Vetetlenül föld azonban az idén sem marad, ahogyan máskor sem szokott, még a nehéz időszakokban sem. Más kérdés az, hogy mindez mennyire megy a szakszerű talajmunka, a vetés, a növényápolás, végül pedig a megtermelt növények minőségének és menynyiségének a rovására. Az kétségtelen, hogy a termelők egy része nem akar belenyugodni abba, hogy a növénytermesztés palettája néhány ipari növényre korlátozódjon, és keresi a kitörés lehetőségeit. Ezt indokolja a szakmaiság – a vetésváltás fontossága –, az értékesítési kiszolgáltatottság mérséklése és a jobb nyereségtartam iránti természetes igény is. Így jönnek képbe minden évben a madáreleség céljára termelt növények, amelyeknek egy részét célirányosan német, holland, belga, svájci kereskedő cégek termeltetik. Szándékuk szerint saját országuk piacait látják el kis kiszerelésű madáreleségekkel, nagyobb részben azonban magasabb feldolgozási szintű termékekkel jelentkeznek a skandináv piacokon. Ehhez az alapanyag jelentős részét éppen Magyarországon termeltetik meg, évtizedek óta. A köles, mohar, iregi csíkos napraforgó, fénymag, kendermag, madárborsó, sáfrányos szeklice, stb. termelése korábban is folyt szerződéses formában, a magyar termelők azonban – tisztelet a kivételnek – nem vették elég komolyan ezeket a lehetőségeket, nem fordítottak kellő figyelmet e növények igényes megtermelésére. Pedig a madáreleség-előállítás mindig nagy üzlet volt – és ma is az –, csakhogy ebből legkevésbé az alapanyag-előállító részesedik. Igaz, a kifogástalan minőségű alapanyag megtermelése is jelentős nyereségtartamot hordoz, csak nagyon oda kell figyelni a termesztéstechnológia betartására. A madáreleség-növények termesztése az elkövetkezendő években minden bizonnyal felértékelődik, azt azonban látni kell, hogy a lehetőségek korlátozottak, az európai piac szinte teljesen fedett. Talán akkor terem babér számunkra, ha először a megbízható minőségű alapanyag-termelésre összpontosítunk, majd kis lépésekkel haladva építgetjük ki a madáreleség-vertikum további fontos pilléreit…

Speciális piacról van szó

Magyarországon a termőhely – a megtermelt áruk minősége és a külföldiek ragaszkodása is ezt bizonyítja – feltétlenül alkalmas arra, hogy madáreleség-előállítással foglalkozzunk, és ezt támasztja alá az évről évre jelentkező megrendelések sora is. Természetesen jó ideje tapasztalható már fogékonyság a hazai termelői körökben ennek a speciális szakterületnek a fejlesztésére. Körösladány térségében komoly integrációs tevékenység is folyik e tekintetben évek óta, jelentős raktárbázisokkal és szakmai felkészültséggel. Az ottani termelők tudják talán a legjobban, hogy a madáreleség-vertikum milyen kockázatokat rejt magában. A legnagyobb gond a piac kiszámíthatóságával van, hiszen szinte mindent az északi országok téli időjárása befolyásol. A rövid és enyhe, valamint a hosszú és hideg tél között két-háromszoros is lehet a különbség – az igényelt madáreleség-mennyiség szempontjából. Ez alaposan megnehezíti a termeltetési mechanizmusok működtetését, ugyanakkor szigorúan megköveteli a megfelelő méretű raktárbázis létrehozását, és a manipuláló/kiszolgáló tevékenység megteremtését. Két gyenge telet produkáló év után jól érzékelhetően visszaesik a madáreleség-növények termeltetése, amíg a készletek ki nem ürülnek. Két egymást követő erős tél azonban jelentősen megnöveli a szerződéses termeltetési lehetőségeket. Ekkor vállalnak madáreleség-termelést olyan termelők is, akiknek semmilyen tapasztalatuk nincs, és értelemszerűen gyenge, rossz minőségű terméssel zárják az évet. Ez senkinek sem jó, hiszen az alapanyag is értéktelen, és a termelő is csalódott. Éppen ezért csak úgy lehet előrelépni, ha több olyan termelői kör alakul, amelyik megbízható felkészültséggel termel. Őket pedig több integrátor kell hogy segítse, akik kellő raktárbázissal, piaci kapcsolatokkal a legjobb kondíciók mellett képesek értékesíteni. Természetesen a rendszer zavartalan működéshez jelentős puffer pénzekre, banki háttérre van szükség. A finanszírozás ugyanis kulcskérdés, hiszen a kereskedelmi szempontból kevésbé erős éveket „át kell vészelni", a termelés volumenének lényeges csökkenése nélkül, a konjunkturális időszakokat viszont maximálisan ki kell használni. E tevékenység túlnyomó része egyelőre csak külföldi kereskedők/feldolgozók segítségével megy – éppen a fedett piac miatt –, a lehetőségeink és a fejlesztések azonban talán arra predesztinálják a magyar madáreleség-előállító vertikumot, hogy a közeljövőben valódi versenytársként és ne kiszolgálóként jelentkezzen az európai piacon.

A sáfrányos szeklice, mint madáreleség

A madáreleség-növények közül a sáfrányos szeklice példáján kövessük nyomon a termelésben rejlő lehetőségeket! Ez a növény a fészkes virágzatúak családjába tartozik, fehér kaszattermésének olajtartalma 20-40% között van, évjárattól és fajtától függően. Magyar viszonyok közt szinte mindenütt termelhető, ahol meleg fekvésű, jó vízgazdálkodású, mély rétegű talajok találhatók. Számos olajtartalomra nemesített fajta van forgalomban – köztük a magyar Pannónia –, amelyek kifejezetten madáreleség célját szolgálják. A növény 80-90 cm magasra nő, 8-9 elágazást hoz, virága sárgásvörös, tenyészideje 120-130 nap. A sáfrányos szeklice magjának ezermagsúlya 53 g, vetőmagnormája 17-20 kg/ha. A termőképessége 1,8-2,6 t/ha között van, a mindenkori termesztéstechnológiai és időjárási körülmények függvényében. A sáfrányos szeklicét országosan mintegy 1.000–1.500 ha területen termesztik madáreleségnek (kisebb területen ipari és kozmetikai célra is folyik termesztés).

A növény a kis- és a nagyüzemek számára is egyaránt vonzó, mert a rendelkezésre álló talajművelési, növényvédelmi és betakarítási technológiával jelentősebb és költségesebb változtatások nélkül megtermelhető. Olyan apró termesztésbeli finomságokra kell ügyelni, mint például hogy az érési folyamat végén a fészkekben ülő érett mag tartósan ne ázzon, mert a víz hatására a kaszat elszíneződik. Ebben az esetben madáreleségként – elsősorban esztétikai okok miatt – értéktelenné válik. És ez nem félreértés, hiszen a madáreleség nem minden esetben csak a madaraknak, hanem a terméket vásárlók ízlésének megfelelően is készül, ezért esztétikai értéket kell, hogy képviseljen. Ugyanis ez növeli a jól láthatóan és ízlésesen kiszerelt termék eladhatóságát, amivel Nyugat-Európában már pontosan tisztában vannak. A madáreleségek marketingje nem nélkülözi a pszichikai elemeket sem, hiszen az északi ember a madarak téli túlélési esélyeit növelendő, minden anyagi áldozatra képes. Ehhez kell társnak lenni, ezt a nemes kapcsolatot kell igazán jól kiszolgálni, ettől lehet folyamatos és jövedelmező mindenki számára a madáreleség-termelés és -kereskedelem.

Aki már évek óta termeli

A mosonszentmiklósi „Új Élet" Mezőgazdasági Szövetkezetben harmadik éve foglalkoznak sáfrányos szeklice termesztéssel. Samodai Imre elnök elmondása szerint eleinte a téli kifagyások pótlására próbálkoztak a növénnyel, később fokozatosan megkedvelték, és szinte a vetésszerkezet részévé vált. Az idén 60 ha területen vetettek, és a talajviszonyok olyanok voltak, hogy április 8-ára már be is fejezték ezt a munkát. Jó volt a tavalyi termés minősége, és a mennyiséggel sem volt gond, hiszen a szeklice 2,2 t/ha-ral fizetett. Sokan figyelték az út mentén az érett, sárgán virágzó táblát, hiszen a növény a térségben nem ismert. Persze, a termelés lehetőségei is korlátozottak, és a termeltető cég jól felfogott érdekében a gyakorlattal rendelkezőknek adja szívesebben a szerződést. Valami mellett mindig le kell tenni a garast – mondja az elnök. – Leginkább a saját tapasztalatok segítik egy-egy növény termesztésének a sikerét, s erre pár évet rá kell szánni. A múlt évben még 62.000 Ft/t volt, az idén 55.000 Ft/t a sáfrányos szeklice felvásárlási ára, és a tavalyi termésszintet legalább el kellene elérni. Sajnálatos, hogy az ár egyre inkább lefelé tendál, míg az input anyagok árai 5-10%-kal emelkednek. A múlt évi 136.400 Ft/ha árbevétellel szemben ugyanolyan termésszint mellett az idén csak 120.000 Ft/ha árbevétel jelentkezne. A költségek pedig emelkednek, bár az egyre nagyobb termelői rutin révén igyekszik az ember optimalizálni a költségfelhasználást, amennyire csak lehet. A talajmunkákon, vetésen, betakarításon és a saját géppel történő tisztításon kívül a postemergens gyomirtás jelenti még a nagyobb költséget. Szerencsére sem komoly betegség jelei, sem kártevők nem mutatkoztak az állományokban eddig, így az összes költség 80.000 Ft/ha körül alakult, a nyereség pedig megközelítette az 50.000 Ft/ha-t. Az idei évben ezt csak kiugróan jó termés esetén lehetne megismételni. Mindez augusztusban, betakarításkor majd kiderül. Annyi elmondható, hogy a sáfrányos szeklice közel sem zsarolja ki úgy a talajt, mint a napraforgó. Korán lekerül, van idő a talaj regenerálódására, így akár őszi kalászos alá is lehet szakszerűen magágyat készíteni.