Az ígéretek ellenére már októberben elfogytak a nemzeti támogatási összegek, és a mintegy 35.000 embert foglalkoztató ágazat igen nehéz helyzetbe sodródott. A kilábaláshoz nélkülözhetetlen nemzeti támogatás mellett a legalább 265-270 Ft árfolyamú euró (€) jelenthetné a versenyképességet a piaci megmérettetésen. A baromfiágazat egyik szenvedő csoportja a pulykatartóké és feldolgozóké, akiknek gondjait szintén a Baromfi Terméktanács (BT) és annak berkein belül működő Magyar Pulykaszövetség igyekszik kezelni. A terméktanács titkára, Villányi János segítségével próbáljuk meg áttekinteni a pulykavertikum helyzetét, a termelés, feldolgozás folyamatát és a piaci gondokat, amelyek az utóbbi időben meghatározó szerephez jutottak.

– Titkár úr! A szervezetileg közismerten jól működő Baromfi Terméktanács (BT) mit tehet annak érdekében, hogy a pulykaágazat kilábaljon a rendkívül nehéz, a működését már-már komolyan veszélyeztető helyzetből?

– A BT és azon belül működő Pulykaszövetség olyan érdekvédelmi és gazdasági értelemben vett önsegélyező szervezet, amely a vertikum működéséért vállalt felelősséget. Ez a munka persze nem lehet független a kormányzat és a szaktárca intézkedéseitől, és itt kezdődnek a valódi gondok. A BT-tagság egyébként azért fontos az ágazati szereplők számára, mert csak így lehet hozzáférni a 9,50 Ft/kg-os állatjóléti támogatáshoz, és a kifizetés feltétele is az, hogy a termelő a szintén BT-tag keltetőjéből származó pulykapipét telepítsen be. Természetesen a vágóhíd is csak BT-tagság mellett adhatja ki a támogatásra jogosító igazolást a beszállítóinak. Ma mintegy 90 BT-tag baromfivágóhíd, -feldolgozó dolgozik az országban. A termelés öszszehangolása érdekében kvótázott mennyiséggel kell számolni, amely a baromfira vonatkoztatva 422.000 t, s ebből 120.000 t vonatkozik a pulykára. Az idén, úgy tűnik, hogy ez elegendő lesz, hiszen a termelési kedv a jövedelmezőség hiánya miatt valamelyest csökken. Ehhez a fordulathoz hozzájárult az is, hogy a kormányzat a múlt év október 12-én leállította az állatjóléti támogatás folyósítását.

A Pulykaszövetséget jelenleg 87 tag alkotja, akik havi hozzájárulást fizetnek a működés fenntartása érdekében. Emellett létezik az ún. intervenciós díj, amelyet a feldolgozók és keltetők fizetnek – s ez már jóval nagyobb összeg –, annak érdekében, hogy a helyenként jelentkező akut ágazati problémákat a befizetések arányában kezelni lehessen. A pulykatartók, -hízlalók számát csak becsülni lehet, hiszen a szövetség közvetlenül az integrátorokkal, feldolgozókkal tartja a kapcsolatot, és igyekszik mindent megtenni a működés feltételeinek javítása érdekében.

– Milyen okok járultak hozzá a múlt évben tapasztalható látványos megtorpanáshoz a pulykavertikumban? Változhat-e a helyzet, vehet-e új fordulatot a piac?

– 10 millióra tehető az országos pulyka-állatállomány létszáma, amiből közel 10% elhullással lehet számolni napostól a vágásig. A bak vágósúlya 18 kg, a tojóé 8 kg, az értékesítési átlagsúly kb. 13 kg. Összességében ez a mennyiség adja az országos termelést, amelynek eredményeképpen 2003-hoz viszonyítva 2004-ben 116,8%-ra nőtt az export, és 10,47%-ra a belföldi értékesítés. Ennek ellenére a feldolgozók és termelők egyaránt veszteséggel zárták az évet. Az előző időszak kedvező tendenciái miatt az év elején jelentősen nőtt a telepített napospulykalétszám, ami a tehetetlenségi erő miatt egész évben túltermelést eredményezett. Csak az év végén csökkent a telepítési kedv, amikorra nyilvánvalóvá vált az erős forint káros hatása, az ebből eredő kedvezőtlen versenyhelyzet és egyes vágóhidak tervezetet meghaladó termelése.

Pedig korábban tíz éven keresztül konjunktúra volt, amikor is 85.000 tonnáról 143.000 tonnára emelkedett a feldolgozott mennyiség. Az elmúlt év mégis veszteségesen zárult a termelők és feldolgozók szemszögéből nézve. Amíg az év elején 1 kg mellfilé esetében 6 €/kg feletti árat lehetett elérni, addig az év közepétől zuhanni kezdett az ár, és 3 €/kg alatt állt meg. Sőt, olasz kikötőkben a brazil eredetű áru 2 €/kg-os rekord alacsony áron volt hozzáférhető.

A magyar export ennek ellenére 16%-kal emelkedett, az árbevétel mégis 30-40%-kal kevesebb volt, mint a megelőző évben. Az erős forint és a gyenge árak együttesen tönkretették az ágazati jövedelmezőséget, és nyilvánvalóvá vált az is, hogy ilyen alacsony dél-amerikai árakkal végképp nem lehet versenyezni. Az a kereskedelmi gyakorlat is kifogásolható – és erősen sérti a magyar érdekeket –, hogy amelyik áru egyszer belépett az unióba, az már más tagállamban nem vámolható. Emellett szabadon vonulnak a készletek, szinte teljesen ellenőrizetlenül a külföldi tulajdonú áruházláncokon keresztül, egészen addig, míg valaki nem figyelmezteti a hatóságot valami gyanús minőségű termékre. És volt még egy ok, az, hogy Bábolna – akinek kezében volt tavaly a kecskeméti feldolgozó – megsértette a kvótakötelezettséget, és a rá eső mennyiségnek közel a dupláját termelte. Ezzel nehéz helyzetbe hozta az ágazat többi szereplőjét, és tetézte még a piaci zavarokat.

– Hogyan lehet szabályozni a mennyiségi termelést érdeksérelem nélkül? Minden termelő nem „csukhat be” máról holnapra, és kedvező piac esetén újraindulni sem lehet azonnal. Talán a hatékony piacvédelem lenne a megoldás?

– Az idén „csak” 110.000 t hazai pulyka feldolgozása várható, mert többen leálltak a termeléssel, és a temérdek idegen áru lassan ellepi a magyar fogyasztói piacot. Ennek mennyisége teljesen ismeretlen a szakhatóságok és a Pulykaszövetség előtt is. Következésképpen, a magyar állategészségügy is képtelen az ellenőrzések tömegének lefolytatására. Ugyanakkor a másik oldalon, az exportra váró tételeknél soha nem látott kiviteli szigor uralkodik. Minden előírásnak maximálisan meg kell felelni ahhoz, hogy német, svájci, francia, angol, stb. piacra kijuthasson a magyar áru. Piacvédelemről tehát idehaza gyakorlatilag nem lehet beszélni, hiszen bármilyen pulykatétel akadálytalanul bejöhet az országba, függetlenül a hazai előállítás és a készletek mennyiségétől. Ezt szabályozhatná a piacvédelem, de érdemi haladás e tekintetben nincs.

– Nem lehetne-e a pulykahúsfogyasztás népszerűsítésével, a fogyasztói szokások befolyásolásával többet értékesíteni a belföldi piacon? Ez talán pufferolhatná a hektikus külpiaci anomáliákat.

– Sajnos, tudomásul kell venni, hogy Magyarországon 90.000 tonnánál több hazai feldogozott pulykát nem lehet eladni, mert a fogyasztási szokások ezt nem teszik lehetővé. Az egy főre jutó 36 kg éves baromfihús-fogyasztásból csak 7 kg/fő/év a pulyka részesedése.

A termelők szempontjából szintén többféle gond jelentkezett. A minőségi támogatás (9,5 Ft/kg) megvonása mellett a múlt évben nagyon magasak voltak a takarmányárak, emellett emelkedtek a munkabérek, az energiaárak, stb. De ami szorosan a szakmai kérdés, hogy pl. nem volt vagy kevés volt az alomszalma mennyisége, és drága is volt. Ezek az aprónak tűnő költségek mind összeadódtak, ami oda vezetett, hogy veszteség képződött a temérdek munka mellett. A kisebb, tőkeszegényebb termelők sok helyen felhagytak a hízlalással.

– A pulykavertikum fontos részét képező keltetői háttér hogyan tud alkalmazkodni a kiszámíthatatlan piac mellett a termelők igényeihez? Lehet-e ésszerűen koordinálni a szaporítóanyag-előállítást ilyen körülmények között?

– A keltetők helyzete sem irigylésre méltó, hiszen a múlt év elején még magasak voltak az árak. A bak pulyka nevelése 20 hetet, a tojóé 15 hetet vesz igénybe vágásérettségi korig. Durván hét turnust lehet kifuttatni átlagosan egy évben, a szervizperiódussal együtt. Év elején nagy volt a napostelepítési kedv, mert jól alakultak az árak. Március körül zuhanás következett, de a tojások akkor már a keltetőkben voltak, és innentől kezdve kényszerpályán haladt a termelés. Az év vége felé csökkentek a telepítések, mert világossá vált a piaci fiaskó. A piachoz való alkalmazkodás nehéz feladat, hiszen biológiai ciklusokról, azok előkészítéséről van szó. A termelők „leállása” még viszonylag könnyen megy, de egy ismételt piaci fellendülés esetén a keltetők már nem bírják a napospulykaigények kielégítését, hiszen ők is kivágtak törzseket – szülőpárokat –, ökonómiai okokból visszafogták a tojástermelést.

– Az idei évben milyen ártrend körvonalazódik, és a keltetés, a termelés s a feldolgozás hogyan tud rugalmasan alkalmazkodni ehhez?

– Az idei termelési adatokból az derül ki, hogy a heti vágások az elmúlt évinek csak a 70%-át teszik ki. A napospulykakelés havi adatai pedig 20-25%-os csökkenést mutatnak. A piaci trendek nem sok jóval kecsegtetnek, egy nagyon enyhe emelkedés ugyan mutatkozik – 3,2-3,5 €/kg mellfilére vonatkoztatva –, de ez alapvetően nem ösztönöz a termelés növelésére, sőt, még az előző évinél is rosszabb esztendőre lehet számítani.

A pulykatermelés ebben az évben valamelyest csökkent Franciaországban és Olaszországban, aminek következtében esetleg az év vége felé lehet egy kis piaci fellendülésre számítaniuk a hazai feldolgozóknak. Kérdés, hogy az EU hogyan foglal állást a brazil pulykaimporttal kapcsolatban, hiszen alapvetően és tartósan érdeksérelem éri az uniós pulykahústermelő tagállamokat. Az tény immár, hogy az EU szakmai szervezete meglehetősen lassan reagálja le az efféle eseményeket. A piaci változások gyorsaságához mérten túlságosan hosszan tárgyalnak, és érdemi döntés kevés születik.

– A pulykahús fogyasztói árának kialakításában egyelőre messze nem találkozik a fogyasztó, a termelő, a feldolgozó és a kereskedelem érdeke. Lehet-e ebben előrelépésre számítani, hiszen az megszüntetné az ideges hangulatot a termelői szférában?

– A pulykatermelők a 4 €/kg-os, ill. az ennél magasabb árral már kiegyeznének a következő időszakban. A beszerzési ár alatti értékesítés – aminek megakadályozására a liszt esetében már a Gabonaszövetség perre ment egy áruházlánccal – a pulykahús esetében is óriási gondot jelent, mert felborítja az értékrendet, kihat a termelés jövedelmezőségére, és tönkreteszi a következetes kereskedelmet. Nem a feldolgozó adja ennyire olcsón az árut, hanem az áruházlánc vélhetően ún. kevert áras konstrukciójából születik az alacsony ár. Ez persze a fogyasztónak jó, mert olcsón jut a termékhez – különösen a címke nélkülihez –, de a termelő, a feldolgozó, a szállító valamelyike rosszul jár. Egy ilyen kiélezett, nehéz időszakban, mint a jelenlegi, a pulyka jó esetben önköltségi áron adható el. Csak a támogatások összege könyvelhető el nyereségként – állítják a termelők –, aminek pedig elég bizonytalan a sorsa.

– Miben bízhatnak a hazai pulykatermelők és

-feldolgozók a következő években, kiszámíthatóbb lesz-e a piac, vagy örökké az egyenlőtlen esélyek között zajló versenyhelyzet lesz a meghatározó?

– A pulykahúsfogyasztás várhatóan a nyugati országokban sem emelkedik tovább, és idehaza sem várható a fogyasztói szokások kedvező irányú változása, ezért a termelés stagnálása várható. 110-120.000 t pulykahúsmennyiség előállításában szabad gondolkodni, semmi nem utal arra, hogy optimistábban lehessen bíztatni a termelőket. A tanulságokkal szolgáló elmúlt év óvatosságra int, hiszen 40.000 t export mellett 33.000 t volt a belföldi fogyasztás, és jelentős készletek maradtak. Az import szabad áramlása és a minőség szúrópróbaszerű ellenőrzése a határokon nem visszatartó erő. Nagy tömegben jön továbbra is az import pulyka, és csak becsülni lehet a mennyiségét. Az export – amely Svájcba, Franciaországba, Olaszországba, Németországba irányul – kiegészül a termelés további 5%-ával, amely alkalmi szállítások révén a szomszédos országokba, ill. a volt FÁK-országokba jut. Az orosz piacra sajnálatos módon nem lehet betörni. Jönnek a szakembereik, auditálják a magyar vágóhidakat, és demonstratív módon, apró-cseprő hibákon „lovagolnak”. Olyan helyeken is, ahonnan egyébként pl. Svájc minden további nélkül fogad árut. Talán éppen azokat a magyar feldolgozókat nem fogadják el – nevetséges okokból –, amelyekben konkurenciát látnak.

– Az idei termelési év felénél milyen tapasztalatokat lehet leszűrni, és a létfontosságú nemzeti támogatások sorsa hogyan ítélhető meg?

– A 2005. évi mennyiségi kilátások hanyatló tendenciát mutatnak, amit a termelés 11,4%-os csökkenése is jelez. Április 1-jén jelent meg a támogatási rendelet, a kifizetés módja és időpontja azonban meglehetősen bizonytalan. Igen jelentős hátrány – az állat elhullásból eredő – szállítási és megsemmisítési költségtérítés hiánya. A pulykánál a napos elhullás és a szállítás előtti tömeges fulladás szinte elkerülhetetlen. De az ún. „gyógyszertámogatás” és a húsvizsgálati díj – ami együttesen 4 Ft/kg-ot tesz ki – állami pénzből történő finanszírozása szintén nagyon komoly segítség lenne, ami szintén bizonytalan. Ma ezekre a kérdésekre nem megfelelő válasz a szaktárca illetékesei részéről, hogy „majd visszatérünk rá”. Ha ezeket a költségeket úgy kell kigazdálkodni, akkor a termelés és feldolgozás ismét egyaránt veszteséges lesz.

A pulykavertikum helyzetére az is jellemző, hogy csökken a piaci szereplők száma, és a vágóhidaknál is termelésátrendeződés tapasztalható. A nehézségek ellenére az éves megtermelt mennyiség – a jó marketingmunka eredményeképpen – minden bizonnyal eladható lesz, de ennek érdekében a piaci szereplőknek össze kell fogniuk, esetenként önkorlátozással, a kvótarendszer pontos betartásával és betartatásával. Ebben a BT és a Pulykaszövetség a hatáskörén belül mindent el fog követni.

– A mezőgazdasági termelés minden frontján kiszolgáltatottá váltak a magyar termelők. A pulykavertikumban ez hogyan nyilvánul meg?

– A pulyka felvásárlási ára a múlt évben 267 Ft/kg volt, az idén vélhetően csak 250 Ft/kg-ban realizálódik. Ez azt jelenti, hogy az önköltségi ár körül alakul, tehát, ha nincs támogatás, akkor nincs termelői nyereség sem. A költségek növekednek, a felvásárlási árak csökkennek, a támogatás bizonytalan. Ez kevés ma ahhoz, hogy a termelői kedv megmaradjon, hiszen a növénytől még csak meg lehet vonni egy ’s mást, de az állatnál ez nem így van. Ha 20 hétre nem éri el a vágósúlyt, és tovább tartják, akkor már veszteséget „termel”. Ha előbb adják le, akkor a súly miatt kisebb az árbevétel. A gyógyszeren pedig végképp nem lehet spórolni, mert az elhullás a legnagyobb veszteség. A helyzet tehát nagyon kiélezett, csak a legjobb, szakmailag leginkább felkészült termelők képesek ezt a munkát mégis sikeresen végezni.

– Talán egyetlen pozitívum, hogy a csatlakozást követően EU-konform lett az ágazat, alig találni kivetnivalót nemzetközi öszszehasonlításban. Valóban így van ez?

– A magyar pulykavertikum európai összehasonlításban is kiállja a próbát. Állatjóléti, környezetvédelmi szempontból a telepek legalább 80%-a teljesen EU-konform, és minden tekintetben megfelelő. Néhány helyen az állatihulla-megsemmisítés és a trágyakezelés okoz átmeneti gondot. A feldolgozók esetében azonban nyugodtan el lehet mondani, hogy kifogástalan állapotok uralkodnak, kiváltképp, ha a hazai állapotokat egy-egy külföldi szakmai út alkalmával összehasonlítjuk a régi EU-tagállamokban fellelhető körülményekkel. Idehaza a minőségbiztosítás szinte mindenütt megvalósult vagy napirenden van, és a HACCP-program bevezetésével biztonságos, címkézett élelmiszer kerülhet a hazai és külföldi áruházak pultjaira.