Közismerten nagy volt a múlt évi gabonatermés, aminek jelentős része még mindig az országban van. Emellett az idei évben is a közepesnél jobb termésre lehet számítani, ami – helyhiány következtében – terménytárolási gondokat vet fel. Ezért olyan fedett raktárakba, istállókba, ólakba, fészerekbe, sőt, még katonai célú épületekbe is kerülhet termény, ahol azelőtt még soha nem volt.

Vélhetően nem minden termelő igyekszik azonnal megválni – nem is tudna – terményétől a sajátos piaci helyzet következtében, ezért sokan hosszabb tárolásra kell, hogy berendezkedjenek, még mostoha körülmények között is. Hogy ezek a gazdálkodók később minőségi árut tudjanak kínálni, ahhoz elsősorban szakszerű magtári munkákra van szükség. A sokszor kényszerből történő raktározás következtében a terményvédelem szakmai színvonala jelentősen visszaesett. A nyolcvanas évek közepén – a jelenleginél nagyobb termések és a szűkös tárolókapacitás mellett – hazánkban a raktári kártevők által okozott termésveszteség csak 4-5% volt. Ez mind európai (8%), mind világviszonylatban (15-18%) kimagaslóan jó eredmény volt, amelyet ma meg sem közelítünk. A sok kistermelő és új- vagy alkalmi tárolótulajdonos szakértelmének hiánya, a tárolók lehangoló általános műszaki és higiéniai állapota, az e célra alkalmatlan szükségtárolók növekvő száma a frissen betakarított és betárolt termény korai befertőződését és általában a raktári kártevők fokozott felszaporodását okozza. A tisztátalanságot tartalmazó magtételekben és rossz tárolási körülmények között a jó szándékkal elvégzett megelőző védekezési eljárások hatásfoka messze elmarad a kívánatostól.

Amit rendelet ír elő

Sokan talán nem is tudják, hogy a raktári kártevők elleni védelemre még az 5/1988 (IV. 26.) MÉM-rendelet kötelezi a tulajdonosokat. A termelő fertőzés észlelése esetén és a betakarítás előtti időszakban kiürült raktárak megelőző fertőtlenítésével, a fertőzött termények kezelésével köteles biztosítani a terménytároló és -feldolgozó, valamint a tárolt termények fertőzésmentességét a teljes tárolási időszakban. Ugyanezen rendelet értelmében a raktári kártevők mindegyike „veszélyes kártevő”, közülük a kaprabogár (Trogoderma granarium) „zárlati” károsítónak minősül! Sajnálatos módon ugyanez a rendelet a hatósági ellenőrzéseket csak az exporttételekre terjeszti ki, így elmarad az összes tároló éves felülvizsgálata. Annál is inkább így van ez, mert nem is lehet tudni pontosan, hogy hol vannak alkalmi tárolók. Ez mindenképpen közrejátszik abban, hogy megnőtt a tárolt gabonafélék fertőzöttsége, amit azért kell megszüntetni, mert egy hibás tételből hamar vonnak le negatív következtetéseket a nehezen megszerzett külföldi vevők.

A termény minőségének megóvása a cél

A terménytárolással alkalmilag foglalkozók – termelők, kereskedők, bérlők – növény-egészségügyi elhivatottsága és képzettsége nagyon változó képet mutat, de a szakszerűség – néha az anyagiak hiánya miatt – csökkenő színvonala figyelhető meg. Új tárolókat mostanában a pályázati úton nyert pénzek felhasználásával egyre többet építenek, de amellett a régiekre és alkalmi helyekre is szükség van. Az új síktárolók és a szárítóval kombinált toronysilók tulajdonosai vagy kezelői természetesen jobban felkészültek, és könnyebb helyzetben is vannak, mert az objektumra adaptált tárolási technológiával dolgoznak. Ennek szerves része a tároló higiéniai felkészítése, a termény fogadása, mozgatása, nyilvántartása, stb.

A kártevők elleni preventív terményvédelem gyakorlatilag megoldhatatlan feladatot jelent a tárolónak kinevezett fészerekben, pajtákban, beázó födémű istállókban. A fertőtlenítés hatékonysága e helyeken csak 30-40%-os lehet, ami a tárolóépítések felgyorsítását teszi indokolttá. A magyar termelők a következő években vélhetően nagy tömegű gabona megtermelésére kényszerülnek, erre lesz lehetőségük, és a piac is ezt méltányolja leginkább. Éppen ezért már a betakarításkor nagyobb odafigyeléssel, jobb technikai felszereltséggel kell a munkát végezni, hogy minél tisztább anyag kerüljön a magtárakba. A port, sok tört szemet tartalmazó, magas nedvességtartalommal betárolt termény sem tárolásra, sem preventív terményvédelemre nem alkalmas.

Az egyelőre még megnövekedett számú, kis befogadóképességű, kevésbé alkalmas tárolók fokozott fertőzési forrást jelentenek, ahol a kártevők széthurcolásának lehetősége – akár szállítóeszközökön, göngyölegeken keresztül is – fenyeget. A környezet raktári kártevőkkel való telítettsége a termény ismételt fertőzését idézheti elő. A kevésbé gondozott kisüzemi tárolókban a széthurcolás veszélyét jelzik a növekvő egyedszámmal jelentkező raktári gabonamolyok, az aszalványmolyok, a lisztbogarak, a lapbogarak, továbbá a porvák és a zugtetvek!

A kártétel többféle lehet

A károsítás mértéke függ a károsító fajtól és a tárolás módjától. A legáltalánosabb és legkönnyebben felismerhető kártétel a rágás, amely a rovarok fő jellemzője. Az összerágott termény mérhető és szemmel látható kárt szenved, ezt okozzák pl. a zsizsikfélék és a molylepkefajok lárvái. A gyakorlatlan szem számára azonban nem ilyen könnyű az atkák kártételének felismerése. Jelenlétük akkor látható, ha már nagyon felszaporodtak, és pl. a liszt mellékízt kapott. Éppen ezért sokszor a minőségi veszteség súlyosabb kárt okoz, mint a mennyiségi, hiszen a termény – később a termék – gusztustalanságát, alkalmatlanságát és eladhatatlanságát okozzák. Némely károsító előszeretettel fogyasztja a magvak csírarészét, meghiúsítva ezzel a vetőmagként történő felhasználást. Az észlelt fertőzések mentesítését kizárólag szakemberrel lehet elvégeztetni, ami költséges és felelősségteljes munkát igényel. Ez egyes esetekben a helyszínen nem is végezhető el, ami további költségnövekedést okoz.

Védett környezet

A mezőgazdasági tárházakban, élelmiszeripari raktárakban, ill. a háztartásokban tárolt terményeken élősködő raktári kártevők számára a raktári körülmények védett környezetet jelentenek. Ez az egyik legfontosabb tényező a kártevők szaporodása szempontjából, amely befolyásolja a fajok nemzedékszámát és az egyes fejlődési stádiumok hosszát. A tartós fennmaradást – különösen az idegen országból behurcolt fajok esetében – a kemény hideg telek kitettsége akadályozhatja, vannak azonban nagyon jól alkalmazkodók is, amelyek kártételével állandóan számolni kell. Erre példa a babzsizsik, a rizs-zsizsik és néhány körzetben a gabona-álszú is.

Általában igaz, hogy a téli időszakban a tárolók hőmérséklete is alacsonyabb. A kártevők fejlődése lelassul, megáll, és ez csak a melegebb időszak beköszöntével indul újra. A kártevőfajok szaporodása és károsítása szempontjából az optimális hőmérséklet igen változó. Általában jellemző a melegigényesség, ez azonban nem analóg az alacsony hidegtűrő képességgel.

A kártevők fejlődését a környezet (tárolt termény) páratartalma is nagymértékben befolyásolja. A raktári terményeket károsító rovarok 10 C° alatt és 35 C° felett nem jutnak el a tojásállapottól az imágóig (teljes kifejlődésig). A 15 C° alatti hőmérséklet késlelteti a fejlődést és szaporodást. Az atkák esetében a szaporodási küszöb 7-8 C°, ill. a hőmérsékleti felső határ 35 C° körül van, relatívpáratartalom-igényük 70%.

Fontos ismérv a közeg nedvességtartalma

Természetesen a raktározott termény nedvességtartalma a tárolás egyéb tényezői miatt is fontos. Általánosságban minél magasabb a termény vagy a tároló nedvességtartalma, ez annál kedvezőbb a kártevők megtelepedéséhez és felszaporodásához. A terményben élő rovarok, atkák táplálékukkal együtt veszik fel a vizet. Búzában 10% nedvességtartalomnál a gabonazsizsik fejlődése leáll, sőt, megfigyelések szerint el is pusztul a kártevő. Az alacsonyabb rendű rovarok közül a zugtetvek előfordulása gyakori a terményekben, ezekre a kártevőkre jellemző, hogy csak nedvesebb viszonyok között szaporodnak fel, ami szárítással és szellőztetéssel elkerülhető.

Az atkák szaporodása úgy függ öszsze a nedvességtartalommal, hogy számukra a 15,5% feletti nedvességtartalmú termény a legkedvezőbb. Szaporodásuk 12,5%-nál lelassul, majd 11,5%-nál elpusztulnak. Száraz viszonyok között, alacsony hőmérsékleti tartományban azonban egy másik fejlődési fokozat a „hipopusz” (kitartó alak) jelenik meg.

Gyakorlati megfigyelés, hogy az optimális nedvességtartalmú termény betárolásával nagyon sok raktári kártevő elszaporodását akadályozhatjuk meg. Ezért minden termelő elemi érdeke, hogy szárítás vagy gyakori forgatás, szellőztetés után tároljon be.

Rossz a gabonafélék hővezető képessége

A kártevők fejlődése szempontjából a fényviszonyok a legkevésbé meghatározóak, hiszen némelyik kártevő a magvak belsejében fejlődik (zsizsik), mások a garmada 20 cm-es felső rétegében érzik jól magukat (gabonamolylárva). Általában a raktári kártevőkre a fénykerülő, rejtőzködő életmód a jellemző.

Közismert tény az is, hogy a rovarokkal fertőzött gabona melegedni kezd. Ennek oka a termény rossz hővezető képességében keresendő, aminek következtében a légzés, valamint a rovarkártétel okozta hőtöbbletet nem képes jól elvezetni. Téli hideg időjárás esetén előfordulhat, hogy a melegebb vagy mélyebb rétegekből lassan felfelé áramló meleg levegőből a hidegebb rétegekben vízpára csapódik ki. A kicsapódás helyén nedvessé vált termény könnyen felmelegszik, és rovarfertőzés nélkül is bepenészedhet. A kedvező hőmérséklet és nedvesség hatására a rovarok egyedszáma gyorsan nő, és a túlszaporodott helyekről a fertőzés gyorsan továbbterjedhet.

A táplálék-utánpótlás meghatározó

A környezeti tényezők közül a „táplálékfajtának” is jelentős hatása van a kártevő-populáció kialakulására. A legtöbb raktári kártevő nem válogatós, de vannak igen szűk tápnövénykörűek is, mint pl.: a bab- vagy a borsózsizsik. A faj fejlődése rövidebb egy kedvelt tápnövény esetén, és hosszabb, ha egy számára kevésbé kedvelt tápnövényen él. Némelyek nehezen birkóznak meg az egész magvakkal, mert nehezen törik azt fel. Ilyen a fogasnyakú gabonabogár, amely a törtszemeket részesíti előnyben, de néha ragadozó életmódot is folytat.

Nem lehet sikeres a fertőtlenítés a legjobb eszközök megválasztása mellett sem, ha a szomszédban tárolt termény tápanyagforrásként szerepel, zavartalan továbbszaporodást biztosítva. Ugyanez áll a tárolót körülvevő környezetre is, amennyiben az ott található tápanyagforrás a továbbfejlődés számára kedvező feltételeket nyújt.

A hazánkban előforduló jelentős vagy gazdaságilag fontos raktári károsítók az alábbiak: aszalványmoly, atkák, babzsizsik, borsózsizsik, dohánybogár, fogasnyakú gabonabogár, gabona-álszú, gabonazsizsik, kaprabogár, készletmoly, kis kenyérbogár, kis lisztbogár, kukorica lisztbogár, kukoricazsizsik, lisztilonca, lisztmoly, mezei gabonamoly, nagy kenyérbogár, raktári gabonamoly, rizs-zsizsik, tolvajbogarak, vörösbarna gabonabogár, zugtetvek.

Rendszeres károsítók

A szemes terményekben rendszeresen károsító fajok a zsizsikek: a gabona- és rizs-zsizsik mellett ide értendő a hüvelyeseket károsító bab- és borsózsizsik is. A kis lisztbogarak, a gabonabogarak szintén a rendszeresen előforduló – hazai körülmények között nagy egyedszámban jelenlévő – kártevők közé tartoznak. Napjainkban a gabona-álszú egyedszáma és kártétele növekvő tendenciát mutat, népes jelenléte a tárolási körülmények kedvezőtlen változását jelzi.

Olajos növényekben nagyon gyakori a lisztatka előfordulása, de a hosszabb ideig tárolt árpa- és búzatételekben is előfordul más kártevők mellett. Az alkalmi jelleggel előforduló kártevők a penészbogarak, a szalonnabogarak (porvák) az álszúfélék családjából kerülnek ki, jelezve a kedvezőtlen tárolási körülményeket, a nem megfelelő tárolási módot. A betárolt termény szellőztetése, átforgatása jelentős mértékben csökkentené a kártevők felszaporodását. Ma a korszerű, nagy kapacitású technikai eszközök széles kínálata mellett – megfelelő méretű és kialakítású tárolókban – ez egyre nagyobb hatékonysággal megoldható feladat.

A mintázás eszközei

A termények rövidebb-hosszabb ideig (3-12 hónap) történő raktározása során rendszeresen figyelni kell a kártevő-fertőzöttség alakulását, amihez különböző céleszközök állnak rendelkezésünkre.

Hagyományos mintavevő eszközök a mintázó tőr – elsősorban zsákos vetőmagnál –, (más néven zsák szúrcsap), mintázó bot (réteges mintavevő), kúpos mintavevő, csigás mintavevő, merítőkanál, amelyek segítségével a szemes terményekből és őrleményekből elemi mintákat vehetünk.

A mechanikus elven működő csapdák – szondacsapda, veremcsapda – a kártevők elleni közvetlen mechanikai és fizikai védekezésre is használhatók. Ezek az állandó jelleggel terményben tartott eszközök különösen a fertőzés kezdeti állapotában, csekély kártevő egyedszám esetén az eseti mintavételezési módszernél megbízhatóbban követik a kártevők megjelenését.

Ellenük fordítható fegyver a szex

A szexferomoncsapdák azon alapulnak, hogy a rovarok életük folyamán tanúsított viselkedését kémiai ingerek irányítják. A szaporodás során a hímek és a nőstények egymásra találását teszik lehetővé a szexferomonok. A feromon olyan anyag, amelyet egy adott faj példánya bocsát ki, ugyanazon faj egyedei érzékelik, és specifikus válasszal reagálnak rá. A terménytárolókban a szexferomonok ragacsos csapda, kombinált vizes/ragacsos csapda vagy varsás csapda formájában helyezhetők ki.

A raktári kártevők elleni védekezésről – a teljesség igénye nélkül – itt inkább általános szempontok szerint célszerű szólni, hiszen a részletes, szerhasználattal összefüggő eljárások amúgy is képzett szakember jelenlétét igénylik.

A komplex védekezés lehet eredményes

A tárolt terményekben a rovarfertőzés veszélye hazai viszonyaink között egész évben fenyeget, tehát nem lehet célravezető a kampányszerű védekezés. A károsítók leküzdésére használt növényvédő szerek szerepe és jelentősége ismert és elfogadott. A növényvédő szerként használt természetes eredetű vagy szintetikusan előállított vegyi anyagok (peszticidek) alkalmazása olyan lehetőség, amely a károkozást és a gazdasági veszteséget csökkenti. A tárolt gabona kezelése – megvédése – azonban komplex feladat, amelynek csak egy része a peszticidhasználat.

A tároló típusa adta lehetőségek szerint a kalászosok betakarítása előtt a tároló alapos takarítását, fertőtlenítését feltétlenül szükséges elvégezni. Az időszakos takarítási feladatok a kártevők esetleges megjelenésekor, pl.: a molyszövedékes gócok eltávolításakor, megsemmisítésekor adódhatnak. A napi takarítási feladatok célja a munkahely, a gépek és az eszközök tisztántartása, ami egyben a terményhigiénia elengedhetetlen feltétele. A másik fontos szempont, hogy csak raktári kártevőtől mentes, tisztított és jó minőségű terményt szabad betárolni.

A betárolás alapkondíciói

A gabonafélék romlásmentes betárolásának feltételeit az alábbiak szerint lehetne összefoglalni:

– Gabonaféléknél 11% nedvességtartalom, 1% keverékesség, maximum 18 oC anyaghőmérséklet, maximum 4% szemsérülés, fertőzésmentesség.

– Olajos magvaknál 8% nedvességtartalom, 1% szennykeverékesség, maximum 18 oC anyaghőmérséklet, maximum 2% szemsérülés, fertőzésmentesség.

A tárolótér és a raktárak teljes technikai felszereltsége feleljen meg az átvétel, a kezelés és a tárolás szigorú feltételeinek. A tárolt gabonafélék rovarfertőzöttségének ellenőrzéséhez pedig álljanak rendelkezésre a szükséges eszközök, mint szita, szitasorozat, mintavevő eszközök, szonda és poharas csapdák, szexferomon csapdák, stb.

Kényszerpályán, szerényebb költségekkel

A komplex terményvédelem fontos fázisa a vegyszeres beavatkozás, inszekticidek (rovarölő szerek) és gázosítószerek alkalmazásával. Elsődleges fontosságú a megelőző védekezés, amely az üres tárolók betárolás előtti takarítását, majd ezt követő inszekticides kezelését és a fertőzésmentes termény betárolásával egy időben, annak védelmére történő rovarölő szeres kezelését jelenti.

A tárolt, befertőződött termény raktári kártevőktől való mentesítése – gázosítás – már nem megelőző védekezés, annak célja a további mennyiségi és minőségi romlás megakadályozása. Ez a beavatkozás már szakembert – gázmester – igényel, és ez a művelet csak általa és az irányítása mellett végezhető. Értelemszerűen ő felel a szerhasználatért, a várakozási idők, az egészségügyi előírások, valamint az óvó rendszabályok pontos betartatásáért. Munkáját, közös érdekből, feltétlenül érdemes segíteni!