A briard az ősi francia juhászkutyák közé tartozik, amelyek a késő római kortól egészen a középkorig Európát elözönlő ázsiai hódítókkal együttesen jöttek erre a földrészre. Ehhez a csoporthoz tartozik kuvasz, a komondor, a délorosz juhászkutya, az óangol juhászkutya (bobtail), valamint a puli. Bár ezek a fajták szőrzetminőségben, marmagasságban, stb. eltérnek egymástól, de hivatásukat tekintve egyformák. Egy kinológus 1809-ben megjelent könyvében a francia juhászkutyák két változatát különbözteti meg: a hosszú szőrű berger de Brie-t (Briard) és a rövid szőrű berger de Baeauce-t (Beauceron). Érdekes, hogy jóval később, 1889-ben írták le részletesebben a két fajtát, majd 1896-ban megszületett a briard standardja. Egy évvel később – 1900-ban – megalakult a Briard Club, ahol is elfogadták a standard leírást, de igazából hivatalosan csak 1925-ben ismerték el véglegesen.

A briard elsődleges hivatása a nyájőrzés volt. Két-három kutya több száz birkával is boldogult, különösebb emberi segítség nélkül. Használták a háborúban, mint hírvivőt, sőt, fegyverszállításra és vöröskeresztes munkára is alkalmazták.

A kölykök nagyon kedvesek, aranyosak és játékosak. Falkában elfoglalt helyük a társas együttlétek és foglalkozások során alakul ki. A kiskutyában hamarosan az a képzet támad, hogy a vele együtt élő ember ugyanolyan falkatárs, mint saját falkatársai. Ilyenkor küldik a kevésbé ráérő gazdák kutyakiképző iskolába a kissé szertelen kedvencüket. Ennek persze semmi értelme, ugyanis legfeljebb a kiképzőnek fogad szót, de gazdájának semmi esetre sem. Egy éves kora körül az ilyen egyed kifejezetten örömét leli az ellenszegülésben, mintegy bizonyítva, hogy ő az úr a háznál.

Nem egyszerű kutya, pontosan tudni akarja, hová tartozik, és gyakran kell foglakoznunk vele. Minél hamarább adjuk tudtára, hogy nem az ő, hanem a mi akaratunk a döntő, úgy érhetjük el ezt, ha különféle feladatokat adunk neki. Szereti hasznossá tenni magát, érezni, hogy szükség van rá. Emellett, ha szakszerűen foglalkozunk vele, hihetetlen fegyelmezett is tud lenni. Teljességgel átadja magát a gazda iránti ragaszkodásnak, de elvárja a viszonzást is. Számára a munka a nyájőrző ősöktől örökölt természetes viselkedés, mi több: életvitel. Nem kell tanulnia az őrzést-védést, mivel a génjeiben van. Hihetetlen alkalmazkodóképességének köszönhetően a legkisebb erőfeszítés mellett szinte bármilyen feladatra kiképezhető, legyen az vakvezetés, katasztrófa áldozatainak mentése, sportkiképzés. Munkaintelligenciáját, gyorsaságát és kitartását napjainkban főként sportkutyaként és házőrzőként kamatoztatja.

Már kölyökkorban ugatással jelez minden szokatlan dolgot. Erre reagálnunk kell, vagyis nyugtassuk meg, hogy értjük, amit közölni akar velünk, így legtöbbször abbahagyja az ugatást, de ha hagyjuk, hogy járjon a szája, akkor örökös lármaforrást nevelünk belőle. Mint a legtöbb kutya, utálja a kennelben való tartást, mivel ez kedvetlenné, olykor támadóvá teszi. Az a kölyök, aki a maga természetességében növekszik fel, vagyis nem foglalkozunk vele, inkább kárunkra, mint hasznunkra válik. Hiszen egész élete arra alapozódik: keresni azt, ami jó és kerülni, ami rossz. Márpedig ami jó a kutyának, az nem biztos, hogy nekünk megfelelő. Ennek fordítottja is igaz! Kényszerítsük ki a kölyök feltétlen engedelmességét, de sohase veréssel! Túl érzékeny, durva bánásmóddal semmire sem megyünk vele. Hamarabb érjük el az engedelmességet, ha jutalmazzuk és dicsérjük. A hozzánk való tartozás hamarosan a „vérévé” válik. Szorgalmas gyakorlás mellett gyorsan megtanul mindent, amire oktatjuk. A fajta kedvességének és türelmének fontosságát a gyermek szempontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni! Rajong a gyerekekért!

A briard egyik gyenge pontja a hatalmas, állandó ehetnékje. A harapnivalóért mindent bevet, úgy tud kérni, hogy a legkeményebb ember szíve is megesik rajta. Ha ilyenkor engedünk neki, akkor előbb-utóbb elhízik. Éppen ezért szigorúan tartsuk be az etetési szabályokat, és lényeges, hogy legyen lehetősége kiadós mozgásra. A helyesen táplált kiskutya rengeteget alszik, de sokat is játszik, és testtömege napról-napra gyarapodik. Egészséges fejlődése érdekében különösen fontos, hogy mind mennyiségileg, mind minőségileg szakszerűen tápláljuk, hiszen ezzel alapozzuk meg egész életére szóló testi tulajdonságait. Az utódok erélyesen fejlődnek, éppen ezért, ha számukra nem gondoskodunk teljes értékű táplálékról, akkor étrendjük ásványianyag- és vitamin-kiegészítésre szorulhat.

A helytelen táplálás végzetes károsodást idézhet elő a kölyök szervezetében, ami főként a csontfejlődésén érzékelhető. Amennyiben a táplálék kalcium-foszfor aránya nem megfelelő, akkor a végtagcsontjai és az ízületei torzulhatnak, mely későbbiek során zavart okoz a mozgásában. A túlságosan magas fehérjetartalom többletsúlyt, és idő előtti növekedést idézhet elő. Legyen szabály, hogy a túl sok táplálék mindig ártalmasabb, mint a kevesebb. Inkább a minőségre fektessük a hangsúlyt, mint a mennyiségre.

A gazdának nem árt tisztázni a tenyésztővel, hogy mivel és hányszor etette a kölyköt. Ennek ismeretében fokozatosan szoktassuk hozzá kedvencünket az új étrendjéhez. A megváltozott környezet miatt a kiskutya eleinte zaklatott, ez azonban a kiegyensúlyozott bánásmód és jó táplálás mellett hamarosan megoldódik. Naponta négyszer-ötször etessünk, fokozatosan növelve az adagokat. Ebben az időszakban a kölyök fergeteges gyorsasággal növekszik, testtömegéhez viszonyított táplálékszükséglete hozzávetőlegesen kétszer annyi, mint a felnőtté.

Nagy termetű, csupaszőr kutya. Feje nagy, az arc- és az agykoponyai rész azonos nagyságú. Orrháta egyenes, orrtükre fekete. Fogazata ollószerűen záródik. Füle lelóg. Szeme sötétbarna, élénk tekintetű. Nyaka hosszú, izmos. Elülső és hátulsó végtagjai oszlopszerűek, függőlegesek, párhuzamos állásúak. Háta egyenes, fara egészen enyhén csapott. Mellkasa mély, erőteljes. Farka dúsan szőrözött, lelógó, csánkig érő, a vége kissé visszakunkorodik. Hátulsó végtagjain fattyúkarmok találhatók, amelyek jelenléte standard előírás. Mivel ezek a karmok nem érintkeznek a talajjal, vagyis emiatt nem kopnak, ezért túl hosszúra nőnek. Lényeges az időnkénti ellenőrzés, és ha túl hosszúak, akkor le kell rövidíteni, mert visszahajolva belenőhetnek a bőrbe.

Szőrzete kemény, hosszú, alig filcesedik, de az alatta lévő puha aljszőrzet mindennapos kefélést igényel. Amenynyiben mégis találunk filces szőrzetet, ujjunkkal óvatosan bontsuk szét. Valamikor a briard fekete volt, később már elfogadták a sárga egyedeket is, sőt újabban már engedett a szürke, ill. a kétszínű (fekete és sárga) szőrzet is. Hazánkban tiltják a briard fülvágását. Marmagassága: a kan 62-68 cm, illetve a szuka 56-64 cm. Testtömege: 32-36 kg. A többi nagy termetű kutyáktól eltérően a briard hosszú életű: a 12-15 éves példányok sem ritkák, és hihetetlen, de ebben a korban is hajlamosak a hancúrozásra. Sőt! Egyes adatok szerint vannak 20 éves briardok is.

Mint a nagy termetű kutyák általában, a briard is hajlamos a csípőízületi diszpláziára, szerencsére a rendellenesség nincs nagymértékben elterjedve. Időnként egyes tenyészetekben felbukkannak félénk és agresszív utódok. Emiatt ajánlatos kiváló, megbízható tenyészetekből vásárolni kölyköt. Franciaországban a német juhászkutya után a legkedveltebb fajta. Hazánkban kedvelik a fajtát, de a létszáma nem túl magas.