Európai szakértők feltartóztathatatlannak látják a repce előretörését. Az elkövetkező években az ipari, elsősorban a repce biodízelként való feldolgozása jelentősen emelkedni fog, ami egyben e növény bővülő piacát is jelentheti. Ez az ipari, energetikai felhasználás az összeurópai repcetermés 50%-át is képes felvenni. Az EU-csatlakozás utáni EU 25-ök célkitűzése, hogy 2010-re a primer energiaforrások 5,75%-át, ahová az üzemanyag is tartozik, megújuló energiaforrásokból nyerjük. Azokban az országokban, ahol a politika követi a gazdaságpolitikai jelzéseket, és igazán támogatja a nemzeti gazdasági fejlődést, folyamatosan zajlik a feldolgozó kapacitások bővítése, fejlesztése. Pl. Németországban 2005 végére 1,9 millió t feldolgozó kapacitás fog kiépülni. A 2005 évi várható igény 2,45 millió t repce, aminek biztosítására 0,55 millió tonnás importra van szükség. Mivel a repcetermesztő terület bővítése csak meghatározott mértékig lehetséges, fontos lesz a más országok, akár Magyarország által is megtermelt repce. Ausztriában szintén napirenden van új olajfinomító(k) építésének a kérdése.

A repceolaj-felhasználás másik, látványosan fejlődő területe a repceétolaj-élőállítás, ugyanis a legújabb kutatások (újra) bizonyították a repceolaj egészséget pozitívan befolyásoló hatását. Ennek egyik kitűnő példája az anyacégünk, a SAATBAU LINZ által működtetett osztrák RAPSO program. Ez nem jelent mást, mint ellenőrzött körülmények között zajló, egészséges, márkázott, nemzeti termék előállítását, amivel minden résztvevő jól jár. Mit kell vállalnia a RAPSO programban résztvevő gazdáknak? Meghatározott, a hazai piacon szereplő legjobb fajták fémzárolt vetőmagját kell elvetni. A vetést jól látható út közelébe, de forgalmas úttól legalább 50 m távolságra kell elhelyezni. A területet ki kell táblázni egy nagy Rapso étolajos táblával, ami mellett elautózva vagy elbiciklizve minden osztrák büszkén kihúzza magát, hogy kiváló minőségű hazai terméket támogat, amennyiben ezt vásárolja hétköznapi fogyasztóként. Ez a nemzeti marketingstratégiának fontos része, plusz mint márkajegyzett termék, további EU-s támogatásban részesül. A repcetábla dűlőjét 5 m szélesen valamilyen alacsonyabb, más színnel virágzó növénnyel kell körbevetnie, aminek a magját ingyen kapja, és a termelésből e miatt kieső területre, mint ugarra, ugyancsak plusz támogatást kap. Az ilyen, esztétikailag is szép terület hozzájárul Ausztria rendkívül pozitív turisztikai megítéléséhez is. Az egész termesztési folyamatot dokumentálni kell, de ez nem jelent további tehertételt egy átlagos táblatörzskönyv vezetéséhez képest. A technológia különös előírásokat nem tartalmaz, de a betartásukat a vegetáció folyamán nyomon kísérik, és folyamatos szaktanácsadással támogatják a termelőket. Mindennek fejében garantált átvételi biztonságot és átlagosan 15% felárat érnek el a gazdák.

A fenti példák is mutatják, hogy az ilyen célok megvalósítása nem csak és nem elsősorban az ország nagyságától függ (lásd Ausztria vetésterülete). Sokkal inkább szemléleten és jó szándékú összefogáson. Persze, lehet, hogy Magyarországon ehhez már túl sok jóakaratra lenne szükség, de ha „csak" a kölcsönös előnyöket hozó együttműködés hívna életre ilyen vagy hasonló programokat, az sem lenne baj. Higgyünk benne, hogy nekünk is sikerülhet!