Ezek szerint a vélemények szerint a ma tapasztalható fogyasztói averziókat valójában az ismeretlentől való félelem és a politikai megfontolásból gerjesztett indulatok táplálják.

A GMO-termékekre félelemmel tekintők viszont többnyire azt tartják, hogy tartamkísérletekben eddig nem igazolt eredményekről van szó, és az esetleges jövőbeni káros hatásokkal, az új génkombinációk immunrendszerre gyakorolt hatásával eddig nem foglalkozott senki. Nem bizonyított, hogy a megváltozott génszerkezetű, sokszor a káros hatások kivédése érdekében a növények által előállított peszticidek, vagy rovarölő hatást kifejtő, úgymond természetes vegyi anyagok nem jelentenek-e nagyobb veszélyt, mint a hagyományos technikákkal való védekezés. A genetikailag módosított szervezetek ugyanis azzal, hogy valamely betegséggel szembeni ellenálló-képességet (rezisztenciát) erősítő tulajdonsággal rendelkeznek, vagy szárazságtűrést erősítő, fagyérzékenységet csökkentő képességgel jeleskednek, valójában a saját sejtjeikben, szöveteikben hordozzák a maguk által előállított, sokszoros mennyiségben keletkezett ellenanyagot. Kérdés tehát, hogy a GMO-növények természetes hatóanyagainak élelmiszerekben való megjelenése nem okoz-e nagyobb kárt az állati és ezen keresztül az emberi szervezetben, mint a mesterséges növényvédő szerek szermaradványai. Kérdés, hogy a GMO-növények melléktermékeinek talajba forgatásával vagy más úton történő hasznosításával vajon nem okozunk-e nagyobb kárt a környezetünkben, mint a vegyi anyagok ellenőrzött kijuttatásával?

Egyes összehasonlító vizsgálatok arra utalnak, hogy a szójatáblák gyommentesítési többletköltségei miatt, amelyek a hagyományos (növényvédő szeres) termesztéstechnológiát terhelik, a transzgenetikus szója termesztése Amerikában sokkal gazdaságosabb, a GMO-szója termesztése hektáronként akár 110 eurós megtakarítással is járhat. Ezt a versenyelőnyt semmilyen más technológiai megoldással nem lehet behozni, írja egy francia szaklap, a La Revue Agricole de L`aube, 2005 január 28-i száma. További pozitívum, hogy a génmódosított növények termesztése reális választ adhat egy a mezőgazdasággal szemben támasztott jogos követelménnyel szemben is, nevezetesen azzal, hogy a növekvő létszámú emberiség élelmiszer-szükségletét nagy termelési biztonság mellett biztosítsa, és a csökkenő termesztési költségek révén elérhető áron, biztonságos élelmiszert állítson elő.

Éppen ez utóbbi kérdés kapcsán fogalmazódnak meg leginkább a fogyasztói aggodalmak, hiszen az izolációs távolságok be nem tartása, a törvényi keretek rögzítése nélkül valóságos veszélyt jelenthet a genetikai anyagok szétszóródása és keveredése, a nem kívánt és nem irányított kombinációk megjelenése.

Ez a körülmény fékezheti a GMO-növények elterjedését, még akkor is, ha a szermaradványok és növényvédő szer hatóanyag-terhelés szintjei, legalább is a felületes szemlélő számára, lényegesen alacsonyabbak a hagyományos termesztéstechnológiával való összevetésben.

Genetikailag módosított növényi kultúrák expanziója és területi megoszlása

Mindezen kétségek hangoztatása mellett is azonban világszerte minden képzeletet felülmúló dinamikával bővül a genetikailag módosított kultúrák térhódítása.

Míg 1996-ban mindössze 1,7 millió hektáron vetettek génmanipulált növényeket, addig 2004-re 81 millió hektárra nőtt az ilyen kultúrákkal hasznosított terület. Csak 2004-ben 20%-os termőterület-bővülés zajlott, ami az új technológia területi expanziójának felgyorsulását, a termelésbővülés példátlan sebességre kapcsolását mutatja. (Forrás: ISAAA: International Sercice for the Acquisition of Agri-biotech Applications)

Az ISAAA kimutatása szerint 14 ország lépte át a kritikusnak számító 50 ezer hektáros alkalmazási küszöböt. Földrészek szerint csoportosítva a legjelentősebb termesztőkre, az alábbi országokra érdemes figyelnünk:

– USA, Argentína, Kanada, Brazília, Chile, Paraguay, Mexikó

– Ausztrália,

– Románia, Spanyolország,

– Fülöp-szigetek

Ha végigpásztázunk az 5 kontinensen, egyértelművé válik, hogy a génmódosított, közkeletűbb nevén a GMO szervezetekkel való gazdálkodás elterjedése leginkább az amerikai földrészen hódított teret.

Az iparilag fejlett országok által művelt ilyen terület 2004-ben már meghaladta az 53 millió hektárt (53,35 millió ha), amelyből az USA mintegy 90%-ban (47,6 millió hektár), Kanada pedig 5,4 millió hektárral részesedett. A két észak-amerikai ország tehát 53 millió hektáron termesztett génmódosított növényeket 2004-ben, így egyértelművé válik, hogy a fejlett világ más területei csak mindössze 0,35 millió hektárnyi területen (azaz 350 ezer hektáron) foglalkoztak ilyen kultúrák termesztésével. (Ez utóbbiak közül Ausztráliában 200 ezer, Spanyolországban 100 ezer, Németországban pedig 50 ezer hektáron.)

A fejlődő világ bekapcsolódása ebbe a folyamatba már nem ennyire egyértelmű, bár a kontinensek szerinti megoszlás itt is az amerikai földrész túlsúlyát mutatja.

Az ISAAA-nál bejegyzett 27,8 millió hektárnyi – fejlődő országokbeli – vetésterületből Argentína 16,2 millió, Brazília 5, Paraguay pedig 1,2 millió hektárral részesedett. Kína 3,7, India és Dél-Afrika pedig 0,5-0,5 millió hektáron foglakozott génmanipulált növények termesztésével. Az európai földrészen a fejlődő országok közül egyedül Románia adott hírt mintegy 100 ezer hektáros területen folyó, génmanipulált növényi kultúra termesztéséről.

A fejlett és fejlődő világban tehát a génmanipulált növényekkel lefoglalt összes terület 94%-a az amerikai földrészre esik.

Termelési szerkezet

A termesztett kultúrák összetételét nézve talán nem hat az újdonság erejével, ha megemlítjük, hogy a genetikailag módosított növények sorrendjében 60%-os területfoglalásával a szója számít a legnagyobb területen termesztett génmanipulált kultúrának. A szóját 23%-os területi részaránnyal a kukorica követi, majd a gyapot (11%) és a repce (5%) következik.

A 81 millió hektárnyi összes GMO-területből 13,3 millió hektárt a zöldségfélék foglalnak le, bár ezekről a fogyasztó meglehetősen kevés ismerettel rendelkezik. Sokkal inkább ismert a génmanipulált szója és kukorica. E két növényfaj, mint láttuk, adja a génmódosított kultúrák zömét.

Európa lemaradt a világméretű versenyben!

A génmódosított szervezetek termesztésében kialakult világméretű versenyben, a termesztésbe vont területek nagyságrendjét és a GMO-növények termelésbővülésének ütemét nézve Európa jelentősen lemaradt. Az EU-n belül egyedül a spanyolok mertek a saját deficites kukoricamérlegük javítása érdekében egy szerény, a küszöbszintet éppen hogy meghaladó lépést tenni. A kerekítés nélküli, pontos területhasználati adat ugyanis mindössze 58 ezer hektárnyi GMO-kukorica termeléséről ad számot.

Változó szabályozási környezet az EU-ban

Az előző fejezet értékeléséhez hozzá kell tenni azt, hogy 2004 szeptemberétől az EU-n belül a termelő már mintegy 17 GMO-kukoricafajta közül válogathat, és ha a nemzeti szabályozás nem korlátozza, akkor joga van génmódosított kukoricát vetni. A közösségi korlátozások tavalyi, WTO nyomásra történt feloldása óta azonban feltehetőleg még nem telt el elég idő ahhoz, hogy a tagállamok, élve a szabad döntési lehetőséggel, megváltoztassák eddigi álláspontjukat a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatban, és általában késlekednek az új közösségi direktíva bevezetésével. Ezen belül:

• A franciáknál idén lép érvénybe a köztermesztést engedélyező jogszabály. Mint a híradásokból is kitűnt, a harcias ellenzők karizmatikus vezéregyéniséggel és széles táborral rendelkeznek.

• A németek nem engedik, hogy egy GMO-parcellán termelt növény a genetikai anyag szóródásával úgymond „megfertőzze" a hagyományos módon termelt növényeket.

• Dániában minden GMO-növényt termelő gazdának hektárra vetített adót kell fizetnie, amelyet egy nemzeti biztosítási alapban kezelnek. A cél, hogy az esetlegesen kárt szenvedőkön segíthessenek.

• Magyarországon átmeneti szabályozás van hatályban. Az átmeneti tilalom alapján a MON 810 génkonstrukciót hordozó kukoricafajta további intézkedésig Magyarországon nem vethető. A koegzisztenciát, azaz a génmanipulált és a hagyományos módon termesztett növények együttélését, együtt termesztését, illetve egymás mellett élését szabályozó törvény, az Európai Bizottság 2003/556/EK ajánlása szellemében az előkészítés szakaszában van, és feltehetően az országgyűlés őszi időszakában kerül a Parlament elé. A tiltást csak e törvény hatályba lépését követően oldják fel.

Anélkül, hogy belemennénk abba az áldatlan vitába, amely már jó ideje megosztja a társadalmat, és világszerte szembeállítja a biztonságáért aggódó fogyasztót a génmódosított szervezetek előállításába nagy anyagi forrásokat befektető, és ebből hasznot húzni kívánó társaságokkal, szükségesnek tűnik megemlíteni, hogy az EU nem önként és saját elhatározása alapján változtatott eddigi halogató, illetve ötéves moratóriumba csomagolt elutasító álláspontján. Az elővigyázatossági elvre hivatkozó eddigi közösségi politikát a WTO-ban lezajlott bírósági procedúra felülírta. Az EU-t 2003. május 13-án az USA és a vele ebben a kérdésben kooperáló országok feljelentették a WTO-ban, a Közösség úgymond nem tudományos alapokon nyugvó, és 1998-ban elrendelt, öt évre szóló illegális moratóriuma miatt. Az EU által alkalmazott piaci diszkrimináció, azaz a GMO-termékek EU-piacokról való kizárása az USA szerint nem egyeztethető össze a WTO-szabályokkal. A világ nagy területein hosszú évek óta emberek milliói fogyasztják a biotechnológia eredményeként létrejött termékeket. Ezzel a technikával eredményesen lehet csökkenteni az éhínséget. Mindemellett ez a megoldás a környezeti terhelést is csökkenti, és egészségesebb termékek előállítását teszi lehetővé. A WTO-ban lezajlott vita következményeként az EU rákényszerült belső szabályozásának megváltoztatására. Ez a magyarázata annak, hogy a Brüsszeli Bizottság a fogyasztói, illetve érdekképviseleti tiltakozások ellenére 17 génmanipulált kukorica termesztését engedélyezte 2004. végén, és a szabályozás kérdésében viszszavonulva, tagállami kompetenciába utalta az ilyen kultúrák termesztésének engedélyezését.

A fogyasztói averziók ellenére valójában nincs konkrét, „független" laboratóriumok által igazolt bizonyíték arra, hogy a GMO-termékek károsak az egészségre. Sokkal inkább a hagyományos termesztéstechnológiához kötődő vegyszeres növényvédelem számlájára írhatók a túladagolással, szermaradványokkal, egészségügyi várakozási idő be nem tartásával kapcsolatos megbetegedések, allergiás panaszok és mérgezések (mint a legutóbbi időkben botrányt okozó marokkói primőr paprika).

Hosszú az út a fogyasztó jogos kívánságát kielégítő, a választás szabadságát biztosító, a génmódosítás tényét rögzítő tartalom élelmiszercímkéken való feltüntetésétől a José Bové nevével fémjelzett polgári engedetlenségi mozgalmakig, ahol egy-egy GMO-kukoricatáblán alkalmasint végigsétálnak a kísérlettel elégedetlen tiltakozók.

Tény, hogy az EU-n belül is vannak liberálisabb felfogású és konzervatívabb beállítottságú kormányok, fogyasztók e tekintetben, de az igényes fogyasztónak azt a jogát, hogy tudni szeretné, mit eszik, nem szabadna elvitatni. Az előállító elemi kötelessége kell hogy legyen a vásárló tájékoztatása arról, hogy az adott termék tartalmaz-e GMO-termékeket, génmanipulált növényi alapanyagokat. Döntsön a fogyasztó, hogy melyik terméket választja! A választás szabadságának jogát kétségbe vonni, illetve a választáshoz szükséges alapvető információkat megtagadni a fogyasztótól – semmiképpen sem számít etikus hozzáállásnak.

Összeállította: