Csak idő kérdése volt, hogy az EU-ban tapasztalható tojás-többlettermelés mikor zavarja meg ezt a kialakult rendet. A Baromfi Terméktanács berkein belül működő Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége erőteljes fellépése révén sikerült az első „támadást visszaverni", de vélhetően csak azért, mert a forgalmazók technikai hibát vétettek a szavatossági bélyegzés és egyéb előírások megszegése terén. Így a 9 kamion nagyságrendű holland tojásszállítmány nem kerülhetett forgalomba a külföldi tulajdonú élelmiszerlánc áruházaiban; – egyelőre, és csak ez a tétel. A későbbiek folyamán – vagy már korábban is – azonban minden bizonnyal számolni kell azzal, hogy a zöldség, a hús és egyéb termékek mintájára megjelenik, és akkor a magyar tojástermelők jelenleg sem erős piaci pozíciója tovább romlik. Az EU szabályosan hozzánk irányuló szállítmányai ellen érdemi kormányzati piacvédelem hiányában sokat tenni nem lehet, azonban a jelöletlenül – ill. pontos lejárat hiányában, és nálunk alkalmilag felülbélyegzett – behozott tojás forgalmazását meg kell akadályozni. Rendnek kell lenni a tojáspiacon, és a zavarosban halászó, vevőket megkárosító ügyeskedőket el kell távolítani a piaci szereplők közül. Ekkora mennyiség persze – ami egy kisebb termelőüzem heti teljesítménye –, nem ingathatja meg a magyar piacot, de káros hatását kifejti.

E hírek apropóján a tojástermelés hazai helyzetéről avatott helyen, az Öttevény-börcsi „Kossuth" Mg. Termelőszövetkezetben, Öttevényen tájékozódtunk, ahol Mészáros Sándor főállattenyésztő és Szabó Sándor igazgatótanácsi tag, pénzügyi szaktanácsadó készségesen állt lapunk rendelkezésére.

A tojástermelést folytatni is, abbahagyni is nehéz

A szövetkezet életében a tojástermelés mintegy 30 éves múltra tekint vissza, és a rendszerváltásig nem lehetett kétséges a 10-30 millió közötti ágazati nyereség – kezdi tapasztalati számokkal a beszélgetést Szabó Sándor. Az elmúlt 15 évben viszont már veszteséggel is kellett számolni. Éppen ezért nehéz megválaszolni saját maguknak is a kérdést, hogy miért foglalkoznak mégis a tojástermeléssel. Korábban nagykereskedőnek adták el az éves termelés 80%-át, ami annyiban változott, hogy most ugyanezt a mennyiséget a Gyermely Rt. tojásfeldolgozó üzeme veszi át. Ott vagy létojásnak dolgozzák fel, vagy a tésztagyártás alapanyagaként használják. A mindenkori mennyiségtől függően tojáspor is készül, amit egy budafoki üzem készít. Mint minden termelési folyamatban, itt is a nyereségképzés az elsődleges cél – mondja a pénzügyi szakember. Ez nem mindig sikerül, de a múlt évben 1 Ft képződött tojásonként, ami rendszeresen visszaadja a termelésbe vetett hitet. A nem mindig logikus piaci mozgásoktól függ a tojás ára, ami termelői szinten teljesen kiszámíthatatlan. A szerződésben a felek heti tojásárat határoznak meg, eszerint történik az elszámolás. A tojás árképzésében – önös érdektől sem mentesen – nyilván számos tényezőt kell figyelembe venni, de a termelő rálátása ezekre nagyon kevés. Múlt év januárban 14 Ft/db volt az ár, és korlátlan mennyiség kellett volna. Jelenleg egy tojás 9,30 Ft, holott az önköltség 11 Ft/db körül volt és van most is. Ilyenkor a „mókuskerékben" lévő termelőt a bizakodás élteti. Ehhez persze kevésbé telített piac kell, és az, hogy a 440 milliós EU a feleslegét ne a 10 milliós magyar piacon értékesítse. Persze, amikor a madárinfluenza gyanúja felröppent, vagy más járványszerű betegség ütötte fel a fejét, akkor a pozitív piaci mechanizmusok működésbe léptek, és emelkedett az ár. A remény tehát él, a termelés pedig szakadatlanul és szakmai alapossággal folyik tovább nap, mint nap.

A kereskedők haszna mindig megvan…

Ma a szabadpiacon – az áruházláncokban – tálcázva, fóliázva 15,90-17 Ft/db közötti áron mozog a tojáskínálat, az áru közt található szlovák vagy más, nem minden esetben ismert eredetű tojás is, de természetesen a magyar nagytermelők is képviseltetik magukat.

Az azonban kétségtelen tény, hogy a kereskedők haszna – a termelőével szemben – garantáltan állandó. Az előbbi a termelési folyamat idején kénytelen elviselni a nyereséget veszélyeztető változásokat – energia-, gyógyszer-, takarmányár, stb. emelkedése – is, ha a körülmények úgy alakulnak, hiszen „kiszállni" nem lehet. A naposcsibétől – mert a saját nevelésű állományban bíznak igazán – a tojótyúkig minden fejlődési és tartási fázis újabb izgalmakat jelent a pénzügyi szakember számára is. A vendéglátó szövetkezet helyzetében egyedül talán az a kedvező, hogy a takarmányszükséglet az 1800 ha-on gazdálkodó növénytermesztés révén kielégíthető, és a baromfiágazat önköltségi áron kapja a takarmányt.

A termelés feltételei még éppen megfelelnek

Mészáros Sándor elmondása szerint szövetkezetükben, 47.000 db-os férőhelyet biztosít a több évtizede épített baromfiistálló, amelyben ma már korszerűnek éppen nem mondható battériás rendszerben termelnek. Egyelőre úgy tűnik, ez a termelési háttér 2012-ig még belefér az EU-direktívákba és a türelmi időbe, ha addig nem módosítják a ketreces tartás szabályait. A Hy-Line tojóhibrid tartástechnológia alkalmazása viszont stabil termelési eredményeket tesz lehetővé. Az állatvédelmi törvény értelmében azonban 550 négyzetcentimétert kell biztosítani egy tojótyúk számára, ezért egy ketrecben csak 3 tyúk lehet. Így a létszám ennek megfelelően folyamatosan csökken, jelenleg betelepítéskor 44 000 db körül van. A múlt évi tojástermelés 12.853.000 db volt, ami az elmúlt évekhez képest mégis enyhe emelkedést mutat. A tojótyúkok éves teljesítőképessége – 60 hét alatt – hozzávetőlegesen 250 db körül mozog, ami országos összehasonlításban átlagosnak tekinthető. A termelés menetébe, a tartástechnológiába belenyúlni fegyelmezetlenség lenne, és ökonómiai szempontok miatt sem érdemes. A napi takarmányfelhasználás mindig 15 dkg/tojótyúk, így ezzel a költséggel igazán nem lehet „játszani". Minden a piaci kereslet – és az általa alakított árak – függvénye tehát. A múlt év januári ár jó volt, és az optimista prognózis szerint az idei nyár is fellendülést hoz. Ezek nem megalapozott információk, de kétségtelen, hogy ingadozások mindig előfordulnak. Korábban a húsvét előtti időszak mindig jobban sikerült, az áruházláncok megjelenése azonban alaposan átrendezte ezt a gyakorlatot. Akcióznak az ünnep előtt, aminek eredménye a még alacsonyabb felvásárlási ár. Egy-egy jobb periódus a termelési ciklus során sokat segít az éves eredmény alakításában, de egyre kevésbé lehet már erre számítani a kereskedelmi határok felszabadításával, hiszen a feleslegek mindenhol árletörő módon megjelennek.

Csak a felesleget hozzák, de azt nagyon olcsón

Magyarországon az éves tojásfogyasztás 270-300 db/fő, ami közel 3 milliárd db tojás megtermelését teszi indokolttá. Ez nagyjából sikerül is, azt azonban nem lehet pontosan látni, hogy mennyi tojás érkezik külföldről, és jobb árfekvése révén mennyire szorítja háttérbe a magyar terméket. A vihart kavart holland tojás vélhetően csak a jéghegy csúcsa, amire most éppen egy technikai hiba miatt fény derült. Lehet, hogy ennek többszöröse érkezik, és valóban azt a felesleget hozzák csak be, amire már nincs máshol tisztességes áron piacuk. Igen komoly árengedményt is adnak a biztos értékesítés érdekében, s ennek alapján minden bizonnyal nagyon megtalálják a hangot az áruházláncokkal. Hasonlóan gondolkodik és számol a magyar tojásfeldolgozó-ipar is, mert a szlovák tojás – az egyelőre alacsonyabb önköltsége miatt – szintén olcsóbb számára, mint a magyar. Emellett egy elavult telep, több dolgozóval értelemszerűen drágábban állít elő, mint a korszerű, tehát ebben is ott rejlenek a különbségek, amikor a magyar termék hátrasorolásáról beszélünk.

Csak a több lábon állás az indok

Öttevényen a tojástermelés kizárólag azért folytatódhat, mert a növénytermesztés és a sertéstartás mellett, mint harmadik ágazat működik. A három lábon állás nyújt némi biztonságot, hiszen valamelyik mindig jövedelmező annyira, hogy kisegítse a másikat. Így megy ez már régóta, és a földalapú támogatás – ami ugyan csak a támogatott növények után jár – a gazdaság egészének jelent hathatós segítséget. A sodródó tojáságazat működtetéséhez hatalmas optimizmus kell, hiszen a tervezés időpontjában nem lehet ismerni a termelés kimenetelét lényegileg befolyásoló árakat.

Öttevényről a közeli Ausztriába csak egy órába telik „átugrani", ahol az áruházakban 1 €-ért 10 db tojást kínálnak. Ez átszámolva azt jelenti, hogy 25 Ft a tojás darabja, de van szelénnel dúsított, „háziasszony kedvence", stb. kategória is, magasabb áron. Ehhez képest idehaza most a termelői ár 9,30 Ft/db, ami elgondolkodtató az uniós „egyenlőség" elve és a kereskedelem profitéhsége szempontjából.

Az EU-tagság minden – új és régi – tagot kötelez az egységes kereskedelmi szemlélet és gyakorlat betartására. Nem lehet kibújni a közös tehervállalás, a termékfeleslegek értékesítésének terhei alól sem, és ezért cserébe vagy mellette mi, magyarok is más termékek értékesítésére vonatkozó (pl. gabona intervenció) segítséget remélhetünk. Leegyszerűsítve ez lenne az uniós csatlakozásunk mezőgazdaságra vonatkozó remélt előnye, csak még hosszú ideig nem élvezünk egyenlő esélyeket ahhoz, hogy valódi versenyhelyzetbe kerüljünk termékeinkkel és főképpen uniós társainkkal. A rendszert pedig működtetni kell, akkor is, ha ott egyenlőbbek és vesztesek vannak. Utóbbiak egyelőre az új belépők közül kerülnek ki…