Gyerekként is részt vett már a munkában, aztán Vácra került, a mezőgazdasági technikumba, ahol kollégistaként tanult, és érettségizett. A katonai szolgálat után egyenes út vezetett Gödöllőre, ahol öt év után, 1974-ben szerzett mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát.

Mindig a gépészet érdekelte

Álláskínálatban akkor nem volt hiány, szinte mindenki oda ment dolgozni, ahová akart. Ő Kecskeméten kezdett a tsz-ben, majd behívót kapott, és a repülős képzés „jóvoltából" Szolnok, majd Kaposvár következett. Utóbbi helyen leragadt, és a civil életet is ott folytatta a tsz-ben, műszaki vezető/főmérnöki minőségben. A gépészet iránti elkötelezettsége ekkorra már annyira erős volt, hogy más munkát el sem tudott volna képzelni. Négy év után került Jászkarajenőre, ahol két évet töltött el, szintén tsz-ben, de ekkor már erősen foglalkoztatták szakmai tudományos kérdések is. Leginkább a szántás tökéletesítését szolgáló műanyag kormánylemez kivitelezése és alkalmazásának lehetőségei érdekelték. Sajnos, ebből nem lett szabadalom, mert közben továbbállt Pásztóra, az állami gazdasághoz, ahol egészen a felszámolásig műszaki igazgatóhelyettesként dolgozott. Nem volt ideális terület Pásztó környéke, gyenge minőségű földeken kellett termelni, nem volt rentábilis a gazdálkodás. A nagyüzemekben eltöltött idő azonban igen hasznosnak bizonyult a későbbi magánvállalkozásban. Bagyin Pál alaposan megismerte az Alföld és a Dunántúl közötti különbségeket, a gazdálkodás egymástól erősen eltérő feltételeit, az emberek munkához való különböző hozzáállását és mentalitását. Annyi bizonyos, hogy megtanult bánni az emberekkel, ami nagyon fontos tényező lett az eredményesség szempontjából. És megtanult olyan elméleteket is, amelyeket a kapitalizmusnak tulajdonítanak, de már a szocialista viszonyok között is léteztek. Egy vezetői erényekkel felvértezett igazgató vagy elnök már abban az időben is tudta, hogy amikor egy munkahelyen a dolgozók komfortérzete kezd túlságosan kialakulni, akkor valamit cselekedni kell.

Változások időszaka következett

1991-től datálható a változások kora, amikor a pásztói gazdaság felszámolása megkezdődött. Bagyin Pál ekkor a budapesti Agrokernél talált munkát, ahol 3 évig dolgozott, majd annak kiárusítása után az Agriteknél – amely szintén hasonló sorsra jutott – következett még egy év munkaviszony. Közben, persze – látva a tiszavirág életű munkahelyeket – az foglalkoztatta leginkább, hogy mivel lehetne a magánszektorban foglalkozni, ami gépészettel függ össze, hiszen ez látszott az egyetlen értelmes megoldásnak. Elkezdődött a lehetőségek számba vétele, a latolgatás időszaka. Vagy azt kellett csinálni, amit sokan mások, mert megélnek belőle, vagy azt, amit senki nem csinál!? A másik kérdés az volt, hogy a gépes szakmával összefüggésben melyik a legtöbb viszolygást kiváltó munka, amit senki nem végez szívesen, következésképpen nagyon kevesen is foglalkoznak vele szervezetten. Az egyetemi évekre visszaemlékezve két kedvenc témakör foglalkoztatta a szakembert, a borászat és a trágya, ill. ez utóbbi kezelése, kijuttatása. Előbbi megmaradt az élvezetek – a kulturált borfogyasztás – szintjén, az utóbbi pedig a választott munka tárgya lett. A trágya sorsa, kezelése, kijuttatása, az ezzel kapcsolatos munka szervezése soha, sehol nem tartozott – és nem tartozik ma sem – a kiemelten fontos gazdasági feladatok közé. Különösen a munka szervezése elé gördülnek állandóan akadályok, mert amikor van rakodógép, akkor szórógép nincs, és fordítva. Nem beszélve az emberek hozzáállásáról, hiszen erre a területre nem szívesen mennek dolgozni. A TG-10-es, trágyaszórónak nevezett szovjet „trágyaszétdobáló" gép ezen a megítélésen javított valamit, de szórásképről, szakmai értelemben értékelhető munkáról azért nem nagyon lehetett vele kapcsolatban beszélni.

Az ötlettől a megvalósításig

Bagyin Pál hosszas és alapos szakmai töprengés után úgy döntött, hogy alapít egy olyan céget, amelyik szervestrágyaszórással foglalkozik, pontosabban ilyen tevékenységet szolgáltat. Ehhez természetesen meg kellett találni azt a géptípust, amelyikkel ez a munka a legegyszerűbb műszaki paraméterek mellett, gazdaságosan folytatható. A szálak Szlovákiába vezettek, ott kellett nyitott szemmel járni, hiszen ők e tekintetben már előbbre voltak. Az összkerékmeghajtású Skoda (Liaz) és Tátra tehergépkocsikra szerelték fel az RMA-8-as, ill. RMA-10-es trágyaszóró adaptert, ami rendkívül egyszerű, megbízható szerkezet, és kiváló szórásteljesítménnyel és szórásképpel képes a munkát elvégezni. Ezt a gépet kellett adaptálni a magyar viszonyokra, megteremteni az alkatrészek utánpótlását és az üzemeltetés feltételeit. Igaz, ez nem ment egyik napról a másikra, de egy gépész mindig legyen kitartó…

A szolgáltatás beindítása

A műszaki oldal megteremtése után következett a szolgáltatás bevezetése, olyan nagy gazdaságokban, ahol a növénytermesztés mellett megfelelő mennyiségű istállótrágya állt rendelkezésre, és ahol a szakszerű felhasználásának fontosságát a kérdés súlyának megfelelően kezelték. A szolgáltatás bevezetéséhez megfelelő társasági formát kellett választani; a vállalkozás előbb bt.-ként indult, de – a tevékenység méreteire való tekintettel – rövid időn belül kft.-vé alakult. 1996-tól él tehát a vállalkozás, amelyet hoszszú ideig egy volt kollégájával együtt működtetett, két éve azonban különváltak, mert ez a szolgáltatás két vállalkozást is könnyedén elbír – fejtegeti az okokat Bagyin Pál. Személyes ismertsége mellett nagygazdasági körökben az ügyvezetése alatt álló AGROBA Kft. neve is egyre jobban cseng, a cég ugyanis – a visszajelzések szerint – országszerte nagyon korrekt munkát végez.

A szolgáltatás indulásakor a gépeket Szlovákiából bérelték, a munkát pedig a korábbi széleskörű kapcsolatrendszer alapján sikerült megismertetni és megszerezni. A piac azonnal nagyon élénken reagált erre a szolgáltatásra, hiszen az olyan, nagy állatállománnyal rendelkező cégeknél – mint pl. az Enyingi Rt. –, ahol ma is sok istállótrágya képződik, illetve nagy terület áll rendelkezésre, mindig gond volt a trágyázás megszervezése és a szakszerű, időbeni kijuttatás. A referenciamunka nagyon jól sikerült, és – szinte külön ajánlkozás nélkül – más nagygazdaságok is megkeresték a vállalkozást.

A szolgáltatás gyakorlata

A trágyaszórási szolgáltatás szervezésének kulcsa a mozgékony géppark, amely közúton közlekedik, és órák alatt bármelyik nagygazdaság trágyadepóinál képes megkezdeni a munkát. Természetesen a rakodógépet is trélerrel szállítják a munkaterületre, tehát a gazdaságban folyó munkáktól függetlenül képesek dolgozni. A szakmaiság a megrendelőtől annyit követel meg, hogy saját érdekében biztosítsa a nagyteljesítményű szántókapacitást, mert a nitrogénveszteséget értelemszerűen nem szabad megengedni a kezelt területen. A mozgékonyság azért is óriási előny, mert ha az adott területen nagyobb eső esik vagy esett, akkor rövid idő alatt képes átvonulni oda, ahol a szóráshoz megfelelő, száraz viszonyok vannak. Ez munkaszervezési szempontból óriási dolog, de a mobiltelefon előnyeiről is említést kell tenni. Ehhez a hatékonyan működtethető gépparkhoz, a gépészeti szakmai ismereteken túl, hat év ún. beállási időnek kellett eltelnie. Ma már zökkenőmentesen mennek a dolgok, hiszen olyan gazdaságok a szerződéses megrendelőik, mint Enying, Mezőfalva, Dalmand, Mezőhegyes, Pápa, stb.

Magas szintű munkaszervezés

A gépparkban 14 db trágyaszóró gépkocsi dolgozik – 4 rakodógéppel –, és átlagosan 20 fordulót tesznek meg naponta, ami 280 forduló/nap összes kapacitást jelent. 40-45 t/ha dózis esetén kb. 2200 t kiszórással 50-60 ha területet tudnak megszórni, jó munkaminőség mellett; – az összteljesítményt természetesen a szállítási távolság is befolyásolja. Ezt a tiszteletet parancsoló teljesítményt egy mezőgazdasági nagyüzem képtelen elérni, mert az aktuális napi munkák mellett számos olyan akadály merül fel, ami ezt lehetetlenné teszi. Különösen a munkaszervezés és a fegyelem az, amiben az Agroba Kft. utólérhetetlen. A cég munkavállalói olyan vidékről jönnek, ahol kevés a munkalehetőség, ezért nagyon megbecsülik a helyüket, még ha sok szempontból nem is ez a legideálisabb tevékenység. Távol dolgoznak az otthonuktól, nem éppen szalonkörülmények veszik körül őket, és a saját ellátásuk terén is le kell mondaniuk bizonyos lehetőségekről. Mégis páratlan szorgalommal és hozzáértéssel végzik a munkát. A gazdaságok részéről előfordult már olyan kérés, hogy a csapatmunkába a helyi dolgozók is beszállhassanak. Így is történt, ám utóbb kiderült, hogy a „külsősök" töredék teljesítményre voltak csak képesek, nem bírták a terhelést, és nem voltak kellően motiváltak erre a munkára.

A szolgáltatási tarifát Bagyin Pál az „élni és élni hagyni" elmélet alapján alakítja ki. A piaccal és az árakkal persze tisztában kell lenni, és figyelni kell a megrendelők általános gazdasági körülményeit is. A piacra bekerülni alázattal, bennmaradni pedig minőségi munkával lehet. A fizetés tisztességes, nincs elmaradás, ami nagyon fontos, és jelzésértékű is; a megrendelő elégedettségéről tanúskodik, és persze arról, hogy máskor is számít a munkára. A három brigád egyébként 20-22 fővel dolgozik, szerelővel, szállítókkal, rakodógép-kezelőkkel együtt.

Minden fillérnek helye van

A szervestrágyázási szezon júliustól decemberig tart, amiből az következik, hogy fél év alatt kell megkeresni az éves jövedelmet. Vannak, akik tavasszal is igénylik a szolgáltatást, de ez nem jellemző. Az év első felében többnyire a karbantartási munkák folynak. Bagyin Pál úgy fogalmaz, hogy ha a cég nem szigorú költségtakarékossági elven működne, akkor bizony nehéz lenne a helyzete ennyi emberrel. A kérdés, hogy hol lehet megtakarításokat elérni. Először is: a gépek egyike sem újonnan vásárolt, hanem mind kiszolgált, régi, amelyeket lényegesen kedvezőbb áron lehetett megvásárolni. Egy ilyen teljesítményű, új géppark legkevesebb 30 millióba kerülne, amit ki sem lehetne gazdálkodni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a meglévő gépek műszakilag ne lennének jó állapotúak. Ehhez viszont szükséges a gépész szaktudás, a javításokat kell irányítani és felügyelni. Ahogy Bagyin Pál mondja, ő egyszemélyben az első vezető, helyettes, anyagbeszerző, üzletkötő, technológus, műhelyfőnök, raktáros, vagyis szinte minden. A pénzügyi vonalat könyvelő viszi, de ez ma már természetes. Az alkalmazottak kiváló, megbízható emberek, s e tekintetben különösen a három brigádvezető jár az élen.

A szolgáltatói árak kedvezőbbek

Úgy tűnik, a mezőgazdaságnak egyre több szolgáltatói munkára lesz igénye, mert ezt üzemen belül szinte lehetetlen megszervezni. Főként azért, mert kívülről igénybe venni olcsóbb, mint saját erősen. A szolgáltatói díj bizonyíthatóan alacsonyabb, mint bármelyik gazdaság szűkített önköltsége, s ezt egyre többen ismerik fel. A gazdaságok saját munkaerő-állománya nem szokta ezt a ritmusú, ill. speciális nehézségekkel járó munkát. A teljesítmények pedig nagyon mérsékeltek, a munka a kis kapacitás miatt akár hónapokig is elhúzódik. A napi szórást éjszaka leszántják, és csak araszolnak a táblákon. A napi 50 ha szórás után azonban teljes kapacitással lehet szántani, ami a tábla egységes művelését szolgálja. A megrendelők emellett anyagilag és időben is tudnak kalkulálni, tervezni, ami ugyancsak fontos szempont. A gazdasági gépműhelyek egyre kevésbé működnek rentábilisan, ezért sorra szűnnek meg. Így aligha lehet jó műszaki hátteret biztosítani a szezonális nagy munkákhoz.

Az istállótrágyázás reneszánsza jöhet el

A szervestrágyázás gyakorlata ott folyik magas színvonalon, ahol nagy az állatlétszám, sok trágya képződik, és azt valóban szakszerűen kezelik. Az uniós környezetvédelmi előírások ezt a tevékenységet alaposan megrendszabályozták. Meglehetősen sok kötelem terheli az állattartókat, de a jól kezelt istállótrágya a szántóföldön „kamatozik", a költségek a termésmennyiségben és -minőségben térülnek meg. Értelemszerűen kevesebb a műtrágya-felhasználás, és a megtakarításból lehet fedezni a trágyaszórás költségeit. A jól kezelt istállótrágya már nem gyomosít, hiszen a hősokk hatására a gyommagok elvesztik csíraképességüket. A zárt rendszerben termelő gazdaságok tehenészeti telepein egyébként is monodiétás etetési rend a jellemző, ami a gyomproblémát szinte teljesen kizárja. Az istállótrágya-forgalom is megélénkül, és a frekventált körzetekben – agglomerációkban, kiskertes övezetekben – komolyabb árat is elkérnek ezért az áruért.

A közeli jövőt lehet csak tervezni

Bagyin Pál félúton jár az ötven és a hatvan között. Gépparkja feltétlenül alkalmas arra, hogy a nyugdíjig kiszolgálja a vállalkozását. Mégsem szívesen gondolkodik ennyire előre, mert van egy gépészmérnökjelölt fia, aki még nem döntött a szándékairól, ő pedig semmiképpen sem erőltetné rá az utódlást. Megérik majd a helyzet, kár előreszaladni – mondja –, a remény azonban kiérződik a mondataiból. No, meg nem érzi még rossz karban magát ahhoz, hogy akár saját személyét illetően is távolabbi terveket ne szövögessen. Lehet, hogy a beszántást is érdemes lenne felvenni a szolgáltatási körbe – latolgatja a bővítés lehetőségét. A műhely felszerelt, a szaktudás és emberanyag adott, megrendelés van bőven, és egyre inkább jelentkezik az igény, szóval, működik a vállalkozás. Ezzel a kapacitással egyelőre még minden igényt ki tudnak elégíteni, de szívesen veszik az új megrendelők jelentkezését is. Tömören fogalmazva: a trágyából is lehet pénzt csinálni, ha a vele járó kellemetlenségeket megszokja az ember…