Korábban ugyanis a vetésidő kezdete előtt korrekt árindikáció és külföldi szerződések álltak a kereskedők/termeltetők rendelkezésre. Ebből lehetett következtetni a növényolaj-ipari trendekre, a termelés méreteire és a termeltetők szándékaira. Ez a helyzet mára alaposan megváltozott a liberalizálódott és erősen kibővült világpiaci kereskedelem révén. Ma, amikor a Cereol Rt. – mint a magyar növényolajipar fellegvára – nem termeltet és nem vásárol fel repcét, érthető talán, hogy bizonytalanság uralkodott el a repcetermesztők köreiben is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek termeltető cégek, amelyek igyekeznek összefogni a repcetermelést, azonban a dolog optikája mégis csorbát szenved. A szakmailag igényes termelő pedig nem tehet mást, mint alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz, vagy nem termel repcét. A közös Európához tartozás a repcetermesztés szempontjából még markánsabban jeleníti meg az erősen koncentrálódó növényolajgyártás korában csak nyomokban követhető piaci mechanizmusait. Az már elfogadott gyakorlat lett, hogy a néhány tulajdonos kezébe került nyugat-európai olajmalmok monopol helyzetüket kihasználva a termelés mindenkori körülményeitől és eredményeitől igyekeznek függővé tenni a piacot, ezzel nagy bizonytalanságot idézve elő különösen a kisebb volumenű termelést produkáló országok körében. Céljuk a világpiacon jelentkező repceolajigények maximális kielégítése az elérhető legnagyobb profit elérése mellett, és ez bizony nem mindig találkozik a termelők érdekeivel. Ebben az egyébként jól felépített növényolaj-vertikumban a magyar termelők csekély részesedéssel vannak jelen, helyzetük ennek megfelelően erősen kiszolgáltatott. Ezt érezték az utóbbi időszakban és ma is, aminek részben következménye a termelés visszaesése. A jó termés alacsony áron, ill. a gyenge termés magasabb áron elmélet egyre kevésbé szimpatikus a feszítő anyagi gondokkal küzdők számára. Az elfogadott európai és világpiaci függőség ellenére is nagyobb termelési biztonság segítene abban, hogy a kívánatos területnövekedés egy stabil szinten beálljon. Ezzel szemben jól termő évek után megfigyelhető a területi visszaesés, hiszen a több termés sem hoz nagyobb nyereséget – az alacsonyabb árak miatt –, mint más években. Amikor pedig kevesebb termelő kisebb területen jó termésekkel eredményes évet zár, akkor némi fellendülés mutatkozik. A termelési kedv ilyetén hektikussága nem jó a növénytermesztés egésze számára sem, mert sérül a szakmaiság, hiányzik az elővetemény-hatás. Nem jó az ország megítélése szempontjából sem, mert nem képződik több év átlagában garantált mennyiség, amivel számolni lehet.

Jelenleg az európai repceárak a tavalyi szint alatt vannak, részben a tavalyi rekordtermésnek, részben pedig az idei jó terméskilátásoknak, valamint az erős eurónak „köszönhetően". Az árak most is, mint mindig a hiány, ill. a fölösleg piaci indikátorai. Feladatuk, hogy a kínálat és a kereslet közötti egyensúlytalanságokat kiegyenlítsék, így a jövőben is elkerülhetetlenek lesznek az árakban is jelentkező „hullámhegyek" és „hullámvölgyek". A hosszú távú előrejelzések azonban optimizmusra adnak okot, hiszen az előttünk álló tíz évben az olajos magok és növényi olajok árai várhatóan az elmúlt tíz év átlagárai felett alakulnak.

Európában az elmúlt harminc évben az olajos növények termesztése – más kultúrákkal összevetve – jelentős mértékben növekedett. A nemesítői eredmények, az elérhető hozamok növekedése, a termesztés növekvő jövedelmezősége a kontinens számos régiójában az olajosmag-termesztés kiterjesztését eredményezte. Az unió 25 tagállamában az elmúlt év során mintegy 20,9 millió t olajos magot takarítottak be, szemben az elmúlt öt év átlagában elért 18,0 t-val, ill. ugyancsak e 25 országnak az 1984-ben realizált 9,2 millió t-jával szemben. (1. diagram)

Miközben a napraforgó jelentősége összességében csökkent, a repcét a legtöbb országban egyre nagyobb területen vetették, a növekvő hozamoknak és a javuló jövedelmezőségnek köszönhetően. Az elmúlt 4 év átlagában az EU-ban évente ca. 3%-kal, mintegy 120 ezer ha-ral nőtt a repce vetésterülete, miközben a napraforgó, a szója és a len jelentősége csökkent. Ennek természetesen kézzelfogható okai vannak:

– a repce, mint a búza előveteménye különösen fontos szerepet tölt be a vetésváltásban;

– a jobb talajművelés, az új fajták köztermesztésbe vonása érzékelhető hozamnövekedéssel járt;

– az elmúlt 5 évben jelentősen megnőtt a hibridek részaránya;

– a repcenemesítésnek köszönhetően az elmúlt 20 évben közel 50%-kal sikerült növelni a hozamokat;

– az árak kedvező alakulása tovább erősítette a repcetermesztés jövedelmezőségét.

Az EU 25-ök 2004-ben 15,2 millió t repcét takarítottak be, az elmúlt öt év átlagában ez a mennyiség 12,0 millió t volt. Ugyanezek az országok 1984-ben 5,6 millió t, 1976-ban 2,8 millió t termésmennyiséget könyvelhettek el. A tagországok között továbbra is Németország a vezető, a 2004-ben elért 5,3 millió t rekordterméssel, szemben az elmúlt öt év 3,9 millió t-s átlagával, ill. az 1984-es (NDK is) 1,0 millió t-val. Franciaország a második helyezett, 2004-ben 4,0 millió t-t takarítottak be, míg a korábbi, hasonló időszakokra a 3,5 millió, ill. az 1,3 millió t termés volt jellemző. Őket követi az Egyesült Királyság 1,6 (1,5 és 0,9 millió t), Lengyelország 1,5 (1,0 és 0,9), valamint Csehország 0,77 (0,43 és 0,23) millió t betakarított mennyiséggel.

A világpiaci trendek elől nincs menekvés

Az olajos magvak, növényi olajok és melléktermékeinek (dara) európai árszínvonalát a nemzetközi piacok határozzák meg. A magasnak tűnő európai össztermés a teljes világpiac mindöszsze 5%-át adja, valójában jelentős részben az észak-, ill. dél-amerikai olajosmag-termelés alakulása szabja meg a piac fő folyamatait: Argentína, Brazília az Egyesült Államok, és a pálmaolaj tekintetében Malajzia és Indonézia termelési és exporthelyzetének változása a kínálati oldalon. A keresleti oldalt leginkább Kína és India piaci magatartása befolyásolja.

Bár továbbra is az EU a világ legnagyobb repcetermelője (ca. 34% részesedés a világ repcetermeléséből), az árak alakulását a többi olajos növény, elsősorban a szója, valamint a pálmaolaj helyzete szabja meg. Ezeknek a termékeknek az egymással való helyettesíthetősége magas, így minden esetben a többi olajos növénnyel összefüggésben ítélhető meg a repce helyzete. Összességében a repce világtermése (Canola-val együtt) 2004/2005-ben a világ olajosmag-termésének mintegy 12%-át adta, hasonló volt az arány a repceolaj, ill. a repcedara tekintetében is.

Kína repcetermelése 2004/2005-ben mintegy 12 millió t, Kanadában 7,7 millió, Indiában 6,6 millió, Ausztráliában 1,4 millió t a betakarított mennyiség. A világ repcetermelése az elmúlt húsz évben megduplázódott, 2004/2005-ben eléri az abszolút rekordnak számító közel 45 millió t-át. (2. diagram)

A 2005 és 2010 közötti időszakban a repcetermelés növelésére van szükség a világméretben fokozódó repceolajigények kielégítésére. Egyrészről az élelmezési célú repceolaj-felhasználás további erősödésére kell számítani (különösen Kína és India vonatkozásában), másrészt szintén növekvő igénnyel jelentkezik a biodízelpiac. A biodízel helyzetét nagymértékben meghatározza az ásványi olaj árának alakulása, ill. az a kérdés, hogy meddig van politikai szándék adómentességének fenntartására. A jelenlegi előrejelzések szerint az elkövetkező három évben Európában a biodízel célú repceolajigény évente 0,5 millió t-val fog növekedni!

Európában 1999/2000-ben 0,6 millió t repceolajat használtak fel biodízel előállítására, 2003/2004-ben ez a menynyiség elérte az 1,7 millió t-át, 2004/2005-re pedig mintegy 2,4 millió t az előrejelzett mennyiség. A biodízel-előállítás kapacitása 2005 decemberére 3,6 millió t lesz, szemben a 2004. decemberi 1,9 millió t-val és a 2002. év végi 1,9 millió t-val.

A szója meghatározó szerepe a növényolajpiacon

Az olajos növények áralakulását világszerte a szója helyzete befolyásolja. 2004/2005-ben mintegy 222 millió t szója betakarításával számolnak, ez a világ 10 legfontosabb olajosmag termésének 58%-a. Az elmúlt húsz évben a világ szójatermelése megduplázódott, azaz nagyobb mértékben növekedett, mint minden más olajos növény előállítása. A szója szerepe azért ilyen meghatározó a világpiacon, mert főleg Argentínában és Brazíliában alacsonyabb ráfordítással és magasabb jövedelmezőséggel termeszthető, mint más olajos növények vagy éppen a búza. 1984/1985 óta az előbbi két országban, továbbá Paraguay, Bolívia és Uruguay területén megnégyszereződött (!) a szójamag-előállítás, 2004/2005-ben vélhetően eléri a 103 millió t-t. Ebből az öt országból származik az utóbbi két évtized termelésbővülésének 60%-a. Az Egyesült Államok ennél jóval szerényebb mértékben, ca. 27%-kal járult hozzá a termelés növekedéséhez.

Az 1970-as évek közepe óta a legnagyobb termelésnövekedést a pálmaolaj tudta elérni, elsősorban a hozamok erőteljes növekedésének (4,5-5,5 t olaj/ha!), valamint a malajziai és indonéziai területek számottevő növekedésének köszönhetően. A pálmaolaj-termelés ez időszak alatt mintegy megtízszereződött, a jövőben azonban már nem tartható fenn ez a növekedési ütem. Elsősorban azért, mert a termelésbe vonható új területek nagysága zsugorodik a dél-kelet ázsiai térségben.

Tovább növekszik a növényolaj-fogyasztás/felhasználás

Az előrejelzések szerint a világ növényiolaj-felhasználása 2004/2005-ben rekordszintre, 134 millió t fölé emelkedik. Ez mintegy 5,7 millió t-val haladja meg az egy évvel azelőtti szintet. Annak ellenére, hogy a biodízelipar, valamint a vegyipar is egyre növekvő alapanyagigénnyel lép fel a növényiolaj-piacon, a felhasználás még mindig ca. 80%-ban humáncélú. A legerőteljesebben növekvő piac Kína és a többi ázsiai ország, ahol a lakosság számának és életszínvonalának növekedése indukálja a növekvő felhasználást.

A biodízel-előállítás Európában komoly állami szubvencióval folyik, de Brazíliában és az Egyesült Államokban is hasonló trend kezd kialakulni, igaz, ott elsősorban a szójaolaj jelenti az alapanyagot. Az ásványi olajtól való függőség mérséklése érdekében hasonlóan támogatott biodízelprogramok működnek Malajziában, Thaiföldön, Japánban és a Fülöp-szigeteken is.

Ezek a programok világszerte érzékelhetően hatással lesznek a növényolaj-vertikumra, hiszen növekvő növényiolaj-felhasználáshoz, magasabb olajárakhoz és fokozódó olajosmag-feldolgozáshoz vezetnek. Ezzel párhuzamosan növekszik majd a feldolgozás során keletkező, takarmányhasznosításra alkalmas melléktermékek (dara) túltermelése is. Ez a tendencia hosszú távon tovább javíthatja a repce és pl. a napraforgó helyzetét a szójáéval szemben, hiszen ezek feldolgozásakor – magasabb olajtartalmuknak köszönhetően – kevesebb dara képződik.

A repcetermesztés méreteire vonatkozó előrejelzések

Az európai repcetermesztés perspektívái kedvezőek, más olajos növényekével összevetve jobbak. Az európai biodízel-előállításhoz ma már a kontinensen megtermelt repcemag mintegy 50%-a szükséges, a biodízel mennyiségének 93%-a repcéből származik. További, új biodízelüzemek létesülnek Európa (nemcsak az unió) országaiban. Amennyiben az Európai Bizottság kitart ambiciózus tervei mellett, valamint fenntartja a bioüzemanyagok adómentességét, úgy nehéz lesz a növekvő alapanyagigényekhez árualapot biztosítani. Az EU agrárpiacainak megnyitása a világpiac előtt szükségessé teszi a hozamok és a hatékonyság növelését. Ehhez a repce termesztéstechnológiájának további emelésére, a hibridek még szélesebb körű alkalmazására lesz szükség.

Az előrejelzések arra utalnak, hogy az EU 2006-tól nettó importőrré válik repcemag és -olaj tekintetében. Számos olyan ország van az EU-n kívül, ahol a jövőben erőteljes termelésnövekedésre van lehetőség. Ezek közé tartozik Ukrajna, Oroszország, Argentína, Ausztrália, valamint India és Kína.

Összességében elmondható, hogy a világ növekvő növényiolaj-igénye komoly kihívás elé fogja állítania a kínálati oldalt: a termelőket, akiknek növelniük kell majd a vetésterületeket éppúgy, mint a vetőmag-előállítókat, a műtrágya- és növényvédőszer-gyártókat. Az élelmiszer- és a biodízeliparnak pedig fel kell készülnie a kapacitások további bővítésére.

A hazai repcetermelési kedvet bármilyen áron fokozni kell

A repcének minden szempontból helye lenne a magyar növénypalettán, és vetésterülete akár a 300.000 ha-t is elérhetné az értékesítés jelentős kockázata nélkül. Ebben a repcevertikum szereplői egyetértenek, a megvalósítás folyamatát azonban már számos állandósuló gond nehezíti. Tény, hogy a termés mindig eladható volt, igaz, az árak hektikus mozgása mellett. Ha sikerülne egy stabil nagyságrendre és azzal együtt egy jó termésbiztonságra berendezkedni – mint pl. Csehország –, akkor az olajmalmok komolyan számolnának a magyar repceterméssel is. Csak ebben az esetben lehetne elvárni a stabilabb árakat, a jobb szállítási feltételeket, nem a „sokadik kis tétel" hányatottsága és az eseti megítélés jellemezné a magyar repcetermés felvásárlását. Az idei szezonra prognosztizálható 41-45.000 Ft/t közötti telephelyi árak – olajprémiummal vagy anélkül számolva – semmiképpen sem találkoznak a termelők elképzeléseivel, annál is inkább, mert már 55.000 Ft/t is volt a repce ára az elmúlt években. A költségek azóta csak emelkedtek, a háttéripar eltűnt, a kereskedőcégek száma csökken, és ezzel együtt az időnként „kényszerű árvetélkedés" is megszűnik. Persze, óriási hiba lenne azt hinni, hogy a magyar termés – ami jó évjáratban elérheti a 300.000 tonnát – bármilyen hatással is van az európai ártrendekre. Tudomásul kell vennünk, hogy az árakat a német, francia, cseh termelési szinthez – és világpiaci trendekhez – igazítják, ahol a termésátlagok a 4 t/ha körül mozognak. A repcetermesztés ilyen magas színvonala mellett a „forgalomba lévő" árak még bőven biztosítják a termelők számára a tisztességes nyereséget. Egy lehetőség van a magyar termelők számára; bármi áron felnőni a feladathoz. Módszeresen kell felépíteni a repcetermesztést, megtalálni és alkalmazni a jövedelmezőség eléréséhez szükséges költség-hozam összefüggéseket, nem hagyva figyelmen kívül a legalább 10%-os elővetemény-hatást, és a gazdaságosan termelhető hibridek a termesztésbe történő bevonását sem. Nem utolsósorban pedig a repce stratégiai szerepe egyre inkább előtérbe kerül Európa-szerte, ami nagy lehetőségeket rejt. Kár lenne erről lemondani, és az üzletből kimaradni.