Meglepődni lehet ilyenkor, de ki győzné. Különben is, más ügyek meg úgy mennek, ahogy az eddig is szokásos volt mifelénk. Ha nem lenne erős lelkű az ember, ebben a 2005-ös május hónapban még azt is hihetné, hogy a magyar nép felkent képviselői azt is meg tudják oldani, hogy képtelenek leszünk Magyarország élére új vezetőt választani. Ellenben az agráriumban a minisztercsere utáni történések meg azt sugallják, eljött a huszáros lendület ideje. Egyrészt az apparátusban lezajló személycserék dinamikája kelti ezt a látszatot, de emellett Gráf József nem fukarkodott a legkülönfélébb ügyekben állást foglalni, netán intézkedni is.

Szokni kell

A Délmagyarország napilap május 25-i számában Bakos András tesz körutazást a hungarikumok világában: „A Knorr Szegedi Halászlé feliratú dobozán az áll, hogy származási hely: Lengyelország. A cégnek Európa-szerte, így Magyarországon is vannak üzemei – az egyik Röszkén –, ám arról, hogy mit hol készítsenek, nem Magyarországon döntenek. Arra a kérdésre, hogy vajon milyen paprika lehet a szegedi halászlékockában, azt mondta a megkérdezett marketinges hölgy: `száz százalékig biztos, hogy magyar`, hiszen a receptúra is magyar. Azzal a hírrel, hogy a lengyelországi kockában biztos magyar paprika van, sikerült megnevettetnünk Bartos Andrást. A Szegedi Paprika Rt. vezérigazgatója kérdésünkre elmondta, valóban az egykori szegedi paprikafeldolgozó gyártotta annak idején a kockát. De mivel az az üzem a felszámolás révén megszűnt, a mostani rt. már nem jogutód. A termék receptje és gyártásának joga a felszámolás után előbb a CPC nevű céghez, majd a Best Foodshoz, végül az Unileverhez került. Ez utóbbi gyártja a Knorr-készítményeket. Az Unilever teljesen törvényesen jár el, legföljebb az a furcsa, miért szerepel az unión belül gyártott és forgalmazott terméken a származási hely: nem kellene rajta lennie. … Kifogást akkor emelhetne bárki a lengyelországi gyártás ellen, ha a szegedi halászlékocka a törvény szerint védett eredetmegjelölésű termék lenne, ebben az esetben teljes egészében a térséghez kellene kötődnie az előállításának. Ilyesmiről azonban nincs szó. Bár a szegedi halászlevet hungarikumnak mondják, ilyen kategóriát csak a köznyelv ismer, a jog nem. Eredetvédelemben tizenkét magyar termék – közöttük a makói hagyma, a szegedi fűszerpaprika-őrlemény és a szegedi téliszalámi – részesül, a „garantáltan hagyományos és különleges" nevű védjegyet pedig eddig csak egy termék nyerte el: a szódavíz. … Egy szegedi élelmiszeripari cég vezetője szerint nincs semmi baj a lengyel-szegedi halászlékockával, csak meg kell szokni az uniót. Ha például a kávéra azt írják, `származási hely: Ausztria`, nem gondoljuk, hogy Bécs környékén kiterjedt kávéültetvények vannak. Az legyen a fontos, finom-e a kávé. Így működik az unió, ezt jelenti az áruk szabad áramlása. Lehet. Csakhogy ezt nehéz lenyelni."

Nincs kegyelem

Más híradásokból az is leszűrhető, hogy nem önérzetről, igazságosságról, tisztességes árképzésről és miegyebekről kell itt papolni, a nekünk nem tetsző dolgok intézésben inkább az uniós bürokrácia segítségét érdemes kiaknázni. Ugyanis Gráf József agrárminiszter ezen az alapon tiltotta ki a magyar üzletekből a 2.8%-os zsírtartalmú cseh és szlovák tejet. Az intézkedés alapja az volt, hogy az EU-csatlakozási megállapodás szerint 2.8%-os zsírtartalmú tejet az unióban csak Magyarország állíthat elő, és mi sem szállíthatjuk másik tagországba. Így egyértelmű, hogy jogszerűen nem készülhetett Szlovákiában és Csehországban, valamint nem kerülhetett volna behozatalra ilyen termék. Magyarországnak is csak a csatlakozástól számított öt évig van lehetősége a belpiaci, illetve a harmadik országoknak történő értékesítésre, a határidő lejárta után át kell térni az uniós szabályozásban elfogadott, 1,5 és 3,5%-os tejfélék előállítására.

A mezőgazdasággal kapcsolatos híreket is felsorakoztató agricola portálon e téma kiegészítését is olvashattam: `Nem ismerek kegyelmet azokkal az importált élelmiszerekkel szemben, amelyek tisztességtelen vagy nem engedélyezett módon jutnak a magyar piacra – fogalmazott a miniszter. A Magyarországon előállított agrártermékek fokozott védelmét alapvető feladatának nevezte. Gráf József az eddigi érdemi intézkedések között a 2,8 százalékos szlovák és cseh tej, illetve a holland és német importtojás kitiltását említette. A második félévre az állategészségügyi hálózaton belül létrejön egy hatóság, amely közvetlenül ellenőrzi majd az élelmiszerszabályok betartását – szögezte le."

Növényi és állati

A Népszabadság május 25-i számában adta hírül, hogy a főállatorvos menesztésével folytatódik az agrárirányítás átalakítása: „Az agrártárca vezetője az MTI-nek elmondta: a múlt hét végén meghozott döntést az indokolja, hogy elégedetlen az állategészségügy helyzetével és irányításával. Az országos főállatorvos felmentéséről szűkszavú közleményt adott ki az agrártárca sajtóosztálya, ebben olvasható, hogy a felmentés nem áll összefüggésben a Herz Rt.-nél folyt élelmiszer-biztonsági vizsgálatokkal. …Gráf József elmondta, hogy az állategészségügyi hatóság átalakítása a már korábban is bejelentett programjának része. Ennek egyik állomásaként válik meg az állatorvos végzettségű szakembertől. A miniszter hozzátette: a hatósági munka és szervezet átalakításához olyan vezetőt keres, aki lehetőleg `nem ágyazódott be mélyen az állatorvosok közé`, ezzel szemben agilis, fiatal és jó szervezőkészségű szakember. A tárca és a hozzá tartozó intézményrendszer átszervezése a hatékonyság, a gyors ügyintézés, az élelmiszer-biztonság növelése és a gazdák jobb kiszolgálása érdekében folytatódik. … Bálint Tibor a Népszabadságnak elmondta: az ügy hátterében nagy valószínűséggel az állhat, hogy `nem kívánt asszisztálni nagyhercegi allűröket tápláló befektetőknek`.

A közrádióban 2005. május 22-én elhangzott műsornak is vannak személyi konzekvenciái, csak itt épp a pénz- és emberhiánnyal küzdő növényvédelmi szolgálat felelőse érezte tűrhetetlennek a helyzetet. A felmondási idejét töltő főosztályvezető, dr. Eke István a Vasárnapi újságnak beszélt a Magyar Növény- és Talajvédelmi Szolgálat problémáiról: „Azt hiszem, hogy a Magyar Növény- és Talajvédelmi Szolgálat létszáma a jelenlegi létszámcsökkentés végrehajtását követően a rendszerváltás előtti létszámnak már nem éri el a harminc százalékát. A legutóbbi létszámcsökkentést követően nyolcszázhatvan körüli a létszám. Ez utoljára 1936-ban volt, az akkori növényvédelmi szolgálatnál. Akkor azonban nem voltak határkirendeltségek, amelyek létszámigénye önmagában száz fő, s nem tartozott ide a talajvédelem sem. És 1936-ban Magyarországon hét kémiai növényvédőszer-hatóanyag volt engedélyezve, ma négyszáz. Ezeknek a felhasználását kellene ellenőrizni ezzel a létszámmal. Nem nagyon ismertük azt a kifejezést, hogy élelmiszerbiztonság. Ami sokkal több annál, minthogy növényvédőszer-maradéktartam.

Ha valaki elmegy a székházunkhoz, a Budaörsi útra a hétvégén, akkor ott mindig van világító ablak szombat, vasárnap este nyolc-kilenc óra körül is. Az a baj, hogy a szakember papírokat állít ki, mert kénytelen, és nem tudja alaposan megvizsgálni, hogy az, amit őneki ki kell állítani, valóban úgy van-e. A másik nagy gond egyébként a finanszírozás. Mindennaposak azok a fenyegetések a közüzemi szolgáltatóktól, hogy holnap a telefont kapcsolják ki, holnapután a villanyáramot. Jelenleg is úgy működik néhány szolgálat, hogy a MOL kártyákon nincs pénz, nem tudnak tankolni. A parlagfűszezon kellős közepén Békés megyében kényszerszabadságra kellett küldeni a felügyelőket, mert nem volt pénz arra, hogy a gépkocsikat levizsgáztassák. Mindig arról beszélünk, hogy az uniós csatlakozással majd mennyivel nagyobb lesz a rend, mennyivel több ellenőrzés lesz. Miközben ezeket az új feladatokat senki nem finanszírozza. Nagyon sok tekintetben ez bizony csak látszat és papíron maradó szabályozás. Még akkor is, ha a szükséges igazolásokat kiállítják."

Vizsgáljuk meg!

A volt főosztályvezető jó néhány évet eltöltött a szakminisztériumban, így az agrárium egészét érintő önvallomása is érdekes vetülete mai közállapotainknak. „… az európai uniós belépésünkkel öszszefüggő felkészületlenség és előkészítetlenség az, ami meghatározza a vidéken gazdálkodók helyzetét. És az a tény, hogy kilencven óta négyévenként itt komoly irányváltások történtek, és egyetlenegy út nem lett befejezve. A gazdálkodó számára ez mindenekelőtt tőkehiányt jelent. Nem tud hozzájutni olyan forrásokhoz, amiből a saját gazdaságát építené. És van még egy nagyon fontos része a mezőgazdasági termelésnek, ez az állattenyésztés. Amikor a privatizáció megindult, az állattenyésztő telepek elkerültek a földtulajdontól. Ennek megfelelően nincs takarmánybázis. A tenyésztő nem tud saját maga által gazdaságosan termelt takarmányhoz hozzájutni. Nem igaz az, hogy Nyugat-Európában az állattenyésztést nem támogatják, mint ahogy ezt ugye nagyon sokszor politikusok hangoztatták, és még ma is szokták hangoztatni. Hiszen az állattenyésztés ott a direkt földalapú támogatásokon keresztül támogatott, tehát lényegesen olcsóbban előállított takarmány révén nevelik az állatokat. A szakember szerint sürgős változtatásra van szükség, mert az utolsó utáni órában vagyunk. `Amennyiben itt nem történik érdemi változás, valóban nagyon rövid időn belül, akkor a hitelek lejárta után a magyar falu fele a bankok tulajdonába fog kerülni. Ez érvényes a földre, az ingatlanokra, gépekre és a többi. Ezt kellene mindenképpen és nagyon gyorsan megakadályozni."