A Fejér megyei Soponyán adottak a termőhelyi feltételek, mégis egyre kevesebben élnek a lehetőséggel. Pedig, ahogy a most következő példa is mutatja, nem feltétlenül kell mindig tanult mezőgazdásznak lennie a sikeres gazdálkodónak – ahogy azt az élet már számos helyen bebizonyította –, az is sokat számít, ha valaki szereti a föld illatát, a természetet, és logikusan gondolkodik. Varga István és öccse, Ferenc úgy gondolták, hogy autószerelő, illetve pék szakmával a kezükben sem tilthatja meg senki számukra, hogy azzal foglalkozzanak, amire kíváncsiak, és amit szeretnek. Nem biztosított elég szabadságot, kreativitást tanult szakmájuk, ezért figyelték, keresték a kitörési lehetőséget. István dolgozott autószerelőként, mellette pedig az újságkihordást sem szégyellte. Ma, 35 évesen is szívesen emlékszik vissza arra az időszakra, amikor autodidakta mezőgazdászként – nem kis kihívást vállalva – bikahízlalásba kezdett. Először öt, később tíz, majd huszonöt bika hagyta el a már kibővített istállót – ráhízlalásos módszerrel –, olasz vevők részére. Jó iskola volt ez, a kockázatvállalás mértéke, a gazdálkodás lényege, sikere és öröme szempontjából. Bebizonyosodott, hogy józan paraszti ésszel, a gazdálkodás alapszabályainak betartásával és egészséges szakmai virtussal igenis lehet eredményeket produkálni. A hét évvel fiatalabb Ferenc ezeket a gazdálkodási tapasztalatokat már „megrágva" kapta, és a katonaság után, ugyancsak nagy meggyőződéssel, a mezőgazdaságot választotta.

Nagy elkötelezettséggel az alig ismert szakma iránt

Az alaptőke az állattenyésztésből származott tehát, amiből előbb a bővített újratermelést megcélozva, kis-, majd nagy teherautót vásároltak. István ezzel már bérfuvarozásra is vállalkozott, mígnem elérkezett a kárpótlások ideje, amikor az üzletrészeket gépben vehették ki a tagok a tsz-ből. Ekkor István a teherautót traktorra cserélte, mert abban látta a nagyobb fantáziát, hiszen így elkezdhetett szolgáltatni. Mellé munkagépeket vett – természetesen tagi részarányban kihozott használt tsz-gépeket –, és szinte teljes körű mezőgazdasági szolgáltatást végzett, már 1993-tól. Mellette földbérletek is felkínálkoztak az új tulajdonosok részéről, amely területeket lassan meg lehetett vásárolni. Közben Ferenc is felült a traktorra, és kifejezetten jól érezte magát, jól mozgott a „szakmaidegen" közegben. A testvérek pedig egyre jobban összeértek gondolkodásban, tervezésben, aminek eredménye lett a papíron független, de valójában közös gazdálkodás. Mindketten egyéni és családi gazdálkodók is, együtt terveznek, együtt „haladnak" nap mint nap, megosztva gondokat, feladatokat, szakmai örömöket.

A helyi tsz „botlása" után nyílt meg az út a földvásárlások előtt igazán, és a tsz gépműhely egy részét is akkor sikerült telephelynek megvásárolniuk. Az első időszakban 240 ha bérelt földön indult a komolyabb gazdálkodás, majd kombájnt vásároltak, és csak dolgoztak szorgalmasan, illetve szolgáltattak. A munka eredménye lett, hogy mára ketten közel 600 ha saját földön gazdálkodnak, és további majd` 400 ha területen szolgáltatnak. Természetesen a munkacsúcsokban, mint pl. betakarítás idején, nincs az a munkaidő és munkagép, ami elegendő lenne, hiszen mindenki szeretné biztonságban tudni a termését. Ekkor érzik ők igazán jól magukat…

Rendszerszemléletre alapozott termelés

A géppark felelőse elsősorban István, hiszen ő a tanult gépész kettejük közül. Ennek és az ökonómiai érzékének köszönhetően traktorok jöttek, traktorok mentek az egyre gyarapodó gazdaságukban, az igényeknek megfelelően és az anyagiak függvényében. A kombájnok is így lettek mindig jobbak. Messziről látni, hogy JD gépektől zöldell a gépudvar, és a KITE Rt.-vel szövődött jó kapcsolatot ez mutatja leginkább. Természetesen a JD terméksor mellett az egyéb kiváló minőségű talajmunkagépek beszerzése elől sem zárkóztak el. A lelkes szakmaiság, a minőség és a gazdaságosság jellemzi a gépi munkákat és a gépi szolgáltatásokat is. Nem véletlen, hogy sok a megrendelő, mint ahogy egyre több a földet bérbeadó is. Egy ideje már nem kell a bérbeadók után menni és érvelni, azok látják a munkájukat, és önként ajánlják fel művelésre a területeiket. A géppark építése mellett más szakmai területeken is kiérdemelték a KITE Rt. számukra megtisztelő figyelmét – így mondják. Fajta-összehasonlító kísérleteket, tápanyagvizsgálatokat folytatnak nagyparcellás kísérletekben, teljes odaadással, évek óta, és nagy alapossággal, önzetlenül. Pontosabban saját jól felfogott érdekükben, hiszen a következő év megalapozásánál ezeknek az eredményeit mindig számba veszik. István és Ferenc egybehangzóan és végtelen szerénységgel állítja, hogy az iskolai ismeretek hiányát a gyakorlatban igyekeznek ellensúlyozni, ha úgy tetszik, pótolni. Az élet a nagy tanítómester, és ők nyitott szemmel járnak a nap minden szakában. Ha nincs kedvük a terepjáróban zötyögni, akkor gyakran ülnek fel motorjaikra, és átlósan is bejárják, akár naponta is a táblákat, annak érdekében, hogy semmi ne kerülje el a figyelmüket a zavartalan növényfejlődés szempontjából. A motor csapása nem tud akkora kárt tenni, mint az, ha nem látják meg az állomány közepén megjelenő kártételt vagy kártevőt. A legfontosabb, hogy mindenről tudomásuk legyen a tenyészidőszak alatt, és azonnal beavatkozhassanak, ha szükséges. Vélhetően ez a precizitás tetszett meg a növénytermelési rendszernek is, és alakult ki a közösen szervezett kísérletezés. A nagyvonalúság is segíti ezt az ügyet, hiszen akár 30 ha-os táblát is „feláldoznak" a kísérletek részére, a talajművelés vagy éppen a kukoricabogár elleni innovatív védekezés érdekében. A kísérletekben használt szerek általában gyártófüggetlenek, az előre haladást, a célszerűséget szolgálják. Ennek a közös munkának egyelőre nagyon sok hozadéka van, mert a gyakorlatban ez pótolja, egészíti ki és teszi naprakészszé a tudást.

Fiatalságuk minden energiájával, okos munkamegosztással

A szolgáltatás mértéke lassan kezd visszaszorulni a soponyai, abai határban, ugyanakkor ezzel egyidejűleg megnyílt a lehetőség a földvásárlás előtt, amivel a Varga testvérek élni is kívánnak. A szakmai igényesség és a géppark természetesen ésszerű határokat szab a terjeszkedésnek, és az ember fizikai teljesítőképessége is véges. A vállalkozókedv, a bátorság azonban most is töretlen – ahogyan István mondja –, és egészséges kockázatvállalás nélkül nem lehet előbbre lépni, amit az elmúlt másfél évtized is igazol. Ferenc pedig nemes egyszerűséggel úgy fogalmaz, hogy fiatalos lendülettel kell hozzáállni a munkához, és úgy igyekszik tervezni, gondolkodni, mintha kiskertet művelne. Nem szabad fejben a méretekkel sokat foglalkozni, és így lassan ráhangolódik az ember a feladatokra. A termés betakarításakor már inkább érdemes a méretekkel törődni; szorozni, osztani, mert akkor már van mit. Így is rengeteg időt kell a munkával tölteni, gyakran a család rovására. Ferenc munkabírása óriási, ráadásul még csak most ízlelte meg igazán, hogy miért érdemes a mezőgazdaságban dolgozni.

István idejének jelentős részét veszi már el az adminisztráció, a bérletek rendezése, a földhasználati lapnyilvántartás, a vetőmagrendelések, a hitelek intézése, a pályázati anyagok összekészítése, stb. A pályázatírás az erre szakosodott szakember dolga, csakúgy, mint a könyvelés, de az anyagszolgáltatás ehhez a tulajdonos feladata.

A szakmai finomítások ideje következik

A növénytermesztés jelenlegi szintje jó, azaz a tevékenység nyereséges – mondja István. De a finomítások, a további termésnövelő praktikák ez után következnek. Azt már mindketten tudják, hogy a növény a péntek délután és a hétfő délelőtt közötti időszakban is elvárja, hogy megnézzék. Mert előfordul, hogy éppen akkor lehet valamit idejekorán észrevenni, akkor kell valami ellen védekezni, vagy a védekezést megszervezni, a nagyobb kár megelőzése érdekében. A gazdatársak, szakmai barátok szintén nagyon sok segítséget tudnak nyújtani – és ez oda-viszsza működik –, hiszen egy-egy növényről a tenyészidőszak alatt folyamatos konzultáció, ötletezés folyik. A tapasztalatok időben történő átadása, azok elfogadása a terméseredményekben is megmutatkozhat. A legfontosabb talán mégis a növény igényszintjének alapos ismerete, és annak minden tekintetben történő kiszolgálása. Indul ez a helyes és időben elvégzett talajmunkáktól, vetőmagminőségtől, a fajtaválasztástól – és a tápanyag-gazdálkodáson, a növényápoláson keresztül a betakarításig vezet. A munka igazi kihívása; megvédeni a kultúrnövényeket a kártevőktől, kórokozóktól és a gyomoktól. Erre igen jó szerhasználati és kijuttatási technikák vannak, amelyek alkalmazása azért nagy kihívás, mert költségtakarékosan és a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően kell eredményesen folytatni. Ezt sokan nem tudják harmonikusan egyeztetve elvégezni.

Akár hitelből is ki kell szolgálni a növényt

Búzavetőmag- és áru-előállítás mellett napraforgó-, repce- és zöldborsótermelés folyik a gazdaságban. Korábban hibridkukoricával is foglakoztak, de az nem hozta meg a várt többletnyereséget. A minőségi földeken persze sok más növényt is sikerrel lehetne termelni, de kevés a lehetőség. Az ipari növények viszont – jól kiszolgálva – szép terméseket adnak minden évben. A minőségi árut pedig a jól bejáratott kereskedelmi csatornákon lehet értékesíteni, a mielőbbi árbevétel realizálása érdekében. Ma az ipari növények termelési költségei is 110.000 Ft/ha felett vannak, tehát ekkora terület finanszírozása óriási anyagi terhet jelent. Ezért kell igénybe venni a finanszírozási lehetőségeket, és több év kiegyensúlyozott jó termését követően lehet eljutni egy jól kondicionált gazdasági állapotba. A Varga testvérek minden hektár termőterülete integrátori hitellel terhelt, ami annak érdekében történik, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt a növény. Persze a nyereséget zömmel vissza kell forgatni – évek óta az önköltség 50%-a saját erő –, mert csak pénzből lehet pénzt csinálni –, ahogy mondani szokták. Ekkor van tőkeerő a pályázatok önrészéhez, a gépvásárláshoz, a fejlesztésekhez, a földvásárláshoz, stb. Csak ilyen előzmények után lehet élvezni a gazdálkodást az általánosan nehéz gazdasági helyzet ellenére is, és így okozhat a munka igazi örömöt.

A támogatások lökést adnak a gazdának

A termelés jövője nem kilátástalan, még akkor sem, ha a bérleti díjak és a költségek is felfelé tendálnak. Ha a termelés input költségei növekednek még egy ideig, és a felvásárlási árak stagnálnak, akkor is el lehet érni egy olyan szintet, hogy nullszaldó mellett megmaradjon a termelőnek a támogatás. Ez jelenti a gazdálkodás elviselhetőségének szélső értékét, de egyelőre még tisztes nyereség is marad, a támogatás konstans összege mellett. Hogy ez így legyen, azért persze rengeteget kell dolgozni, és még ugyanennyit tanulni, mert az időjárás a növénytermesztő szakmában azt az egy dolgot garantálja, hogy két egyforma év ne legyen. Túlságosan előre gondolkodni pedig nem lehet, hiszen az EU prognózisokból is elég sok bizonytalanság derül ki.

TCS-be tömörülve talán jobb a piaci pozíció

Jelenleg is öt alkalmazott dolgozik a Varga testvérek vállalkozásaiban, akik megbízható, jó munkaerők. Közel 1000 ha – bérleményekkel, bérmunkával együtt – alapos felügyeletét kell tökéletes szakmai igényességgel ellátni. Mellette ún. szakmai kis integrációt is végeznek búzatermesztésben, kistermelőknek, mintegy 150-200 ha-on, ami inkább egy nagyon szimpatikus segítségnyújtásnak számít. A KITE Rt. szervezésében viszont tagjai egy valódi nagy integrációnak – a Pannon TCS-nek –, amely a fajtaazonos minőségi búzatermesztést tűzte ki célul. Ennek lényege, hogy egy szigorú technológia hozadékaként várható az eredményesebb piaci fellépés, gyors és jó áron történő értékesítés. Ugyanilyen TCS alakult az olajos növényekre – repce, napraforgó –, amely szintén ugyanezt a célt szolgálja. A repce egyébként is kedves növényük, amely kimagaslóan szép terméseket is hozott már. Az idén vetési gondok miatt kisebb a vetésterület, de a termésszint most sem maradhat el a korábbitól. Mindenképpen 3,5 t/ha közelében remélik az Artus hibrid termését, amely már a múlt évben is bizonyította, hogy érdemes termelni.

A gazdálkodás bővítése vagy profilváltás

Ha a magyar mezőgazdaság szekere Varga István és Ferenc számításai ellenére mégis más fordulatot vesz, és veszélyhelyzet állna elő, arra készül az ún. B terv. Családos fiatalemberekről van szó, mindkét családban két-két pici gyerekkel. Róluk természetesen felelősen kívánnak gondoskodni, ezért a vidékfejlesztési programokat is nagy érdeklődéssel figyelik, hiszen a falusi turizmus gondolata nagyon közel áll a szívükhöz. Ráadásul a közelben – a természetvédelmi terület közvetlen szomszédságában – erre alkalmas, régi, kiszolgált major állna rendelkezésre. Ezek persze nagyon tőkeigényes, de nagyon szép tervek, amelyeket egyelőre csak dédelgetnek temérdek munkájuk mellett. Nem beszélve arról, hogy egy másik dédelgetett álmuk – egy zöldmezős beruházás – is nap mint nap szóbeszéd tárgya a testvérek között. Szárító, tisztítógépsor, nagy befogadóképességű magtárépületek, nagy hídmérleg szerepel a tervek között – amúgy nyugati mintára. De lehet, hogy felgyorsulnak az események, és lépni kell valamelyik irányba, attól függően, hogy melyik a jobb befektetés. Addigra már ennek megítélésében is nagyobb gyakorlatuk lesz.

Hát többek között ezért nem jut elég idő a családra, az aktív kikapcsolódásra és még sok minden másra…