Státusz: a Kárpát-medencében őshonos.

Tájnevei: keserű vadsaláta, sárgicska.

Borítási százalék tendenciája 1950-hez képest 982,6%!

Őshaza: Eurázsiai flóraelem.

Rendszertan: a keszeg saláta a kétszikű zárvatermők Dicotyledopsia osztályának, Asterales rendjének, Asteraceae – fészkesek – családjának, a Lactuca nemzetségnek egyik faja.

A nemzetség leggyakoribb hazai képviselője: keszeg saláta (Lactuca serriola Torn.), míg a kultúrnövények között a fejes saláta (Lactuca sativa convar. capitata L.)

Életforma: T4

A kifejlett növény habitusa (leírás):

Egyéves, de szinte mindig áttelel, azaz nyár végén, ősszel csírázik, és a következő évben hozza termését. Ritkábban kétéves; azaz tavasszal csírázik, levélzetet fejleszt, de csak a következő év nyarán virít. Magról szaporodó, lágyszárú növény, amelynek szöveteiben tejnedv található. Szára feltörekvő, merev és a csúcsközeli (virágzati tengely) szakaszon ágazik el. Az elágazásokon világos, szennyessárga virágok találhatóak, amelyek, míg bimbósak, lekonyulnak. A szár hamvas bevonatú, selyemfényű; a lomblevelek színétől eltérően szennyesfehér árnyalatú. A növény 30-150 cm átlagmagasságú, de szélsőséges körülmények közepette 20-200 cm!

A növény virágjai nem hivalkodnak, de a virágzat jól látható. Júniustól októberig virágzik.

A csíranövény habitusa (leírás):

A csírázó növény sziklevele széles tojásdad, lekerekített csúcsa kissé kicsípett. Az igen rövid levélnyél miatt olyan hatást kelt, mintha a levél a száron ülne. A sziklevelek finoman és ritkán sertefogasak. Az első valódi lomblevél nyújtott, fordított tojásdad alakú; kissé szegletesen bemetszett szélű, hosszan lefutó levélnyéllel ízesülő; finoman serteszőrös levél. Tipikus fejes saláta csíranövény; azzal a különbséggel, hogy a keszeg saláta levelei serteszőrözöttek (ezek a serték érdes tapintásúak ugyan, de még nem merevek és nem szúrnak). A csíranövény is tartalmaz tejnedvet.

Részletes morfológia (alaktan):

Gyökér: Mélyre hatoló, erős orsógyökeret nevel.

Szár: Igen világos, piszkosfehér-szalmasárga színű. Mereven felálló, csak a csúcsi részben elágazó. A belül üreges szárat megtörve a tejnedv gazdagon csordul ki a szövetekből. A szár alsó harmada, fele a serteszőröktől érdes tapintású; de jellemzően nem szúrós.

Levél: A leginkább jellemző a növényre, hogy míg a szár közepi levelek szinte függőlegesen nőnek, addig a többi lomblevél a szárra merőlegesen rendeződik. A merev szárleveleknek igen vastag és jól kiemelkedő (piszkosfehér színű) főerük van, míg a hamvas (kékesszürkés színű) levéllemez igen vékony. A levéllemez sokszor a főérig karéjozott, bemetszett. A levelek széle a serteszőröktől akadós, míg az erősen kiemelkedő főér szúrós tapintású. Az egyszerű levél szórt állású, alakja mélyen szeldelt vagy osztott (kacúros). Átlagos mérete: 120-180 mm hosszú és 30-45 mm széles. A felső murvalevélkék szíves füles vállúak.

Virág: Csak a mérete feltűnő (7-12 mm), „pompája" aligha. Sziromlevelei igen keskenyek, fakó világossárga színűek. Fészekpikkelyei kékeszöldek, csúcsuk szinte mindig ibolyás tónusú. A virágok nem egy időben virítanak, ezért egy növényen egyszerre megtalálható a bimbós, virágzó és termést érlelő fenológiai stádium is. A termést érlelő virág fehér, vattaszerű képet mutat (mint a pongyola pitypang, kicsiben). A leszakított virágok sárga szirmai a száradás során megkékülhetnek.

Virágzat: A virágok kúp alakú, laza fürtös virágzatot alkotnak. A virágok száma a virágzati tengelyeken 1 és 8 között változhat.

Virágzási idő: Júniustól októberig.

Termés: A fészekvirágok éréskor fehér bóbitával ellátott, sok apró magot tartalmaznak. Az érett termés a szél hatására „szöszölve" hullik szét.

Mag: Apró, ár alakú, lapos. Színe sötétbarna-fekete, finoman bordázott, kissé szőrös. Átlagos mérete 2-3 mm. A bóbitája olyan hosszú, mint a mag. Magprodukciója jelentős, de a magok életképességüket csak rövid ideig (2-3 év) őrzik meg. A csírázás fő idénye augusztus közepétől a fagyokig és a fagyok elmúltával június elejéig tart.

Fellelhetőség:

Elterjedés:

Nincs kitüntetett elterjedési terület. Széthurcolását követően az egész északi félteke mérsékelt, illetve mediterrán területein meghonosodott. A déli félteke kedvező adottságú területein erősen gyomosít.

Hazánkban elsősorban a gyorsan melegedő, de tápanyagban gazdag termőterületeken gyomosít. Jól érzi magát a homoktalajokon, a köves váztalajokon, szikár agyagon, de kiterjedt állományai vannak folyók és utak mentén is. A meszes talajok előnyösek számára, de a víznyomást nem kedveli.

Magyarországon a növény fő elterjedése nem köthető földrajzi területhez. Az egész országban közönséges gyomnövénynek számít, de gazdasági kártétele igen nagy szélsőségek között jellemezhető. Leginkább a gyomflórát „gazdagítja", és csak ritkán agresszív gyomnövény.

Előfordulás:

Gabonafélékben, tarlókon, kukoricában, maglucernában, repcében, cukorrépában, egyéb kapásokban, szőlőben, zöldségkultúrákban, gyümölcsösökben, tanyáknál, parlagokon, elhanyagolt területeken van jelen. A művelés alól ideiglenesen kivett (pihentetett) területeken képes gyorsan és jelentős mértékben felszaporodni.

Kitett, veszélyeztetett területek és kultúrák:

A felhagyott, gondozatlan, pihentetett területeket szegélyező táblák a leginkább veszélyeztetett termőterületek. Leginkább a gabonavetésekben jelenthet gondot, de problémát inkább a tarlón okoz. A bóbita segítségével a magot a szél nagy távolságokra közvetíti, és nagy magprodukciója folytán számos új táblán gyomosíthat. Komoly technológiai problémát jelent, hogy a keszeg saláta igen toleráns a gyomirtó szerekkel szemben. (Nem úgy, mint közeli rokona, a fejes saláta, amely igen érzékeny a herbicidekre, ezért a kísérletekben gyakori tesztnövény.) Saját felvételezések során a fegyverneki Holt-Tisza töltésének mentesített oldalán, 2004 júliusában domináns gyomnövény volt. Csak egyszikű növények képviseltették magukat nagyobb egyedszámban, a kétszikűek közül a keszeg saláta volt az első! A gát menti dűlőutak, gyümölcsösök és gabonatarlók igen jelentősen fertőződtek a fenti területről. Ennél komolyabb (botanikai) problémát a szabadföldi fejes saláta (Lactuca sativa convar. capitata L.) állományokban okozhat, itt ugyanis megelőző jelleggel kizárólag a megfelelő táblakiválasztás, illetve, beavatkozásként a mechanikai gyomszabályozás lehet eredményes védekezés.