Számos eset bizonyítja a külföldön már sikerrel alkalmazott alternatív talajhasználat magyarországi elterjesztésének szükségességét. Ennek egyik legjobban bevált módja a talajtakarás.

Takaróanyagok és -növények

A zöldség- és gyümölcstermesztésben alkalmazott takaróanyagok igen változatosak, lehetnek szerves vagy szervetlen eredetűek. Elterjedtek a szerves eredetű, az iparban vagy a mezőgazdaságban melléktermékként keletkező anyagok, mint amilyen a szalma, a lekaszált fű, a megdarált komposzt, a kipréselt szőlőtörköly, a kéregzúzalék vagy akár a szerves trágya. Ezeket használhatjuk a talaj felszínén vagy annak néhány centiméteres rétegével keverve. Talajtakarásra általában azok a szerves anyagok a legmegfelelőbbek, amelyeket helyben termelhetünk meg. Így egyrészt anyagi oldalról nézve: nem kell a szállítási költségeket fizetni, másrészt ezek eredetét pontosan ismerjük. Hiszen vegyszer- vagy fáradtolaj-, esetleg gyomirtószer-maradvánnyal szennyezett talajtakaróval csak mérgezzük a talajt, a növényeket, s ezáltal közvetve magunkat is.

Tágabb értelemben a talajtakaráshoz tartozik az ültetvény részleges vagy teljes betelepítése takarónövényekkel és különböző pázsitfüvekkel, de a takaró készülhet magából a talajból (pormulcs) vagy akár kövekből (kőmulcs) is. A takarónövények jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot vehetnek fel a talajból, viszont jó vízellátottság mellett a talaj nedvességtartalma egyenletesebben oszlik meg, s a felszínközeli talajrétegek gyors kiszáradásának veszélye is kisebb. Fontos szerepük lehet olyan helyen, ahol a talajfelszín jelentős eróziós hatásoknak van kitéve, hiszen pl. a szőlőültetvények jelentős hányada lejtős talajokon található, ahol a felbecsülhetetlen károkat okozó erózió csökkentése, megakadályozása e művelési mód fő előnye.

Végül speciálisan erre a célra a modern vegyipar különféle színű és minőségű műanyag fóliákat is gyárt, de talajtakarásra papírt, szöveteket, ásványolaj-emulziókat, sőt még alumínium lemezeket is használhatunk. A fólia és a többi hozzá hasonló szintetikus termék kiváló hő- és vízszabályozást biztosít, elnyomhatja a kemény szárú gyomokat, ám szervesanyag-utánpótlásra nem képes.

Fóliatakarás

A kertészeti termesztésben hazánkban az utóbbi években kezd fokozottan terjedni a műanyagipar nagy vívmányának, a fóliának, ill. az egyéb szintetikus úton előállított termékeknek az alkalmazása. Ezek közül a legelterjedtebb a fóliás talajtakarási forma. A felhasználásra kerülő fólia lehet átlátszó és fényt át nem eresztő. Az átlátszóak közül csak a gyenge fényáteresztő képességűeket – a homok- és füstszínűeket és az ún. fedett színű (fekete, kék, zöld, lila, fehér) fóliákat – célszerű használni, mert a gyomosodást csak ezek képesek hatékonyan meggátolni. A műanyagból készített fóliák használatát korlátozza rövid élettartamuk; az UV sugárzással szemben ellenálló, hosszú ideig használható fóliák széleskörű térhódítását viszont magas beszerzési áruk gátolja.

A takarás kialakítása viszonylag költséges, viszont a fóliák élettartamuk alatt tökéletes gyommentességet biztosítanak. Vízmegtartásuk szintén a lehető legjobb, de a takaróanyag alatti talajréteg átnedvesedéséhez nagyobb mennyiségű csapadék szükséges. Ezért öntözött ültetvényekben az öntözőcsöveket célszerű a fólia alatt, a talaj felszínén vezetni. Egyes kísérletek szerint a fóliával takart facsíkokban a fák gyökérzetének fonálféreg-fertőzöttsége kisebb mértékű, mint a mechanikailag kezelt facsíkok esetében. A fekete fóliával takart talajon a növények gyorsabb fejlődésűek, és korábban teremnek, mert a kezdeti fejlődésükhöz több hőt gyűjtenek össze.

A legjobb eredményeket ezzel a módszerrel az intenzív művelésű almaültetvényeknél, a kabakosoknál, a szamócánál, a paprikánál, a paradicsomnál és a tojásgyümölcsnél érhetjük el. Kockázatos az olyan növények fóliás talajtakarása, amelyek kifejlett állapotukban nem árnyékolják a talajt, mert a nagy melegek beálltával a napsütésnek kitett fólia alatt túlzottan meleg lesz. Ügyelni kell arra is, hogy különösen a ritka térállású dinnye- és tökféléknél a csapadék kellő egyenletességgel átjusson a fólián. Erre a növények ültetésére, vetésére szolgáló lyukak esetleg kevésnek bizonyulhatnak. Az ilyen széles soros kabakosok esetében a jó megoldás az, hogy csak a növény sorát takarjuk 80-90 cm szélességben, és a sorok között egy fedetlen sáv marad. Ez egyrészt olcsóbb, másrészt a csapadék is zavartalanul bejut a talajba. A talajtakaró fólia széleit záró földréteggel folyamatosan le kell rögzíteni. Ha rosszul alkalmazzuk, a talajtakarással kárt is okozhatunk. Ezért figyeljünk oda, hogy a zöldség- és gyümölcspalánták kiültetése után többnyire nem szabad azonnal takarni a talajt. Rosszul szellőző, kötött talajokon gyakrabban fordul elő palántadőlés, -rothadás, ha az ültetés után azonnal takarunk. Ezért kiültetés után – lehetőség szerint – várjuk meg a palánták meggyökeresedését, az első új hajtás megjelenését, s majd csak ezután takarjuk a talajt!

A fóliás talajtakarás a termesztőlétesítményekben és a szabadföldön egyaránt használható. A hajtatásban és az ültetvényes gyümölcstermesztésben ez ma már széleskörűen használt módszer, szinte minden széles sortávú növénynél megtalálható, s többféle változata terjedt el. Takarhatók az egyedi növények, a sorok, a sorközök, de lehet takarni a teljes területet is. Tekintettel arra, hogy a takaróanyagok és azok kiterítése költséges, ezért többnyire – anyagi megfontolásból – a zöldség- és gyümölcsösök területének csak egy részét (gyümölcsfák törzsét, sorokat, sorközöket) takarják, ritkábban alkalmazzák a teljes felületi takarást.

A. A gyümölcsfák törzs körüli takarásának a telepítést követő első években van jelentősége. A takart területek nagyságát a fák korosodásának megfelelően változtatni kell. A gyakorlatban a törzs körüli talajtakarást általában 3-4 éves korig alkalmazzuk, úgy, hogy a fák csurgója által határolt felületekre terítjük ki a takaróanyagot. Itt azt is figyelembe kellene venni, hogy a fiatal gyümölcsfák gyökérzete már egyéves korban is messze túlnövi a koronacsurgó vonalát.

B. A sorok takarása többnyire a nagy sortávú növények termesztésében ismert. Igen elterjedt a ribiszke-, az alma-, valamint a görögdinnye-termesztésben. A lágyszárú növények esetében az 50-60 cm szélességben a sorokba leterített fólián lyukakat készítenek, és ezekbe ültetik a növényeket, míg a gyümölcsfák fóliás takarását 100-150 cm széles sávban vagy hasonló átmérőjű kör alakú területen végzik, tányérszerű kiképzéssel. A fólia szélét itt legalább 15 cm mélyen a talajba kell helyezni.

C. A sorközök takarása a közepes sortávú növények takarási módja. Itt csak az 50-80 cm széles sorközöket takarják. A két sorközt takaró fólia annyira összeér, hogy alig keletkezik takaratlan csík. Ebben az esetben nehéz a rögzítés, ezért ezt a módszert a hajtatásban alkalmazzák.

D. A sorok és a sorközök teljes takarása kisüzemi módszer. Ilyenkor a takarás után készített lyukakba ültetnek. Ez a szamóca és néhány kisebb tenyészterületet igénylő zöldségnövény takarási módja.

Talajtakarásra a polietilén (PE) és a polivinilklorid (PVC) fólia egyaránt alkalmas. Magyarországon inkább a PE-fóliák a hozzáférhetőek. A fólia vastagsága 0,04 mm-től 0,2 mm-ig terjed. A 0,04 mm-es fóliából 1 kg 23-27 m2, míg a 0,2 mm-es 6-7 m2. A „finom", 0,04 mm-es fóliából egy hektár takarására hozzávetőlegesen 200-300 kg kell, a növény fajától és elrendezésétől függően. Az egyéves kultúrák (pl. dinnye, paradicsom, paprika, uborka) esetében az egyszeri időszakos takarás hatására a fólia – szakszerű használat mellett – jó állapotban felszedhető, és hűvös, árnyékos helyen minden további károsodás nélkül átmenthető a következő évre. Igaz, leterítése már több gonddal jár, mint az új fóliáé.

A fóliák vastagsága meghatározza azok élettartamát. A 0,04 mm vastagságú fóliák a nap UV sugarainak hatására 4-5 hónap alatt tönkremennek. A 0,08 mm vastag fekete fólia 2-3 évig ellenáll a napsugárzásnak, ezért nagyon jól használható pl. a szamóca talajának takarására. A 0,12-0,20 mm vastagságú fekete színű fóliák élettartama 5-15 év. Ezekkel a fóliákkal a hosszú élettartamú törzses gyümölcsfajok facsíkjait érdemes takarni.

A műanyag fólia használata terén nagy hagyományokkal rendelkező országok (Japán, USA, Franciaország, Németország, Anglia) a hagyományos natúr PE- és PVC-termékek mellett újabb, jobb hőgazdálkodású műanyagfólia-féleségeket állítottak elő, használnak vagy éppen használatuk bevezetését kutatják. Egyik ilyen termék az elbomló fólia. Ez a fólia PVC alapanyagú, és az adalékanyag arányának változtatásával ütemezni tudják az elbomlási időt. E fólia alkalmazásával kiküszöbölik a használati ciklus végén a fólia eltávolításával kapcsolatos munkát és környezetszennyezést.

A műanyag fólia ugyan védi a talajt a párolgástól, és meleget is termel, ugyanakkor nem engedi, hogy a talajba kívülről víz jusson, és a levegő körforgását is akadályozza. Másik oldalról nézve viszont elmondható, hogy aszályos időben a talajfelszínen egy tökéletes vízzáró rétegre lenne szükségünk, hogy az a mélyből igen kis mennyiségben párolgó vizet mind a gyökérzónában tartsa. Ezt a célt szolgálja a talajtakaró fólia. Ennek fekete vagy más színű, de ne átlátszó fóliát használjunk, hogy a gyomok ne fejlődjenek alatta!

A hagyományos takaróanyagokkal szemben a fekete síkfóliás talajtakarásnak több előnye van:

– több évig takarja a talajt,

– gyommentességet biztosít,

– valamennyi, a talajtakarástól várt hatást biztosítja, különösen előnyös a szövetszerű fólia, amely a csapadékvizet átengedi,

– a párásodást gátolja, ezzel akadályozza a betegségek terjedését,

– megakadályozza a talaj hő- és vízvesztségét,

– lényegesen csökkenti az eróziót.

Hátrányaként említhető, hogy:

– lefektetése költségesebb, mint a szalmáé vagy egyéb természetes anyagé,

– a takaróanyag alatt könnyen elszaporodhatnak a káros rágcsálók,

– növeli a kisugárzó felületet, ami a késő tavaszi sugárzási fagyok esetén károsodást okozhat,

– a talajművelés a fólia széle mellett – a fóliák sérülékenysége miatt – fokozott óvatosságot, nagy szakértelmet kíván.

A palántázott növényekhez ültetés előtt terítjük le a talajtakaró fóliát, és a bevágott lyukakba ültetünk. A ritka térállású helyre vetett növényeket is lehet a leterítés után a vágott lyukakba vetni. A sorban sűrűn vetett vagy árkosan ültetett növények talaját fóliával komplikált takarni, ezért ez a megoldás többnyire nem használatos. Magától értetődik, hogy a talajban élő szervezetek számára semmilyen tápértéke sincs. A hasogatott fólia jobb levegő- és vízszabályozást biztosít, ám szervesanyag-utánpótlásra ez sem képes. A fekete fólia például elnyomhatja a kemény szárú gyomokat, míg a hasogatott fólia a gyenge tavaszi kultúrákat védi a zord időjárás viszontagságaitól. Az átlátszó, valamint a füstszínű fólia alatt a gyomok nem pusztulnak el. A zöld színű fólia gyomirtó hatása csak a nyári időszakban jó, ekkor ugyanis a fólia alatti magas hő- és páratartalom következtében szinte megfőnek a gyomok föld feletti részei. Tavasszal viszont előfordul, hogy a buján fejlődő gyomok egyszerűen kiemelik a talajba rögzített zöld fóliát. A legjobb gyomirtó hatása a már említett fekete fóliának van. Alatta a fényhiány következtében még a legagresszívebb gyomok – pl. a tarackosok – is elpusztulnak.

A fóliás talajtakarás szabad földön hazánkban még többnyire kisüzemi módszer, mert a fólia leterítésének, eltávolításának, megsemmisítésének egyszerű, gyors, gépesített módozatai hiányoznak. Ám, ezzel szemben külföldön – pl. a szamócatermesztésben – már a fekete fóliás talajtakarás teljes folyamatát gépesítették. A módszer elterjedése hazánkban – a magas beruházási költségek (kb. 3,5-4 millió Ft/ha) miatt – egyelőre nem számottevő. Ennél az eljárásnál a megfelelően előkészített talajon a traktor vontatta gép egymenetben bakhátat készít, a fóliát leteríti, széleit a talajban rögzíti, és gázzal vagy elektromos árammal működő berendezéssel a fóliapalástot kilyukasztja. A fóliapaláston készített nyílásokban rendszerint egy-egy frigó palántát ültetnek. A takart szamócaültetvény felszámolásakor a fólia eltávolítása és összegyűjtése szintén gépesített.

A talajtakarás többletnövekedést eredményező hatása gyümölcsültetvényekben a fák korosodásának (azaz a lombozat által árnyékolt talajfelület növekedésének) arányában csökken. Azaz, elsősorban a fiatal ültetvények művelésében van nagy szerepe, különösen akkor, ha a fák gyenge növekedésű, sekélyen gyökerező alanyon állnak. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy talajtakarás segítségével sem lehetséges életképes fákat nevelni a gyümölcstelepítésre egyébként alkalmatlan körülmények között, azaz rendkívül rossz talajon, ill. megfelelő csapadék (vagy öntözés) hiányában.

A fólián kívül az újrafeldolgozott papír is szóba jöhet talajtakarás szempontjából, de ezt többnyire csak kivételes esetekben alkalmazzák. Itt nem papírhulladékról van szó, amely nyomdafestéket, így tehát ólmot is tartalmaz, hiszen ez súlyos mértékben káros mind a növény, mind pedig a talaj számára. Többnyire az aprómagvak vagy a gomba termesztése során van jelentősége. A takarás hatása itt elsősorban az evaporáció csökkentésében nyilvánul meg, s kelés után az aprómagvaknál azonnal el is távolítják.

Külföldön igen elterjedt az ásványiolaj-emulziók használata is. Ezeket szintén az aprómagvaknál vagy a nehezen kelő növények esetében alkalmazzák. Kijuttatásukat permetezőgépekkel végzik, s az anyag a talajfelszínen egy igen vékony filmszerű bevonatot képez. A módszer hatása általában rövid időtartamú, s a kelő növényeket sem gátolja a növekedésben. Alkalmazása javarészt az eróziós területeken terjedt el.

Igen költséges talajtakarási megoldás még a szövet- (ún. agroszövet) vagy sűrű szövésű műanyaghálós takarás. Előnyei közé sorolható, hogy az anyag élettartama hosszú, a természetes csapadékot viszonylag jól átereszti, és sokáig teljes gyommentességet biztosít. Ám művelhetőségi és esztétikai szempontból kifogásolható. Alkalmazási aránya Magyarországon igen csekély, elterjedése sem igazán várható.

Külföldön elterjedt az alumíniumfóliákkal és -lemezekkel való takarás is, főleg hő- és fényigényes kultúrákban. Az alumíniumlemezek visszaverik a fényt a növényre, ezzel az érést gyorsítják (pl. dinnye, földimogyoró, alma, őszibarack). A lemezek óriási hátránya, hogy nem komposztálódnak, használatukat, mint idegen anyagokét, a termesztők és kertészek igen széles köre elutasítja.

A talaj festése szintén egy alternatív talajtakarási eljárás, bár hazánkban nincs gyakorlati jelentősége. Ezzel az igen költséges módszerrel szintén a talaj hőgazdálkodását és fényhasznosítását lehet javítani.

Hazánkban az árutermelő ültetvényekben ezeket a szintetikus talajtakarási formákat eddig ritkán alkalmazták, ám a termesztés színvonalának fejlődésével, az exportértékesítés minőségi követelményeinek növekedésével és a korszerű gépek beszerzésének lehetőségével a takarásos termesztési mód szerepe és az így művelt területek aránya a jövőben várhatóan jelentősen emelkedik.