ahogy mondani szokták…

A kárpótlási földek mellé, két évvel ezelőtt – harmadkézből, az OTP banktól – megvásárolták az ország harmadik legnagyobb tsz-ének központi gépjavító telepét. Ez nem ment könnyen, hiszen a saját tőke mellé akrobatikus pénzügyi tranzakciókra és pályázati pénzekre is szükség volt, de végül sikerült. Sajnálatosan ekkor következett viszont a rendszerváltás utáni „szakadás" a magyar mezőgazdaságban. Kimerültek a pénzforrások, a bankok – enyhén szólva nem sietve a gazdálkodók segítségére – óriási fedezeteket kértek, szinte uzsorakamatokkal dolgoztak. Emellé még a természet is sorra szállította a csapásokat, hiszen a `99-2000-es belvíz után jött a 2002-es nagyon száraz év, ami lefelezte a terméseket, majd pedig a 2003. évi aszály. Ez utóbbit ugyan a kormány is elismerte, de kárenyhítésre anyagi támogatás nem érkezett. Ekkor az utolsó tartalékokat kellett bevonni, és csak az EU-tagság közelsége okozta lelki masszázs és a jövőbe vetett hit mentette meg a gazdaságot.

Okszerűen felépített növénytermesztés

A gazdálkodás ma 650 ha-on, családi gazdaság modell szerint folyik, ami 100 ha kivételével a család tagjainak magántulajdona. Annyi kívánnivalót hagy maga után a terület, hogy nagyon szétszórtan kell gazdálkodni, a szélső táblák a telephelytől 15 km távolságra vannak. Nem kellett volna a nagyüzemeket feltétlenül szétverni, hiszen a háború előtt is azok funkcionáltak jól, ott voltak magas termések, jó tejtermelési eredmények, stb. – mondja meggyőződéssel Farkas Béla. De a politika sajnos nem kérdezte az agrárszakembereket. A 10-20 ha-os parasztgazdaságok nem voltak versenyképesek és eredményesek, sem régen, sem ma. A szétvert nagyüzemek és a kárpótlási földterületek tulajdonosai nem az agráriumhoz értő emberek lettek, hiszen a lehetőségekből minden társadalmi réteg részesedni akart. Olyanok is, akik csak kifejezetten spekuláltak, miközben a földek kultúrállapota romlott, az egyéb ingatlanjavak pedig pusztultak. A fölterületek összerendezése – az új tulajdonosok ismételt táblásítási törekvése – éppen ezért a mai napig szinte lehetetlenné vált.

A 650 ha-on folyó termelés azért tömörült családi gazdasági modellbe, mert a korábbi kormányzati érában ennek többféle előnyét lehetett élvezni. Jelenleg a vetésterület fele javító minőségű kalászos – elsősorban búza, legutóbb 5,5 t/ha átlagterméssel –, aminek szintén a fele vetőmag-előállítás. Emellett Farkas Béla az óriási termőképességű Kondor fajta egyik nemesítője is, amelyet a Karcagi Kutató Intézetben állítottak elő. Továbbá egy évelő rozs fajtafenntartója és szaporítója is, amelynek sajátossága, hogy nagyszerű takarmánynövény, amely újra sarjad, és így négy évig is termesztésben tartható. A kalászosokon túl kukorica- és napraforgóvetőmag-kereskedelem is folyik, szegedi GKI fajtákkal.

Közel 100 ha repce és napraforgó jelenti minden évben az előveteményt a kalászosok elé, valamint elindult az olajlenvetőmag-termesztés, folyik 40 ha lucernamagfogás és kevéske fénymag-előállítás is. Az összességében mintegy 400 ha vetőmagtermesztés csak úgy lehet gazdaságos, hogy vetőmagüzem áll mögötte, a vertikum megteremtése – beleértve a kereskedelmet is – nagyon jó felismerés volt. Hosszú évek óta méltatlanul alacsonyak azonban a nyers vetőmag felvásárlási árai, így az átlag termelő részére nincs ösztönző erő az alaposságra, a minőségi munkára.

A Farkas család birtokát képezi még egy tanya, ahol a tervek szerint őshonos állatokat szeretnének tartani, továbbá egy 32 ha-os halastó, amelynek hasznosítása az alacsony halárak miatt egyelőre késik. Lehetséges, hogy a mellette lévő Árpád-kori templom- és településrom – Gergely-halom – látogatottságát is növelendő egy szabadidő park megvalósításának gondolata látszik szerencsésebb hasznosításnak ez utóbbi esetben.

Kiszolgáló, szolgáltató tevékenységre volt szükség

Az Agrohungária Kft.-t azért hozta létre a család, hogy szolgáltasson. Kiszolgálja a három családi gazdaságot gépi munkákkal, input anyagokkal, vetőmagüzemi tevékenységgel, vetőmaggal, és kereskedik a termékekkel. A vetőmagüzemben vállalják gabonafélék és kényes aprómagok szakszerű bértisztítását is. A kft. tevékenysége kimeríti az integráció fogalmát, olyan régi és új, többnyire kisebb partnerekkel dolgoznak, hogy ne ütközzenek másokkal az integrációs érdekszférák. Mintegy 30-40 kisparaszti gazdaság teljes körű vagy részbeni kiszolgálását tudják így elvégezni, egymás megelégedésére. A vetőmagüzem kapacitása nagyobbik részével a közeli termelési rendszer kiszolgálója is búza-, zabvetőmag-tisztítással. Az üzem a repcével indul június közepén, és márciusig folyamatosan dolgozik. Az állandó alkalmazotti állomány – amely univerzális emberekből tevődik össze – az összes vállalkozásban 15 fő, amelyet a bővülés miatt rövidesen 18-ra kell emelni. Ennél több embert azonban már nem bírnak el a vállalkozások, hiszen köztudottan nagyok a közterhek. Főkönyvelő agrármérnök és gépészmérnök azonban feltétlenül kell, és a jó szakmunkások is nélkülözhetetlenek. A nagyon sok alulképzett ember miatt eddig nagy volt a fluktuáció, mára azonban tisztult a kép. A kapitalizmus arról szól, hogy tud profitot termelni a dolgozó vagy nem – érvel Farkas Béla. Sikerült olyan sokoldalú szakmunkásokat találni, akik értik a munka lényegét, és becsületesen dolgoznak. Természetesen őket megfelelően kell dotálni, és folyamatosan munkával ellátni.

A forrásokat a legjobban kell kihasználni

A teljesség megkívánja, hogy említést tegyünk a „Hangár1." építőipari Bt. tevékenységéről is – amely szintén közös családi tulajdonban van –, hiszen a telephelyen szinte mindig folyik építkezés, felújítás. Korábban Kunmadarason – a volt orosz katonai reptéren – béreltek raktárakat és műhelyt is, de az új telephely ezt már csak részben teszi szükségessé. A családi cégek mindegyike él a pályázati lehetőségekkel, amelyek elnyerése után a kivitelezési munkák az építőipari vállalkozásra várnak. Így lényegesen olcsóbban lehet a munkákat elvégezni, mint külső cégek bevonásával. Egy év alatt több épületet építettek Sapard-, Széchenyi-, FVM-pályázatok elnyerésével, tehát a kis cég életre hívása mindenképpen jó döntésnek bizonyult. Sok pályázatot adnak be, amelyeket a család szakemberei közösen, nagy figyelemmel, hozzáértéssel készítenek, és mindig eredménnyel járnak. A pályázatírást egy ideje már szolgáltatásként is végzik – mondja Farkas Béla –, amelyet mind többen igényelnek is. A pénzügyi forrásokhoz jutás tette lehetővé a színvonalas géppark kialakítását, amellyel lefedték a területeket, és még szolgáltatni is tudnak. Egy terményszárító még nagyon hiányzik, aminek létesítése alapos megfontolás tárgya, hiszen funkcionálisan és műszakilag jó, de olcsó megoldáson gondolkodnak.

Késnek a támogatások, likviditási gondok jelentkeznek

A 2004-es évjárat fantasztikus volt, még az alacsony felvásárlási árak ellenére is, hiszen végre volt termés, anynyi év keserűség (1,6 t/ha-os búzatermések) után. Igaz, most már nagyon jó lenne az uniós területalapú támogatáshoz is hozzájutni, mert az indokolatlan késés bizony pénzügyi zavarokat okozhat a gazdálkodás menetében. Egyszerűen hiányzik az a likvid pénz, ami megilleti a termelőt! Kétségtelen, hogy már szinte mindenki mindenkinek tartozik az országban, de az uniós pénzt nem szabadna ebbe a „pénzügyi keringőbe" bevonni. A legnagyobb baj az, hogy a pénzintézetek egyáltalán semmilyen tolerancia felkérést nem kaptak a pénzügyi kormányzattól a termelői hiteligények humánus megítélése tekintetében. A gazdálkodás folyamatai és annak pénzügyei nem igazodhatnak naptári határidőkhöz, ott a biológiai óra szerint kell dolgozni. Sajnos a bankok – különösen a kereskedelmi bankok – csak hűvös, sarkos „pénzügyes" szemlélettel képesek dolgozni, holott teljesen ők sem függetlenek attól a kormányzattól, amelyik miatt a kifizetések januárban állnak. Kivételt képeznek viszont a szövetkezeti bankok, amelyek részéről örvendetes megértés tapasztalható, hajlandóak tárgyalni, időpontot módosítani, még ha annak ára van is. Valahogy emberileg is ezt kívánja meg a helyzet, ha valaki önhibáján kívül nem tud teljesíteni. Kifejezetten nagy gondot okoz a termelőnek, ha év végén nem folyik be határidőre a jogos pénze az MVH-tól, az APEH-től vagy a VPOP-tól. Erre minden gazdálkodó számít, nem beszélve azokról, akik még az intervencióba bevitt gabona után sem kaptak pénzt.

Jó úton halad a magángazdaság

Az elmúlt évek kemény munkájával kialakult egy struktúra a magángazdaságban – összegzi a beszélgetést Farkas Béla –, most pedig eljött a finomítás időszaka. Most épülnek be a környezetvédelmi szempontok, az ősi magyar szokások, a hagyományőrzés elemei a gazdálkodás egészébe. Az őshonos magyar állat- és növényfajok megtelepítése lesz a következő feladat, amire a család létrehozta a Bengecsegi Határ Tájvédelmi Alapítványt, 2004-ben. Az évek óta folyó módszeres munka eredménye, hogy a határban a vadak között megjelent a túzok, és mintegy 29 példány számolható meg már belőlük. Kis odafigyeléssel jól megfér egymás mellett a hagyományőrzés, a környezetvédelem és a fenntartó gazdálkodás. Azonos szemlélettel csatlakozik mindehhez egy civil szervezet, amely solymászattal, lovas hagyományápolással – nomád sátorépítéssel, táborvezetéssel – foglalkozik, és nem hagyható ki Karcag város önkormányzati vezetése sem, amely nagyon fogékony és jó partner e törekvések megvalósításában, és általában a vállalkozások támogatásában. Az önkormányzat, a nemzeti park és a civil szervezetek összefogása esetén akár 95%-os támogatás is elnyerhető, sikeres pályázás esetén, a kitűzött közös célok érdekében. Ezek a törekvések és az elért eredmények adnak további erőt a gyakran rapszodikus, kiszolgáltatott és sok tekintetben nagyon embert próbáló gazdálkodáshoz.