Státusz: a Kárpát-medencében rejtetthonos; azaz a rendelkezésre álló adatok alapján nem igazolható az őshonosság, ellenben az ki sem zárható.

Tájnevei: nagy felfutó fű, nagy folyó fű, fehér harangfű, nagy hajnalika, iszapfű, nagy szulák, sövényfutó szulák, felfutó szulák.

Borítási százaléka: 1950-hez képest 10800%!

Őshaza: Eurázsia.

Rendszertan: a sövényszulák a kétszikű zárvatermők Dicotyledopsia osztályának, Boraginales (vagy Polemoniales) rendjének, Convulvulacae – szulákfélék – családjának, a Calystegia nemzetségnek egyik faja.

A nemzetség leggyakoribb hazai képviselője: a sövényszulák (Calystegia sepium L.).

A Calystegia nemzetségből termesztésbe vont faj nincs Magyarországon, ellenben falak és lugasok befuttatására itt-ott előszeretettel ültetik a Calystegia pubescens Willd. dísznövényt.

Életforma: G1

A kifejlett növény habitusa (leírás):

Évelő, döntően vegetatív módon (tarackkal) szaporodó, lágyszárú futónövény. Módosult szárával (tarack) a talajban telel, de magról szaporodván fő tömegében tavasszal csírázik. Szára csavarodó, kapaszkodva felfelé törekvő vagy futó; jellegzetes „liánszerű” térkitöltő növény. A hosszan futó (0,4–3 m) szár a gyöktörzsnél gyakorta ágazik el. A növény kopasz, óriási zöldtömegű, élénk zöld; látványos, nagy (3–6 cm), fehér (néha rózsaszín bemosással) tölcsérvirágú. „Átlagmagasságát” erősen befolyásolja annak a tárgynak vagy növénynek a magassága, amelyet lehetősége van befutni, de kedvező körülmények közt több méter hosszúságra („magasságra”) képes nőni.

Csíranövény habitusa (leírás):

A csírázó növény sziklevele igen széles, ovális, csúcsán kicsípett, hullámos; hosszú levélnyelű. A sziklevelek épszélűek, igen erősen kiemelkedő, sűrű hálózatú főérrendszerrel. Csíranövénye igen hasonlít a folyondár szulák (Convulvulus arvensis L.) csíranövényéhez, azzal a különbséggel, hogy az előző növény esetében a fiatal hajtástengely világoszöld; míg az utóbbinál bíbor futtatású szennyesfehér. Az első valódi lomblevelek élénkzöldek, szív alakúak. A sziklevelek alatti szárrészen sok oldalág tör elő, amelyek indaszerűen megnyúlva nőnek. Szembetűnő, hogy a lomblevelek tömege és mérete a gyöktörzs közelében nagyobb, mint a csavarodó hajtástengely végén.

Részletes morfológia (alaktan)

Gyökér: Nagyon mélyen gyökerező, jól fejlett gyökérzetet nevel; amely lehúzódik a talajvíz szintjéig.

Szár: Föld alatt futó módosult (levéltelen) szár: szerteágazó, többnyire vízszintesen fut a talajban; rüggyel gazdagon berakott, világos krémszínű.

Föld felett futó (leveles) szár: hossztengelye körül csavarodott, növése közben tekergő mozgást ír le. Közvetlenül a gyökértörzs feletti szakaszon elágazó, világoszöld. A szár tapintásakor érzékelhető a hossztengely körüli csavarodottság (erősen „sodort”).

Levél: A lomblevelek nagyok (4–5 cm); élénkzöldek, hosszú levélnyelűek. A fonák és a levélfelszín azonos árnyalatú. Alakja háromszöges, hosszúkás tojásdad; mélyen szíves vállú, hosszan kihegyezett. (Mint a gyermekrajzokon a szív ábrázolása.) A levelek széle ép, de a levéllemez hullámos. Az egyszerű levél szórt állású. Átlagos mérete: 40-50 mm hosszú és 20–40 mm széles. A levelek is kopaszok.

Virág: Pompás, messziről is feltűnő (3-6 cm méretű), élénkfehér színű; igen ritkán halovány rózsaszínes futtatással, nem illatos. Sziromlevelei szélesek és összeforrva tölcsér alakot formáznak. A tölcsérben jól láthatóak az ivarlevelek.

Virágzat: A virágok nem alkotnak virágzatot, ugyanis a lombleveleknél hosszabb kocsányon ülő virágok magányosan nőnek a levelek hónaljában. A virágok nem egyszerre nyílnak, ezért egy növényen egyszerre megtalálható a bimbós, virágzó és termést érlelő fenológiai stádium is.

Virágzási idő: Júniustól október elejéig.

Termés: A termése egyrekeszű, kerekded tok (6–10 mm), amelynek csúcsa kissé csücskös. A termések növényenként kb. 100–400 magot tartalmaznak. Éréskor felülről lefelé 3–4 helyen hasad meg a termés.

Mag: Jelentős méretű, szabad szemmel jól látható (kb. 5 mm nagyságú), szabálytalan tojásdad alakú. Színe matt sötétbarna. Magprodukciója alacsony, de a magok életképességüket hosszú ideig őrzik meg (30–40 év), és a talajban való tartózkodásuk segíti a csírázásukat. A csírázási idő fő tömege április közepétől június közepéig (augusztus elejéig) tart. Korán csírázni kezd, és a csírázás az év folyamán – ugyan csökkenő intenzitással, de – folyamatos marad.

Fellelhetőség

Elterjedés: Kozmopolita, vagyis a Föld számára kedvező feltételeket biztosító területein megtelepedett. Napjainkban megtalálható Eurázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Észak-Afrikában, illetve Ausztráliában. Hazánkban mindenütt gyakori, de elsősorban a víz permanens jelenlétéhez (felszíni víz vagy intenzív víznyomásos talajok) köthető tömeges előfordulása. Minél inkább mérsékelt a folyamatos víz elérhetősége, annál inkább igényli a könnyen feltárható makroelemeket (N, P, K) tartalmazó, tápanyagban gazdag talajokat.

Előfordulás: Különösen kukoricában, de kalászosokban, egyéb kapásokban, szőlőben, gyümölcsösökben, parlagokon, elhanyagolt ruderális területeken.

Kitett, veszélyeztetett területek és kultúrák:

Kimondottan fokozott kártételére az üde vagy annál gazdagabb vízellátottságú talajokon lehet számítani; abban az esetben, ha a táblaszegély ún. rezervoár (bolygatatlan élőhely) területtel határos. Súlyos károkat képes okozni az ártéri területeken, a mély fekvésű, belvizesedésre hajlamos táblákon. Fő cél a területi prevenció; tehát költségkímélőbb a területre való behurcolás megelőzése, mint az ellene való védekezés. [Termesztéstechnológiai szempontból azonos az elbírálása a folyondár szulákkal (Convulvulus arvensis L.)]. Megjelenésekor erőforrásainkat nem kímélve ajánlott a lokális védekezés (célzott és ismételt foltkezelés) elvégzése! Ügyeljünk arra, hogy a nem kellően megtisztított művelőeszközök könnyen hurcolhatják szét a gyökeresedésre alkalmas tarackjait. Saját megfigyelések alapján kijelenthető, hogy szálanként még a jó tápanyag-ellátottságú humuszos homoktalajokon is előfordul, de a folyóvölgyeket kísérő ártéri területeinken tömeges, és a Dunántúl üde, nyirkos, víznyomásos területein közönséges.