A kalciumhiány hatásai

A kalcium esetében is lényeges az alkalmazott vegyület jellege, elsősorban annak oldhatósága, amely a kalcium hozzáférhetőségét és felszívódását is befolyásolja. Itt szükséges megemlíteni a zsírkiegészítéssel együttjáró lehetséges veszélyeket is, ez ugyanis egyik oldalról, mint energiakiegészítő, hasznos, a kalcium felszívódása szempontjából azonban fennáll a veszélye a „kalciumszappan” képződésének, amely annak felszívódását csökkenti. Kalcium hiányában csontfejlődési zavarok, csökkent növekedés, gyenge konstitúció valamint kocáknál az alomtömeg csökkenése figyelhető meg.

A nátrium-klorid hiány hatásai

A nátrium és a klór hiánya az elektrolit-egyensúly és a sav-bázis egyensúly felborulását eredményezheti. A nátrium-klorid hiánya emellett csökkenti a takarmányfelvételt, a napi súlygyarapodást és a tejtermelést is. Különös jelentősége van emiatt a nátrium-klorid-kiegészítésnek fiatal sertések és szoptató kocák esetében.

A mikroelemek hiányának hatásai

A mikroelemek közül a cink hiánya szintén összefügghet a fitinsav jelenlétével. A fitin-cink nem hozzáférhető, annak felszabadulása szintén fitázenzimet igényel. A szükségesnél nagyobb mennyiségű fitázenzim hatására azonban a felszabaduló foszfor helyébe esetleg cink léphet, így másodlagos cinkhiány alakul ki. A cink hiánya abból a szempontból is kedvezőtlen, hogy ennek eredményeképpen másodlagos A-vitamin hiány is kialakulhat. A cinkhiány hatására csökken a malacok életképessége, az ellések elhúzódnak és súlyos bőrproblémák (parakeratózis) is felléphetnek.

A vas és az annak értékesülését befolyásoló réz szerepe közismert, a vas hiányával csak fiatal malacok esetében kell számolni, mert a kifejlett állatok szervezete képes a vas visszatartására. Jelentős rézhiány esetén azonban másodlagos vashiány még a felnőttkorú egyedeknél is felléphet.

A mangán hiánya, bár a gyakorlatban ritkán fordul elő, a magzati fejlődés során fejt ki kedvezőtlen hatásokat, ugyanis a szükségesnél kisebb mangánmennyiség esetén rendellenes lesz a vázrendszer fejlődése.

A szelén hatásairól ma már szinte könyvtárnyi irodalommal rendelkezünk (Mahan és Kim, 2001). Kiemelésre érdemes hatása van a szervezet antioxidáns védőrendszerének működésében, így végeredményben minden fontosabb életfolyamatban. Jellegzetes hiánytünete a fiatal állatoknál a szívizom elfajulása (szederszív betegség), illetve a kocáknál az MMA-szindróma.

A jód hiányával a gyakorlatban csak ritkán találkozunk, de a jód, a pajzsmirigy hormonok alkotóelemeként lényeges szerepet játszik az alapanyagcsere és az ovarialis folyamatok fenntartásában.

A karotinellátás jelentősége és hatásai

A karotinvegyületek közül szaporodásbiológiai szempontból a b-karotin hatása ma már sertések esetében is bizonyított. Ebben az esetben nem a karotin A-provitamin hatása jelentkezik, hanem maga a b-karotin az, amely az ovulációt követően a sárgatest progeszteron hormon termelését növeli. Hiányában a korai embrióelhalás mértéke nő, ezzel a megszületett malacok száma csökken (Brief és Chew, 1985). Irányelvként elfogadható, hogy a termékenyítést megelőző két héttől a búgatást követő egy ciklus idejéig célszerű napi 30-50 mg b-karotin adagolása, természetesen megfelelő A-vitamin ellátás mellett (Márai et al., 1987).

Vitaminellátás és a hiányos vitaminkiegészítés hatásai

A vitaminok szerepe a sertés minden korcsoportjának takarmányozásában lényeges (Dunne, 1970). A sertéstápok tartalmazzák ugyan a fontosabb vitaminokat, de nem minden esetben a szükségletnek megfelelő mennyiségben. A zsíroldékony vitaminokból a szervezet képes raktározni, és onnan mobilizálni, a vízoldékony vitaminok folyamatos felvétele azonban nem nélkülözhető.

A tápok vitamintartalmát az átlagos szükségletnek megfelelően határozták meg, az adott állomány szükséglete – például a nagy telepítési sűrűség vagy az intenzív tejtermelés miatt – azonban ezt kisebb-nagyobb mértékben meghaladhatja. A hiány ebben az esetben klinikai tünetek formájában nem jelentkezik, de a termeléskiesés így is jelentős lehet.

Az alábbiakban megadjuk az átlagosan javasolt vitaminmennyiségeket (7. táblázat) kifejlett sertések részére, azzal a megjegyzéssel, hogy a megadott mennyiség, különösen annak alsó határa tekinthető annak a minimálisan szükséges értéknek, amelynek hiányában – különösen az intenzíven termelő állományokban – már számolni kell a termelés csökkenésével.

A C-vitamin szükséglet meghatározása nehéz, mert a sertés szervezete képes annak szintézisére, de stresszhelyzetekben a szervezet szintetizáló kapacitása elmarad a szükséglettől, így marginális hiányállapot léphet fel (Svendsen, 2001). Az E-vitamin ugyanakkor kiemelt fontosságú, hiszen megfelelő szintje a tenyészállatok szaporodásbiológiai helyzetét, a malacok esetében pedig azok életképességét is javítja. Hízóállatoknál pedig nem elhanyagolható szempont a hús oxidatív stabilitásának javulása, vagyis hiányállapot esetén annak csökkenése (Gill, 2001).

Hiányos takarmányozás hatása az immunválasz készségre

A takarmányozásnak jelentős hatása van az állatok betegségekkel szemben mutatott ellenálló-képességének fenntartásában. Ez a tényező abból a szempontból fontos, hogy tenyészállatok esetében a betegségek okozta kiesések hosszú évek tenyésztői munkáját tehetik tönkre.

A szervezet immunválasz-készségét az energia- és/vagy fehérjehiány jelentősen csökkentheti. Szükséges megemlíteni, hogy fertőzések hatására csökken a takarmányfelvétel, emiatt energia- és fehérjehiány alakulhat ki.

A makro- és/vagy mikroelemek hiánya is csökkenti az immunválasz készséget, más oldalról viszont egyes krónikus gyulladással járó folyamatok – pl. lábvégproblémák – hatására a vérben csökken bizonyos mikroelemek mennyisége. Ezt a folyamatot a szervezet védekező mechanizmusai szabályozzák, így a takarmányok mikroelem-kiegészítése önmagában nem vezet eredményre.

Az aktuális szükségletnél kevesebb vitamin hatására is csökken az immunválasz, ezen belül az A-vitamin hiányában csökken a membránvédelem, míg E-vitamin (illetve szelén) hiányában a humorális és a sejtes immunválasz csökkenésével is számolni kell. Ez azt jelenti, hogy a kórokozókkal szemben alkalmazott vakcinák hatására termelődő ellenanyag mennyisége is csökken.

A vízoldható vitaminok közül a B6 vitamin, pantoténsav vagy a folsav hiánya idézheti elő az immunválasz csökkenését, míg a C-vitamin hiányában a makrofágok fagocitáló képessége csökken.

A megfelelő táplálóanyag-ellátás, legyen szó akár a makro-, akár a mikro-táplálóanyagokról, önmagában nem lehet garanciája a termelés színvonalának és biztonságának. Ennek eléréséhez az állomány általános állategészségügyi helyzete, valamint a technológiai követelmények betartása és betartatása is szükséges.