A rendezvényt levezető Csontos János köszöntőjében kifejtette, hogy a 2007-13 közötti időszakra már most fel kell készülni. A megfelelő felkészüléshez a szükséges források előteremtése önmagában nem elegendő, hanem emellett kellően képzett és hozzáértő szakemberekre is szükség lesz. Az ezzel kapcsolatos lehetőségek kihasználásának esélyét jelentősen csökkenti az a tény, hogy a négypárti egyetértéssel készült Nemzeti Lovas Program megvalósításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló javaslat költségvetési oldalát gyakorlatilag „kiherélték". Ló tehát nincs, de hogy a szamár mire lesz jó…?

A felkért előadók közül elsőként a Pannon Lovasakadémia nyugalmazott igazgatója, dr. Hecker Walter beszélt a lovasképzés múltjáról. A sikeres lovasképzés feltételrendszere a kedvező adottságokon túl a kiváló tanári kart, a jól működő tehetséggondozást és a folyamatos külföldi szakmai kontaktust foglalja magában.

A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. ügyvezetője, Rombauer Tamás a képzetlenségről, mint a fejlődés gátjáról szólt. Hosszasan taglalta, hogy mit vár a munkaadó a ló körül bármilyen munkát végző személytől, legyen az belovagló, lovász, patkoló kovács, állatorvos vagy lovastúra-vezető. Rövid összehasonlítás révén ismertette, hogy a jelenlegi képzési rendszer mit, hogyan és mennyi idő alatt képes átadni a tanulóknak. Az oktatás egységesítése és a folyamatos szakmai ellenőrzések lehetőségének megteremtése nélkül valószínűleg nem várható gyökeres változás.

Dr. Galló Miklós általános rektorhelyettes az Európában zajló változásokat ecsetelte, amelyek a hazai felsőoktatásban is éreztetik hatásukat. Az átállás folyamatosan történik, és nálunk is a 3+2 éves képzési forma fog meghonosodni. Emellett természetesen megnő a szerepe az „élethosszig" tartó tanulásnak. E rendszerbe illesztve vázolta a lovasképzés helyét dr. Técsy László.

A Német Lovas Szövetség főtitkára, dr. Hanfried Haring hazája képzési rendszerét mutatta be. A hivatásként ló mellett dolgozók képzésében az elmélet mellett fontos a gyakorlati oktatás, amit folyamatosan ellenőrzött telepek biztosítanak. A vizsga követelményei mindenki számára azonosak. Németországban a becslések szerint három ló „teremt egy munkahelyet", a piac tehát tökéletesen „levezényli", hogy milyen tudással lehet életben maradni. A folyamatos fejlődés a főtitkár szerint elengedhetetlen.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében dr. Fehér István elmondta, hogy a minisztérium jelentős összegeket fordít a lovas témájú szakkönyvek megjelentetésére. E téren megindult az egységesedés. A lovas szolgáltatással a város és a vidék összekapcsolható, ami egyértelműen pozitív folyamat minden érintett fél számára.

A nap második részében az oktatási intézmények meghívott vezetői mondták el véleményüket, tapasztalataikat. Dr. Horn Péter vázolta azt a tendenciát, ami Amerikában és Európában is érezhető, nevezetesen hogy a társállatok iránti érdeklődés fokozódik. Megfigyelhető továbbá a nők egyre határozottabb szerepvállalása a lovassportok, illetve az állatgondozás terén. Dr. Mihók Sándor a ló iránti érdeklődés révén a gazdaságba áramló óriási mértékű magántőke szerepét hangsúlyozta. Keserű szájízzel említette, hogy az oktatás beindításához szükséges akkreditáció esetenként több évig is elhúzódhat, miközben az ehhez szükséges pénzügyi háttér sem megfelelő.

Végezetül néhány hozzászólás hangzott el azzal kapcsolatban, hogy hogyan népszerűsíthető a lovaglás, milyen lehetőségek rejlenek ehhez kapcsolódóan az iskolákban, illetve, hogy milyen feladatok megoldására képesek a tanárok a kisdiákok szemléletformálása révén.