De mi minden történik addig, amíg az ember eléri azt, hogy a kutya hoszszú időn keresztül tartó kiképzés után alkalmassá váljon erre a munkára, és milyen sok feltétele is van, hogy eredményre jusson.

A nyomkövetés során a kutya az ember által visszamaradt szagnyomon dolgozik. A szagnyom alatt azokat a parányi szagrészecskéket értjük, melyeket az ember sugároz ki testének pórusain keresztül, és hagy vissza a tárgyakon, illetőleg haladási útján. Az egyik vagy másik szagrészecske hiánya (ezek között még az ember egyedi szagának hiánya is) nem mindig akadályozza meg a kutyát a nyomkövetés folytatásában. Ennek következtében egyesek úgy gondolják, hogy nyomkövetés közben nem az ember egyedi szaga, hanem különféle mellékes szagok, például a széttaposott talaj, növények és rovarok szaga vezetik a kutyát. A nyomkövetés során végzett különböző kísérletek és gyakorlati munkák azonban nem erősítik meg ezt a nézetet. A nyomkövetés tisztaságát bizonyító egyik kísérlet a következőből állt: oly módon szervezték meg 11 ember menetelését, hogy libasorban haladva mindegyik a másik nyomába lépett. A kutya gazdája a 11 ember előtt haladt. Kb. 200 méter távolság megtétele után a gazdával együtt 5 ember kitért oldalt, a többiek pedig tovább folytatták a gyaloglást. Miután mindkét csoport megtett bizonyos távolságot és elrejtőzött, a szagnyomon elindították a kutyát. Elérve az elágazási helyre, a kutya először túlhaladta, majd visszafordult és megtalálta a helyes irányt, és vezetőjét. Ily módon tehát 11 idegen szagnyom ellenére a kutya differenciálta gazdájának szagát, és felderítette tartózkodási helyét.

A kutyának az a képessége, hogy az ember egyedi szaga alapján képes kiválasztani a tárgyat, a tárgy szaga alapján felismerni annak gazdáját, és végül a szagnyom alapján azonosítani magát az embert, arra utal, hogy meg tudja különböztetni az ember egyedi szagát. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy meghatározott körülmények között, valamint helytelenül felépített kiképzéskor a kutya nyomkövetés közben nemcsak az ember egyedi szagát használja fel, hanem átválthat mellékes szagokra is.

Nagy gyakorlati jelentősége van a kutya munkájában a nyomtisztaságnak, különösen a rendőrségi célokra való felhasználását illetően. Nyomtisztaság alatt a kutyának azt az adottságát értjük, hogy képes kidolgozni a nyomot az ember egyedi szaga alapján. Ez mindenekelőtt attól függ, mennyire emlékezik vissza a nyomkövetés különböző feltételei közben az ismerős szagokra, és mennyire tudja megkülönböztetni azokat. Ez az adottsága nemcsak a szaglószervének élességétől, hanem a magasabbrendű idegtevékenységének sajátosságaitól függ, s ez a kiképzés során tökéletesedik.

A kutya szimata az idegtevékenység két alapvető folyamatán alapszik: az analízisen és a szintézisen. Az analízis a kutyának az az adottsága, hogy képes megkülönböztetni a különböző szagokat. Ennek alapjául a differenciáló gátlás szolgál. A kiképzés során, mielőtt a nyomkövetés tanítására térnénk, el kell érni a tárgykiválasztási gyakorlatban az emberi egyedi szagok hajszálpontos megkülönböztetését. Ennek alapján a kutya képes megkülönböztetni az „ismerős” szagot más szagoktól. A szintézis biztosítja az azonosított szag általánosítását, ami az „emlékezés” és az „ismerős” szagok – a saját kiképző egyedi szaga – felismerésének képességében jut kifejezésre. Ezt az ember egyedi szagára fellépő tartós feltételes reflexek kialakulása biztosítja, mely a nyomkövetés alapja.

A nyomkövetés szempontjából nagy jelentőségű a szagnyom kor, és a tartóssága. A kutyának az a képessége, hogy nyomfektetés után bizonyos idő elteltével „felvegye” a nyomot, nemcsak a szaglásélességétől, hanem a szagnyom tartósságától is függ, amire számos külső tényező gyakorol befolyást. Gyakorlati munkában a lefektetett nyom kora alapján megkülönböztetünk:

• Friss, illetőleg meleg nyomot, amely a lefektetés pillanatától számítva egy óránál nem idősebb;

• normál nyomot, amely a lefektetéstől számítva 1-3 órás,

• és hideg nyomot, amely több mint 3 órás.

A nyom kora nagymértékben kihat a nyomkövetés minőségére, mert a nyomon maradt szagrészecskék fokozatosan elpárolognak, következésképpen a szag folytonosan gyengül. A különféle külső tényezők kedvezően befolyásolhatják a nyomon levő szag hoszszabb ideig tartó megmaradását, így:

A levegő erős páratartalma és a talaj nedvessége a szag hosszabb időn keresztül történő megmaradását segíti elő, következésképpen megkönnyíti a kutya munkáját; a túlzott nedvesség, mint például az esőzés, stb., azonban kedvezőtlenül hat a nyomkövetésre, mert a nyomról lemossa a szagot.

Nagyon lényeges tényező a talaj minősége is: a rét, az erdei- és a felásott talaj előnyösen hat a szagnyom tartósságára, növeli fennmaradásának időtartamát. A köves, homokos és esős időben az agyagos talaj nehezíti a nyomkövetést.

A nyomkövetés a lakott helyeken és az utakon a legbonyolultabb. Ilyen körülmények között az idegen illatok könnyen elnyomják a nyom szagát, s ennek eredményeképpen a keresett szag differenciálása rendkívül nehézzé válik. Nem szabad elfelednünk, hogy a különféle ingerek – emberek, állatok, zajok és hangok – gátlást idézhetnek elő a kutyánál.

A kutya szimatélességének foka a különböző szagokkal szemben szervezetének állapotától és a külső ingereknek az idegrendszerére gyakorolt befolyásától is függ. A szagokkal szembeni érzékenység a vemhesség és sok más, szervezetben végbemenő változás miatt csökken.

A fizikai és idegkimerültség kedvezőtlenül hat a szaglószerv érzékenységére. Előfordulhat szaglási kimerültség is. Ez akkor áll elő, ha a kutya szaglószervére ugyanaz a szag hosszú időn keresztül hat. Emiatt az érzékenység csökkenhet ezzel a szaggal szemben. Nagy jelentőségű a szag érzékelésekor a légmozgás. A levegő nyugalmas állapotában a szagok nagyon lassan terjednek, amely emlékeztet a folyadék szétterjedésére, amikor az más folyadékkal keveredik.

A szél ereje mindenekelőtt a szagnyom tartósságára gyakorol befolyást. Minél erősebb a szél, annál gyorsabban illan el, ez pedig megnehezíti a nyomkövetést. A szélirány is jelentősen hat a kutya munkájára. Ebből a szempontból legkedvezőbb a nyom menti enyhe szél, amely arra készteti a kutyát, hogy talajszimattal dolgozzon. A szembe fújó szél kevésbé kedvező, mert a kutya a szélben légszimatra tér át, és nem dolgozza ki olyan pontosan a nyomot. A szembe fújó szél azonban megkönnyíti az elrejtőzött ember felkutatását. Nagyon kedvezőtlen a szembe fújó szél homokos talajon, mert ilyen körülmények mellett a kutya orra telítődik homokkal, és emiatt a szaglása nehezebbé válik. A tanításkor és a kutya alkalmazásakor tehát gondosan mérlegelni kell a környezeti feltételeket.

Az emberi szagnyom alapján történő szaglási tevékenységet szimatnak nevezzük. Talaj- és légszimatot különböztetünk meg. Talajszimatolásnál a kutya közvetlenül azt a talajt szagolja, amelyen a szagnyom van. Légszimatnál az eb a levegőben érzékeli a szagot, és így határozza meg a szag forrásának irányát. A szimat mindenekelőtt a külső tényezők, főleg a szélirány befolyásától függ. Így szembefújó szél esetén a kutya légszimatot, a szélirányban pedig talajszimatot alkalmaz. A nyomkövetés tanításánál talajszimattal végzett munkát kell elérni, mert a légszimat nem elég megbízható.

A tanítás során tehát a kiképző nemcsak a kutya veleszületett adottságait használja fel, hanem bizonyos irányban fejleszti is ezeket, és így biztosítja a meghatározott célokra való alkalmazhatóságát.