A Nyugat-magyarországi Egyetem, a Szent István Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Veszprémi Egyetem, a Tessedik Sámuel Főiskola és az IKR Termelésfejlesztési és Kereskedelmi Zrt. által létrehozott konzorcium a "Növényi alapú biohajtóanyagok előállítási feltételeinek kidolgozása és környezetvédelmi célú felhasználásának megszervezése (különös tekintettel a növényolajokra)" című témában elnyerte a Nemzeti Kutatásfejlesztési Hivatal támogatását, és 2005-től kezdődően folytatja tevékenységét. A munka hátterét a konzorcium vezetője, Neményi Miklós professzor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári karának tudományos dékánhelyettese az alábbiakban összegezte:

"A '90-es évek közepétől indult Nemzeti K+F programok a magyar kutatást egy teljesen új pályára állították, megalapozva ezzel a nemzetközi kompatibilitást. Az újszerűség abban rejlik, hogy a konzorcium alapú pályázati programban gyakran eltérő szak-, illetve tudományterületeket képviselőknek kell közösen feladatokat megoldaniuk. Egy konzorcium "működtetése" nem egyszerű dolog. Meg kell küzdeni azzal a nem csak Magyarországon, de sokszor Nyugat-Európában is meglévő gyakorlattal, hogy a kutató csak azt a szűk szakterületet kívánja kutatni, amellyel már évek óta foglalkozik. Éppen ezért meglehetősen nehezen vehető rá, hogy a tevékenységét egy adott téma céljaihoz igazítva végezze. Nagyszerű dolog átélni, amikor az üzemeltető gépészmérnök megérti, mert meg akarja érteni, amit pl. a genomikával vagy éppen a logisztikával foglalkozó kolléga mond.

A növényi eredetű hajtóanyagok előállítása több oldalról, ill. szempontból is megközelíthető, így pl. gazdasági, nemzetgazdasági, energiastratégiai, multinacionális, környezetvédelmi, ökológiai, agrárpolitikai, stb. vetület is létezik. Láng István akadémikus a '80-as évek elején már bizonyította, hogy Magyarország legnagyobb szénforrása a levegő, amit a gazdasági tevékenységben ki kellene használni. Magyarországot ökológiai körülményei joggal predesztinálják arra, hogy környezetében, a Kárpát-medencében és azon túl is meghatározó szerepet játsszon a biológiai alapanyagok termelése terén. Ezt a folyamatot szeretnénk a kutatómunkánkkal segíteni, mert meggyőződésünk, hogy a nemzetgazdaság érdekei, beleértve környezetvédelmi és ökológiai elvárásokat is, csak így érvényesülhetnek.

A gazdasági előnyök mellett két tendenciára érdemes felhívni a figyelmet:

• 1. Általános vélemény, hogy az ország energiaellátását több okból következően is decentralizálni kell.
• 2. A mesterséges rendszerek (ipar, urbanizáció, stb.) felborították az élővilág természetes körfolyamatát. A különféle mesterségesen létrehozott vegyületek, a fosszilis energiahordozók elégetése során keletkező üvegházhatást okozó gázok, a nukleáris hulladékok, stb. olyan mértékben halmozódtak fel, hogy már veszélyeztetik a globális meteorológiai egyensúlyt. Ezekből a tényekből az következik, hogy vissza kell állítani a természetes körfolyamatot: mind az energiahordozók, mind az ipari nyersanyagok felhasználásakor a természetben lebomló, ill. az élőlények által újból hasznosítható anyagokat kell előtérbe helyezni. Mindebből további két fontos tény következik:
• 1. A mezőgazdaság jelentősége az ipari nyersanyag- és az energiahordozók termelése terén felértékelődik.
• 2. Egyre nagyobb lesz az igény a fotoszintézis (a CO2, illetve a szén megkötése) hatékonyságának növelésére. Véleményünk szerint itt nem lehet akadálya a GMO növények felhasználásának!

A második világháború előtt a magyar mezőgazdaság a termőterület 15-20%-án megtermelte az energiaszükségletét (az igaerőt jelentő állatok takarmányát). Erre most is képesek lennénk, sőt a szántó akár 10-15%-a elegendő lenne a hajtóanyag biztosítására. Jelenleg a művelt terület mintegy 15%-án termelünk olajos növényeket. Az olajos növények termelésének energiamérlegét vizsgálva egyértelmű, hogy optimális körülmények között - valamennyi energiaráfordítást figyelembe véve - egységnyi energiaráfordítás 2-3 bio-energiaegység "termelését" eredményezi. Az ésszerű energiaráfordításnak éppen az a lényege, hogy a fotoszintézis hatékonyságát fokozzuk.

A konzorciumi munka részeként külön kell szólni a logisztikai modellekről, amelyek az adott térségben optimalizálják a termelési tényezőket. Egy korrekt logisztikai rendszer lehetőséget nyújt a "kicsiknek" is, hogy egy nagy rendszer részévé váljanak. Biztosítja a termelőnek, hogy a minőségért cserébe nagyobb haszonra tehetnek szert. A rugalmasság, az alkalmazkodóképesség előnyükre és nem hátrányukra válik. Ugyanakkor egy ilyen rendszert tudni kell "működtetni" is, méghozzá olyan vállalatnak, amelynek évtizedes tapasztalatai vannak a partnergazdaságok koordinálása terén. A konzorciumban ezt célozza az IKR részvétele.

A mezőgazdaság jelentős energiafelhasználó, ami felveti annak a kérdését, hogy mennyiben tudná az energiaszükségletét saját maga "megtermelni". Ennek egyik példája, hogy a bioolajat önmaga használja fel gépei működtetéséhez, kazánok és szárítók üzemanyagaként. Bízunk abban, hogy a célkitűzéseink megvalósíthatók, és a mezőgazdasági termelők kiszolgáltatottsága csökken, a mezőgazdasági termékek hozzáadott értéke pedig nő."