A községben már a 16. sz. végén működött az a könyvnyomda, ahol 1590-ben nyomták ki Károli Gáspár gönci református lelkész bibliafordítását. A közelmúltban ellopott – aztán szerencsére épségben megkerült – „Vizsolyi Biblia” ma is megtekinthető a 13-14. sz.-ban épült, korabeli falképekkel díszített református templomban. A község déli kivezető útja mellett található – már nem működő, de nagyon szépen gondozott – kőfejtő jelzi, hogy az itt lakók évszázadokon keresztül sok házat építettek fel az itt bányászott riolit tufából. Ez a könnyen faragható, puha kőzet rendkívül jó hőszigetelő is, amelynek kedvező tulajdonságát használták ki a jellegzetes népi építészeti megoldásoknál. Ma a közel fele részben roma lakosságú, nagyon tiszta, rendezett faluban csak a foglalkoztatottság jelenti az igazi nagy gondot, és teszi nehézzé a megélhetést. Dr. Kertész István családi gazdálkodó viszont aligha tudná elképzelni másutt az életét, hiszen minden ehhez a csodálatos vidékhez köti. 68 évesen elmondhatja, hogy egy ideje már a visszakapott saját földjein gazdálkodhat, önállóan, szabad gondolatai szerint és eredményesen.

Kalandos életút a diplomáig és a doktori címig

Dr. Kertész István 1937-ben Vizsolyban született, itt járt alsó iskolába. Mikor 1952-ben befejezte, nehéz idők jártak – emlékszik vissza –, hiszen a továbbtanulása volt a tét. Ma úgy mondanánk, hogy származása miatt akkor ez nem sikerült. Édesapja néhány hektáros kisgazdaságában dolgozott, segédkezett, tanulta az életet, hiszen a többi földet „ingyen és díjmentesen” fel kellett ajánlani az akkor alakult ÁG-nak. A fiának az ’56-os forradalom után egy évvel sikerült bejutnia Szécsényben a mg.-i szakiskolába, amit természetesen jó eredménnyel abszolvált. A továbbtanulás azonban megint gondot jelentett, mert az akkor nélkülözhetetlen véleményezésben az állt, hogy „kulák származású, klerikális hajlamú”. Nos, ekkor „csak” egy Balassagyarmaton működő törzskönyvező szakosító iskola kínálkozott, amelyet egy év alatt elvégzett. Kertész István tudta, hogy csak tanulással és szorgalommal érvényesülhet, még akkor is, ha ez gyakran akadályokba ütközött. Borsodban nem kapott munkát, ezért Nyíregyházára kényszerült, ahol a megyei tanácson törzskönyvi felügyelő lett. Párhuzamosan elvégezte a mg.-i technikumot is Mátészalkán, majd 1965-ben került vissza Borsodba, az Állattenyésztési Felügyelőségre. Röviddel utána beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol 1971-ben szerzett diplomát. Aztán nem volt megállás, mert 1975-ben már a takarmánygazdálkodási szakmérnöki következett, és 1977-ben már a „Különböző gyeptársítások összehasonlító vizsgálata a szilázs előállításánál” címmel disszertációt védett Gödöllőn, „summa cum laude” eredménnyel. 1980-ban címzetes egyetemi docensi kinevezést kapott. Emellett több szakmai könyv és jegyzet társszerzője volt, valamint közel száz szakmai publikációja jelent meg különböző helyeken. 1985-ben Aranykoszorús jelvény, majd 1994-ben Újhelyi-díj és „Pro Agrofórum Biofert” kitüntetés jelzi szakmai elismertségét. A neves „rét, legelő szakos” Barcsák professzorral együtt írták a „Gazdaságos gyeptermesztés és hasznosítás” és a „Legelő és gyepgazdálkodás” című, nagy sikerű szakmai könyveket, amelyek mindegyike nívódíjat kapott.

Jól megfért a tudományos és a szakmai munka

Kertész István a tudományos tevékenysége mellett persze aktívan dolgozott 1973-ig az Állattenyésztési Felügyelőségen, Borsodban, később már gyepgazdálkodási főelőadóként. Aztán a szakma gyakorlatiasabb évei következtek, hiszen Hernádvécsén főmezőgazdászként jutott álláshoz, de még mindig az érdemi munkát akadályozó politikai viharokat kellett átélnie. Az elért eredmények kevesek voltak a kötelező ideológiai hitvallás nélkül, ezért továbbállt, és Szikszón folytatta a munkát. Itt egy gyepre alapozott „Húsmarha és juhtartási termelési rendszer (Boovina)” vezetője lett, amit nagy kedvvel végzett 1992-ig. Az ÁG ekkor veszteségessé vált, s Kertész István már kinevezett vállalati biztosként vezényelte le a „rendcsinálást”. A privatizáció során sikerült megalapítani az Abaúji Charolais Rt.-t, ahol az országban egyedüliként foglalkoztak a világhírű francia húsmarha tartásával. Vezérigazgatóként 1997-ben érte el a nyugdíjkorhatárt, és örömmel élt a „nyugállományba” vonulás lehetőségével.

Megnyílt az út a magángazdálkodás előtt

A kárpótláson 1992-ben sikerült az ősi családi földeket, mintegy 156 ha-t visszaszerezni, és megkezdődhetett a régóta várt egyéni gazdálkodás. A privatizáció során csak néhány használt géphez sikerült hozzájutni – idézi a közeli múltat Kertész István –, de pályázatok útján sikerült a hiányzó technikai hátteret biztosítani. 8-10 év kellett ahhoz, hogy ne kelljen másra szorulni a munkák időbeni elvégzése terén. Ma 3 db MTZ traktor áll az udvaron, egy új – adapterekkel felszerelt – finn Sampo kombájn kíséretében, és természetesen a talajműveléshez szükséges munkagépek, szállítóeszközök is megtalálhatók itt. A családi gazdaság megalakítása adott igazán nagy lendületet a gazdálkodásnak 2002-ben, hiszen a szerénynek mondható méretekhez sokkal kedvezőbb körülményeket biztosított.

Kertész István három fiúgyermek édesapja, akik közül a legfiatalabb Tamás – aki a gyöngyösi főiskolán végzett – választotta a mezőgazdasági pályát. Vélhetően a most 26 éves fiatalember fogja továbbvinni a családi gazdaságot, amelyben a család minden tagja képviselteti magát.

A növénytermesztés lehetőségei

A Hernád völgyében a meszes öntés, másutt a kilúgzott erdőtalajok dominálnak a térségben, ahol az átlagos Ak-érték 20 körül alakul. Ezeken a földeken az őszi kenyérgabona, a tavaszi sörárpa, az őszi káposztarepce, a napraforgó és a kukorica termelhető eredményesen. Az elemi károk közül a víz okozhat kellemetlen meglepetéseket. A Hernád idei erőteljes vízszint emelkedése a védvonalak hiánya miatt okoz kellemetlen meglepetést az itt gazdálkodóknak. Két éve is így történt, de semmiféle kompenzációra nem lehetett számítani. Még válaszra sem méltatták a szakminisztérium hivatalai az itt gazdálkodó, és milliós károkat elszenvedő termelők kérelmét, ami nagyon visszatetsző dolog. Jelenleg 86 ha őszi búza, 23 ha repce, 47 ha napraforgó képezi a vetésterületet. A szintén kedvelt sörárpa idén kimaradt, mert – az integrátorok szerint – nincs ára és értékesítési biztonsága.

A sikerrel termelhető növények száma behatárolt

Az olajos növények esetében nincsenek túl kedvező a helyzetben a borsodi gazdák, hiszen a feldolgozóüzemtől való távolság és a világpiaci trendek alaposan megnyirbálják az árakat. Kertészék családi gazdaságukkal tagok a Miskolci Agroker Rt. által alapított TÉSZ-ben, ahol olajos növényekkel és gabonával jobb értékesítési biztonságot lehet elérni, és a szárítási szolgáltatás is nagyon jól jön a beszállítóknak.

Gazdaságon belül sok variáció nincs az ésszerű vetésváltás alkalmazására. A napraforgó kényszerpályát tesz szükségessé, de nincs más megoldás. Ezt a köztudottan talajzsaroló növényt Mikrovital baktériumtrágya alkalmazása nélkül nem lehetne gazdaságosan és biztonságosan 3 t/ha felett termelni. Ez a kiváló hatású termék sok N-t köt meg a környezetéből, mindössze 4.000 Ft/ha költségfelhasználással. Jó gyomirtással (Treflán vetés előtt, esetleg ha nem hatékony, akkor Glyfos) és deszikkálással így is elviselhető előveteménynek bizonyul búza alá.

Repcénél a hibridek még nem, egyelőre csak a fajták jöhetnek számításba, amiket jól előkészített kertszerű magágyba érdemes elvetni. Emellett 170 kg/ha N és bórtrágyázás, valamint a fénybogár elleni időbeni védekezés a jó termés kulcsa.

A repcefelvásárlók azt üzenték, hogy a termelők ne számítsanak 40.000 Ft/t-nál jobb árra, mert nagy a szállítási költség a hazai feldolgozás hiánya miatt. Elővetemény azonban kell, ezért a repcét nem lehet kihagyni a vetésváltásból, meg egyébként is kedveli ezt a vidéket, szépen díszlik és jól terem. A termésátlag 3-3,5 t/ha, több év átlagában. A csalódást mégis az okozza, hogy az idén 10.000 Ft/t-val kevesebb felvásárlási árral kell számolni, a korábbi évekhez képest.

Kevés esély van a felzárkózásra…

Az uniós tagsággal járó földalapú támogatás nagyon jól jön a gazdálkodáshoz, igaz, az utolsó rész május legvégén érkezett meg – mondja Kertész István. Így a teljes összeg hektárra vetítve 33.000 Ft-ot tesz ki, ezt azonban a repce árcsökkenése szinte azonnal felemészti. Tehát nem is olyan irigylésre méltóan magas az a támogatási összeg, ami a köztudatban él. A nyugat-európai termelési szintet mi magyarok soha nem fogjuk elérni, sőt, a felzárkózásunk is igen nagy nehézségekbe ütközik. A következő 2-3 év embert próbáló lesz a magyar gazdák számára, és minden bizonnyal nagyon sokan felhagynak a gazdálkodással. Különösen így, hogy a jelenlegi kormányzat csak az 500 ha feletti birtokméretben akar gondolkodni. Ezzel szemben a nyugati átlagos birtokméret 30 ha körül alakul, és ezek a gazdaságok mégis működőképesek, és biztosítják a családok megélhetését. Még nagyobb riadalmat kelt az a prognózis, amely a magyar föld külföldi kézbe kerüléséről szól. Nem kevesebb a tét, mint a magyar mezőgazdaság jövője, és ezt sokkal nagyobb felelősséggel kellene kezelni. A kiárusítás, különösen a földvagyon esetében – ahogy több területen bebizonyosodik – a jövő bizonytalanságát vetíti előre, amit meg kell akadályozni. A földhöz a családi gazdaságok nagyon nehezen férnek hozzá, sőt a jelenlegi pályázati rendszer is a nagy földterülettel rendelkező nagygazdaságokat segíti jobban. A kisgazdaság nem vagy nehezen tudja kifizetni előre egy-egy nagyobb beruházás költségeit, és az üdvözítőnek látszó Sapard esetében ez óriási hátrányt jelent.

Az uniós versengésben nem egyenlők a feltételek, és az értékrend egyelőre szintén nem egyforma, sem a tagok, sem a termékek között. Nem is olyan régen – két emberöltő távolságban – 1 q magyar búzáért 3 q francia búzát adtak, mert ilyen volt a minőségi különbségből eredő cserearány – hivatkozik a családi felmenők elmondásaira, tapasztalataira Kertész István. Ez a gabona minősége tekintetben ma is helytálló, amit sokkal jobban ki lehetne használni jobb piacvédelemmel, ügyes kereskedelmi praktikákkal.

A búzatermesztés okozza talán a legnagyobb örömöt

A hazai fajtakínálatból sokáig válogatva Kertész István végül az MV Csárdás mellett döntött. Azzal indokolja döntését, hogy leginkább ez alkalmazkodik a termőhelyi viszonyokhoz, és megbízhatóan stabil paraméterekkel rendelkezik. Kiváló malmi búza, amelyet 34% körüli sikér- és 14% fehérjetartalom jellemez, és jól eladható a közeli legnagyobb malomnak. Kétségtelen – teszi hozzá mindjárt –, hogy ma a gabonaértékesítéshez, túl a minőségen, jó személyes kapcsolatok is kellenek. Ezt idővel mindenkinek ki kell építenie ahhoz, hogy az árbevételeit időben realizálni tudja. Ettől lehet remélni a gazdálkodás folyamatosságát, a pénzügyi zavarok elkerülését vagy mérséklését.

A növénytermesztésre alapozott, most már családi gazdaság kezdettől fogva rentábilis, azért, mert a nagy tapasztalatú gazda valóban igényes és körültekintő szakmaisággal végzi a munka minden apró fázisát. A termőhelynek és a klimatikus viszonyoknak megfelelően egyszerűsített – de a növény igényét kiszolgáló – szisztéma szerint folyik a tápanyag-visszapótlás. Főszerepet kap minden évben a N-trágyázás és a hiányzó mikroelemek kijuttatása, a foszfortrágyázásra pedig ötévente kerül sor. Ilyenek a körülmények – amit talajvizsgálat is alátámaszt –, ezért költség szempontból optimalizálni kellett a trágyázást.

A búzatermesztés az elővetemény (napraforgó, repce vagy óbúza) tarlójára szórt 100 kg hatóanyag tartalmú N-adaggal indul, majd tárcsázás és gyűrűshengerrel végzett lezárás követi. Ezzel a temérdek visszahagyott szerves anyag – a szecskavágóval szerelt kombájn munkájából eredően – lebomlásának folyamatát sikerül meggyorsítani. A talaj-előkészítés ritkábban szántással, gyakrabban tárcsával kezdődik – utóbbi esetenként mélylazítóval kombináltan –, és jöhet a búzavetés, október első napjaiban. Kertész István azt vallja, hogy III. fokúnál rosszabb vetőmagot soha nem használ árutermesztésre, de azt is maga állítja elő magasabb szaporulati fokú vetőmagból. Maga csávázza be, és alkalmanként még eladásra is jut belőle. A búzát itt nem szerencsés ősszel túl korán vetni, mert a csócsárló kártétel akkor nagyobb mértékben jelentkezhet.

A búzatermesztés sikeréhez nagyon sokban hozzájárul a tavaszi kétszeri N-trágyázás (160 kg hatóanyag/ha) és természetesen a tavaszi növényápolás is. A költségekre kell nagyon ügyelni, hiszen a drága „sláger vegyszerek” sokszor jól kiválthatók olcsóbb, de ugyancsak hatékony szerekkel. Riportalanyunk szerint pl. a gombabetegségek elleni védekezés a Colfugo super 2 l/ha dózissal féláron eredményesen elvégezhető, de a Sekator gyomirtó alkalmazása is nagyon hatékony és viszonylag olcsó.

Alapos szakmai ismeretek nélkül nem megy…

Kertész István sok szakirodalmat olvas, ami szinte minden pihenőidejét kitölti. A fajták, kemikáliák tekintetében is így informálódik, de a bemutatókon is igyekszik részt venni. Azután magában megérleli, összegzi a hallottakat, és döntésre viszi a dolgot. A költség-hozam összefüggések tekintetében nagyon körültekintő, hiszen ez alapozza meg az eredményességet. A búza esetében a költségek nem haladják meg a 80.000 Ft-ot hektáronként. Ennek része, hogy magyar eredetű, akciós ammónium-nitrátot vesz, ami persze mobil tőkét feltételez az adott időpontban. A gazda ne legyen soha pénz nélkül – vallja, és persze így is tevékenykedik –, mert akkor nagyon kiszolgáltatottá válik. Ennek a helyzetnek feltétele, hogy csak azt szabad elkölteni, amit az ember már megkeresett. A hitelfelvétel gyakorlata meglehetősen idegen a parasztembertől, de valamilyen mértékben mégis mindenki rákényszerül. Persze, itt sem mindegy, hogy ki milyen kamattal és futamidőre veszi fel, mert kis kölcsönnel még el lehet valahogyan boldogulni, jelentős kockázatok nélkül. Persze egy új kombájn vásárlásánál nem lehet csak önerőre támaszkodni, hiszen a bekerülési összeg óriási, az eszközre pedig nagy szükség van...

Műemlékvédelem és hobbi

Korábban a nagyszülők tulajdonában volt, majd államosították azt az 1805-ben épült magtárat, amely a kárpótlás óta ismét Kertészék tulajdona lett. Az ódon, méteres falak közt szó szerint érezhető a történelmi levegő. A pirosas erezettséget mutató, kemény, vasoxid-tartalmú mészkő épület 200 éve szolgálja mindenkori tulajdonosát azzal, hogy 400 t árut képes befogadni, több szinten. Ma már a zsákolást kiváltó fogadó garat és rédler segíti a munkát a ki-betárolásnál. A régi magtár fa szerkezete, boxos kialakítása sajátos szellőzést biztosít, ami a kissé nedvesebb áru biztonságos befogadását is lehetővé teszi. Az épület egyébként műemlék, a Műemlékvédelmi Felügyelőség is óvja az állagát, nem kevésbé persze a Kertész család.

A gazdaember hobbija sem lehet más, mint ami a gazdasággal összefügg. Így aztán a 200 fából álló kajszibarackos és 3300 m2 területen lévő 600 tőke szőlő jelenti a kikapcsolódást Kertész István számára. Utóbbi már a tokaji borvidék része Abaújszántón, ahol nagyon finom furmint és aszú terem. Az igazi csemege azonban a kipréselt aszú-tésztára felöntött, azonos évjáratú borból alkoholos erjedéssel készült ún. „Tokaji Fordítás”, amely tölgyfahordóban érlelődik meg. Szerencsésnek vallhatja magát, aki ezt a nagy hozzáértéssel, igényességgel és szeretettel készült borkülönlegességet megkóstolhatja, mert ebből érti meg igazán készítője egész életpályáját, nyugodt, magabiztos jellemét és szenvedélyes, érett szakmai elkötelezettségét…