MezőHír :: 2002-01

December közepén megszületett az idei agrártámogatási törvény, s január elején még a pályázatok is napvilágot láttak. Van egy agrárcsomag, és a praktikus támogatási jogszabályok is megszülettek. Távlati ügyekben viszont még nem teljesen tisztázódtak a viszonyok, hiszen a földtulajdonlás és -használat, valamint a Nemzeti Földalap ügyében akár az Alkotmánybíróság is hozhat néhány, a mai folyamatok logikájával nem megegyező döntést. Most azonban koncentráljunk csak arra, ami van.

Nyugat-európai szakmai vagy magánutazásokat követően szinte minden alkalommal úgy kezdődtek az élménybeszámolók, hogy milyen pedáns rendet látni a határban a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban.

A korszerű táplálkozás igénye nem csak a nyugat-európai, hanem a hazai közgondolkodásban is már több évtizede központi helyet foglal el.

Sokszor estünk (és esünk ma is!) abba a hibába, hogy egyenlőségjelet tettünk a mezőgazdaság gépesítése és a traktor közé. Persze nem elég az ekét vontatni! A jó szántás érdekében olyan haladási sebességet kell elérni az ekével, amely biztosítja a barázdaszelet maradéktalan átfordítását, a szármaradványok aláforgatását és nem utolsósorban kedvező üzemeltetési mutatók elérését.

Nyugat-Európában a betakarítás után minden gazdálkodó köteles tíz napon belül feketére művelni a földjét. Ezt a magyar gazda az esetek többségében nem tudja megtenni, mert tevékenysége folytatása során jelentős kiadásokra kényszerül. Az első bevételei jó esetben szeptember elején folynak be, akkor is esetleg kompromisszumok, vagy kényszerértékesítés révén. A talajaival ekkor tud először érdemben foglalkozni, ami már késedelmet és hátrányt jelent, hisz így a következő évet sem lehet szakmai szempontból tökéletesen indítani – vág bele azonnal a dolgok közepébe Buza Lajos, aki megszakítással ugyan, de két évtizede Polgárdiban gyakorolja a mezőgazdász szakmát.

A táp-receptúrák hazánkban már minden számottevő takarmánygyártó cégnél lineáris programozással készülnek. A program lényege, hogy a rendelkezésre álló takarmánykészletből a baromfi igényeinek megfelelő és egyben legolcsóbb tápot állítsák elő.

Beszélgetés Illés Lajossal, a tízéves HUNGAPIG Kft. igazgatójával

A szerzők 2000 augusztusa és 2001 augusztusa között a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztálya által kezdeményezett, a PHARE „Minőségbiztosítási rendszerek és eszközök a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban” című projekt keretében Angliában, Dániában és Franciaországban tettek szakmai látogatást.

A szarvasmarha-tenyésztők körében jó néhány évvel ezelőtt felmerült az igény egy olyan módszer kidolgozására, amelyik a vágómarhák megfelelő minősítését szolgálja. Az eljárás megteremtésének és bevezetésének szükségességét a hivatalosan még ma is érvényben lévő átvételi rendszer anomáliái indokolták. Bebizonyosodott, hogy az eddig használt minősítési rendszer alapját képező vágási százalék részben – etetéssel, itatással – manipulálható, másrészt pedig az állat tényleges húsipari értékét alig jelzi. Ellene szól továbbá, hogy a nemzetgazdaságilag kívánatos tömegtakarmányokra (kukorica szilázs, cukorrépaszelet stb.) alapozott hízlalás rontja a vágási százalékot, ezen keresztül pedig a termelő árbevételét is csökkenti.

tással. A ságvári gazda 15 éve tart saját kocákat, korábban olyan máshonnan vásárolt állatokat hizlalt, amelyek bizonytalan genetikai háttérrel rendelkeztek.

Veszélyben a magyar libamájexport?

Olvasónk, aki problémájával megkeresett bennünket, egyéni vállalkozó. A múlt év elején vállalkozási szerződést kötött bizonyos G. R. monogrammal jelzett magánszeméllyel.

Az előző lapszámunkban közölt előrejelzésünk nagyrészt beigazolódott, csupán a december első időszaka fordult hidegebbre annál, mint amit prognózisunkban jeleztünk.