Hazai helyzet

Gyümölcstermesztésünk korábbi eredményei nem stabilizálódtak, és az ágazat az elmúlt 10 évben fokozatosan visszafejlődött. A megtermelt évi gyümölcsmennyiség 1,5 millió tonnáról 0,7-0,9 millió tonnára apadt, amely az exportbevételek és a lakosság gyümölcsvásárlásának csökkenéséhez vezetett. Az egy főre eső gyümölcsfogyasztás jelenleg nem éri el az évi 50 kg-ot, ez alig haladja meg az egészséges életmódhoz szükséges szint 50%-át. Az utóbbi időszakban jól mutatja ezt a tendenciát az almafogyasztás csökkenése (1. ábra). Ez a drámai fogyasztáscsökkenés csak részben magyarázható az életszínvonal, a fizetőképes kereslet csökkenésével, valamint a déligyümölcsök bizonyos időszakokban viszonylag alacsony, a hazai almáét megközelítő áraival. Hiányzik a megfelelő marketingstratégia, hiányoznak a reklámok, és hiányzik az egészségesebb életmód – amelyben a gyümölcsnek központi szerepet kellene játszania – népszerűsítése. Mindezek mellett azt is meg kell jegyezni, hogy a megtermelt gyümölcs mennyisége még így is meghaladja a hazai fogyasztást. Az alma – mint legfontosabb gyümölcsünk – -termés nagy része azonban a gyenge minőség és a folyamatos hazai árukínálat hiánya miatt nem volt versenyképes a frissgyümölcspiacon. A hazai alma elsősorban sűrítményként hasznosult, így a belföldi piac gyümölcsigényeinek kielégítésénél fokozatosan növekedett az import szerepe.

További probléma, hogy nincs hatékony termelői szaktanácsadási rendszer. A kutatási és fejlesztési feladatok támogatásának részleges hiánya, ill. a finanszírozás kiszámíthatatlansága jelentősen gátolja az új ültetvények létesítését és a termesztési technológiák korszerűsítését szolgáló ismeretek megszerzését. A kellő támogatás hiánya miatt a kutatásban és fejlesztésben felhalmozódott szellemi tőke alig hasznosul.

A hátrányos helyzetet tovább súlyosbítja, hogy nincs társadalmi propaganda az egészséges táplálkozás előnyeinek megismertetésére, s ezen belül az egészséges gyümölcsök rendszeres fogyasztásának szerepére vonatkozóan. A fizetőképes kereslet hiányára hivatkozva a magyar gyümölcsfogyasztó alaptalanul magára maradt, pedig a jelenleginél nagyobb mennyiségben lehetne kiváló minőségű gyümölcsöket értékesíteni. A lakosság jövedelmi erejét jól tükrözi a szupermarketekben vásárolható gyümölcsök gyakori gyenge minősége. Ez méltatlan a hazai fogyasztóval szemben.

Ennek megfelelően a jövőben a megfelelő életminőség eléréséhez hazánkban is növelni kell a lakosság minőségi gyümölccsel és gyümölcstermékekkel való folyamatos ellátását. A gyümölcsfogyasztás növekedése azonban nem választható el a nemzetgazdaság fejlődésétől, a lakosság jövedelmi viszonyaitól és a gyümölcspiac működésétől. A lakosság gyümölcsellátása importból is megvalósulhat, de ennek társadalmi hatékonysága sokkal roszszabb. Társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a hazai gyümölcsellátás jelentős részét a hazai gyümölcstermesztés, ill. -feldolgozás biztosítsa.

A hazai gyümölcstermesztés fejlesztése csak a minőségi követelmények figyelembevételével képzelhető el. Korszerűtlen, kevésbé versenyképes hazai gyümölcsvertikummal semmilyen szerepet sem tölthetünk be az Európai Unió belső piacán, sőt, a hazai fogyasztók gyümölcsellátásából is kiszorulunk.

Nagy társadalmi figyelmet és öszszefogást igényel a hazai gyümölcstermesztés minőségi fejlesztése, mert így gyorsabban valósulhat meg egyrészt a lakosság gyümölcsfogyasztásának emelkedése, másrészt – és ez legalább ennyire fontos – a gyümölcsvertikum hatékony működése révén az egyes régiókban a jobb foglalkoztatás és a jövedelemforrások növelése.

A fogyasztók minőségi gyümölccsel való ellátása és a hazai minőségi gyümölcstermesztés fejlesztése egyaránt fontos pillére az életszínvonal növelésének.

A minőség szerepe a gyümölcstermesztésben

A friss fogyasztásra kerülő vagy a nyersanyagként hasznosuló gyümölcs minősége a felhasználói (fogyasztói) igényeknek való megfelelést, a meghatározott és elvárt követelmények kielégítését jelenti, ezért megítélésben a szubjektivitásnak is szerepe van. A fogyasztói (felhasználói) igények várható változásával mindig számolni kell. A kereslet-kínálat is állandóan módosítja a minőségi követelményeket. Kínálati pozícióban a gyümölcsök posztharveszt jellemzői (tisztaság, frissesség, csomagolás, stb.) nagyobb súllyal szerepelnek a piacon, s a szabványban megfogalmazott – küllemre és beltartalmi értékre vonatkozó – követelményeken kívül további elvárások jelennek meg. A frissgyümölcsszabvány akkor működik reális szabályozóként, ha a minőségi követelményeket a lehető legszélesebb körben magában foglalja, s a gyümölcspiacot egységesen érinti. A szabvány irányítja a termelőt, elősegíti a kereskedelmi árualap egységesítését és a piaci biztonság növelését, minőségre orientál, védi a fogyasztót a megtévesztéstől, és esetleges reklamációra is lehetőséget ad.

A gyümölcsminőség fogalma, befolyásoló tényezői

Friss fogyasztásra és bármilyen feldolgozásra csak megfelelő minőségű gyümölcsök kerülhetnek. Minőségen – Soltész már-már klasszikussá váló megfogalmazása szerint – azoknak a tulajdonságoknak az összességét értjük, amelyek meghatározzák az adott gyümölcs friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra, feldolgozásra, valamilyen gyümölcstermék előállítására, más élelmiszer vagy termék jellegének kedvezőbbé tételére való alkalmasságát.

A minőségi paramétereket alapvetően a fajtatulajdonságok (külső megjelenés, beltartalom, biológiai és reológiai jellemzők, feldolgozhatóság) határozzák meg. A fajták termőhelyi igénye és agronómiai sajátosságai a produktivitásnál és a technológiában játszanak elsődleges szerepet. A termőhelyi adottságok, a termesztési és növényvédelmi körülmények ugyanakkor befolyásolják a fajtatulajdonságok érvényesülését a gyümölcsminőségben, a gyümölcs egészségi állapotának befolyásolásával pedig közvetlen tényezői a minőségnek. A szüretig elérhető gyümölcsminőséget a fajta-termőhely-termesztés sajátos kölcsönhatása alakítja ki. A jó gyümölcsminőségű fajta genetikai adottságai csak megfelelő termőhelyi és termesztési körülmények között realizálódhatnak. Rossz gyümölcsminőségű fajtánál viszont a legkedvezőbb termőhely és termesztéstechnika sem tud kiváló minőséget varázsolni.

Az elért gyümölcsminőségen a szüret és a szüret utáni áruvá készítés kis mértékben javíthat, de ez alapvetően nem tudja megváltoztatni a kedvezőtlen minőségi jellemzőket. Fordítva egészen más a helyzet: hibás szürettel és/vagy áruvá készítéssel jelentősen ronthatjuk az addig elért gyümölcsminőséget. A jó minőséget megfelelő fajtával és termesztéssel kell biztosítani, a további tevékenységek elsődleges feladata a minőség megőrzése és a fogyasztó megfelelő informálása. A gyümölcsök minőségét megfelelő szüreti idővel és móddal, szárítással, tárolással, csomagolással és piacra közvetítéssel kell megőrizni.

A gyümölcsminőséget a termesztés folyamatában meghatározó és befolyásoló tényezőket három nagy csoportba sorolhatjuk:

1. a fajta gyümölcsminőségét meghatározó genetikai tulajdonságok,

2. a genetikai tulajdonságok érvényesülését befolyásoló termesztési körülmények (termőhely éghajlati és talajadottságai, ültetvények elhelyezése, ültetési anyag, művelési rendszer, fajtatársítás, megporzási körülmények, termesztéstechnológia, fák kora és kondíciója, gyümölcsterhelés, időjárás, stb.),

3. a gyümölcsök egészsége és sérülésmentessége (kártevők, növényi kórokozók, vírusok jelenléte és károsításuk következménye, regulátorok, herbicidek, növényvédő szerek és műtrágyák maradványa, jégverés, szélkár, napégés, stb.).

A friss gyümölcsök minőségének összetevői közé tartozik az egyes gyümölcsök külső megjelenése (nagyság, alak, szín, repedés, parásodás, stb.) (1. táblázat), egészségi állapota (tisztaság, szermaradvány-mentesség), beltartalmi és belső morfológiai tulajdonságai (2. táblázat) és gyümölcstermékek előállítására való alkalmassága (hámozhatóság, magozhatóság, szeletelhetőség, stb.).

Az igényes, magas árfekvésű piacokat kiszolgáló, magas beruházási igényű intenzív ültetvények, ill. az alacsonyabb felvásárlási árra tervezett ipari célültetvények sikerét döntően befolyásolja a fajtaválasztás. Az ültetvények tervezésekor, a fajták megválasztása során a következő fajtatulajdonságokat kell figyelembe venni:

– piaci vagy felhasználási érték,

– érési és fogyasztási idő,

– növekedési erély és jelleg,

– termőre fordulás, termőképesség,

– ökológiai igény, termésbiztonság,

– környezettudatos termesztésre való alkalmasság.

A távlati fajtapolitika azt dolgozza ki, hogy milyen fajták termesztése kívánatos a jövőben, és mit kell tenni a tervek megvalósítása érdekében. A fajtaválasztékot differenciálni kell felhasználási, termesztési módra és termőhelyre. A választékdifferenciálást korlátozza, hogy a termesztett fajták számának van egy észszerű határa, amelyet a hatékonysági követelmények alakítanak ki, nevezetesen, hogy a nagyszámú fajta fenntartása költséges, és minél több a fajta, annál nehezebb a legjobbat kiválasztani. A többhasznú fajták azért előnyösek, mert megkönnyítik a távlati fajtapolitikát, a fajtahasználati irányok tervezését. A hazai fajtahasználat stratégiai irányai:

1. A kedvezőtlen eredményeket adó külföldi fajtahasználat hibás másolása, ellenőrzés és megfelelő adaptáció nélküli átvétele. Ez nyilván nem követendő irány. El kell érnünk, hogy azok a fajták be se kerüljenek a hazai integrált termesztésbe, amelyek külföldön rosszul vizsgáztak.

2. A kedvező eredményt mutató külföldi fajtahasználati eredmények gyors és rugalmas átvétele, megfelelő adaptációs vizsgálat és külföldi tapasztalatszerzés alapján. Ezt az irányt elsősorban azért kell követnünk, mert versenyhelyzetben tart bennünket a hazai és a nemzetközi piacokon.

3. Olyan – általunk ígéretesnek tartott – külföldi fajták vizsgálata (és másokat megelőző termesztése vonása), amelyek másutt még nem terjedtek el, de a jövőben ez nagy valószínűséggel bekövetkezhet. Ennek is inkább elvi lehetősége van, mert költségigénye és a vizsgálatok bizonytalan kimenetele miatt nem vehetjük számításba.

4. Magyarországon előállított, betegségekkel szemben rezisztens vagy kismértékben érzékeny, kiváló gyümölcsminőségű, s egyben a hazai ökológiai adottságokhoz jól alkalmazkodó fajták előállítása. Ezen a területen máris vannak eredményeink, s a több helyen folyó hazai nemesítés további sikereket hozhat. A hazai nemesítési eredmények Magyarországon és nemzetközi együttműködéssel külföldön is hasznosulhatnak.

Elkerülhetetlen, hogy a gyümölcsminőség tárgyalása során a minőség és a termésmennyiség kapcsolatáról röviden ne szóljunk. Az eladatlan gyümölcstételek nyomán fogalmazódott meg az az egyoldalú felfogás, hogy inkább kevesebb, de jobb minőségű gyümölcsöt termeljünk. Csakhogy az esetleges többlet árbevétel nem feltétlenül ellensúlyozta a fajlagos termelési költségek nagyfokú növekedését, amely az alacsony termésátlagok miatt következett be. A fajlagosan kisebb termésmennyiségből nem is következik mindig a jobb minőség. Példaként említjük a kis terméshozású – alulterhelt – fákon termett óriás méretű almák rosszabb tárolhatóságát. A termesztés során az optimális termésmennyiség és a kiváló gyümölcsminőség kölcsönösen feltételezi egymást.